PK BH 1983/320
PK BH 1983/320
1983.08.01.
Annak a rendelkezésnek az alkalmazása szempontjából, amely szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le, azt a szabad szombatot is munkaszüneti napnak kell tekinteni, amikor a bíróságon a munka szünetel [Pp. 103. § (4) bek., MKT–PKT–GKT 1/1979. sz.].
Az 1977. május 11. napján kelt nyilatkozattal módosított, 1977. március 14-én kelt adásvételi szerződéssel a peres felek közös tulajdonába került a korábban az alperesek tulajdonában állott ingatlan. A 788 m2 területű ingatlan használata miatt a peres felek között vita támadt.
A felperesek azzal az indokkal indítottak pert, hogy a tulajdoni arányuknál kisebb területet birtokolnak. Az eljárás során az alperesek a viszontkeresetükben az építkezéssel összefüggő hibák kijavítását követelték.
A másodfokú bíróság részítélete után az eljárást az elsőfokú bíróság folytatta, és 1982. május 28-án ítéletet hozott. A határozatot a felperesek jogi képviselője 1982. július 2. napján vette át. A felperesek az ítélettel szemben fellebbezéssel éltek, amelyet a jogi képviselőjük 1982. július 19-én adott postára.
A felterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság az 1982. október 1. napján kelt végzésével elutasította elkésettség miatt. Megállapította, hogy a felperesek részére a fellebbezési határidő 1982. július 17. napjának 24 órájával járt le, így a jogi képviselő elkésetten adta postára a fellebbezést. Utalt még az elutasító végzés arra is, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezés hiányait nem pótoltatta, a felperesek illetéket nem rótták le.
A fellebbezést elutasító végzéssel szemben emelt törvényességi óvás alapos.
Az első fokú ítéletnek a felperesek jogi képviselője részére történt kézbesítéstől számított 15. nap, 1982. július 17-e szombati nap volt, amikor a bíróságon a munka szünetelt. A Pp. 103. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén elrendelt egységes munkarend folytán a Legfelsőbb Bíróság az MKT–PKT–GKT 1/1979. számú együttes állásfoglalásában kifejtette, hogy a Pp. 103. §-ának (4) bekezdése alkalmazása szempontjából azt a szabad szombatot is munkaszüneti napnak kell tekinteni, amikor a bíróságon a munka szünetel. Az egymást követő két munkaszüneti napra figyelemmel a felperesi képviselő részére a fellebbezési határidő 1982. július 19. napján járt le, a felperesek képviselője ezen a napon a fellebbezést postára adta. Tévesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság azt, hogy a felperesek fellebbezése elkésett, a határidőben benyújtott fellebbezést a Pp. 237. §-ára hivatkozással tévesen utasította el.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 958/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás