GK BH 1983/323
GK BH 1983/323
1983.08.01.
Ügyészi fellebbezés visszavonása esetén csak azt a felet lehet a másodfokú eljárási költségek – így a fellebbezési eljárási illeték – megfizetésére kötelezni, amelyiknek a fellebbezéssel való egyetértése megállapítható [Pp. 78. § (3) bek., 82. § (3) bek.; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 11. § a) pont].
A peres felek között gyermekruházati import cikkekre szállítási szerződés jött létre. A szerződés a kikötött határidőn belül, 1979. év folyamán teljesedésbe ment, a szerződés mellékletét képező specifikáció 26. sorában szereplő tétel kiszolgáltatása azonban csak 1980. június 2-án történt meg annak ellenére, hogy az áru 1979 novemberében az országhatáron beérkezett. A rubel szorzószám változása következtében 1980. január 1-jétől ez az áruféleség olcsóbb lett, ezért az alperes a felperes számláját 70 846 Ft-tal csökkentett összegben egyenlítette ki. A felperes ennek a számlakövetelésnek megfizetésére fizetési meghagyással kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a fizetési meghagyásnak ellentmondott, az ennek folytán indult perben kitűzött tárgyaláson azonban nem jelent meg, védekezését nem terjesztette elő. Csak a felperessel 1981. június 4-én közösen felvett jegyzőkönyvben nyilatkozott úgy, hogy a különbözetet nem köteles megtéríteni.
Az első fokon eljárt bíróság kötelezte az alperest 70 846 Ft és kamatai megfizetésére. Marasztalta az alperest eljárási illetékben is. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperes részére a határállomáson teljesített, és ekkor a kárveszély is átszállt az alperesre. A felperes a tőle elvárható gondossággal járt el, így az alperesnek a küldemény késői kiszolgáltatása ellenére is a teljesítéskori – 1979. novemberi – ellenértéket kell megfizetnie.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. E fellebbezést azonban a Legfőbb Ügyészség utóbb visszavonta, és az iratoknak az elsőfokú bírósághoz történő visszaküldését indítványozta.
A másodfokú bíróság a fellebbezést a felek részére kézbesítette, arra azonban észrevétel egyik féltől sem érkezett. Ilyen előzmények után hozta meg végzését, amellyel elrendelte a per iratainak az elsőfokú bírósághoz történő visszaküldését, és kötelezte az alperest, hogy 2126 Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessen meg. A végzés indokolásában a Pp. 78. §-ára és az illetékszabályokra utalt.
A másodfokú bíróság végzésének az alperest illetékben marasztaló rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyész és a fél egymás közötti viszonyát alapvetően az a körülmény szabja meg, hogy az ügyész a törvényesség biztosítása céljából vesz részt a perben. Az ügyész tehát elsősorban nem valamelyik fél, hanem a törvényesség érdekében lép fel. Ennek következtében a fellépő ügyész és a perben érvényesített igény jogosultja között jogviszony nem keletkezik, az ügyész a felektől függetlenül végezhet percselekményeket, ehhez a fél hozzájárulására nincs szükség.
A hozzájárulásnak, illetőleg az ügyész és a közvetlen jogosult peres fél perbeli cselekményei közötti összhangnak azonban – a Pp. 82. §-a (3) bekezdéséből megállapíthatóan – jelentősége van a költségviselés szempontjából.
A Pp. 78. §-ának (3) bekezdése az ügyész költségviselését csak az esetre szabályozza, ha az ügyész keresetét a bíróság elutasítja. Ezzel és a Pp. 82. §-ának (3) bekezdésével áll összhangban az a kialakult gyakorlat is, amely szerint „az eljárási költségek megfizetésére azt a peres felet kell kötelezni, akinek a perbeli előadásával összhangban és érdekében állóan az ügyész a fellebbezést benyújtotta” (P. törv. 20 942/1963. sz.). Egyetértés hiányában viszont a másodfokú eljárási költségek az államot terhelik (P. törv. III. 20 539/1963. sz. – BH 1963. évi 12. sz.).
A jelen perben azonban az alperes az ellentmondáson kívül egyéb nyilatkozatot sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárásban nem tett. Abból, hogy az ítélet ellen fellebbezést nem terjesztett elő, arra lehet következtetni, hogy az ítéletet tudomásul vette.
Erősíti ezt a magatartást az is, hogy az ügyészi fellebbezés kézhezvétele után az alperes észrevételt nem terjesztett elő.
Nincs tehát a perben olyan adat, amelynek alapján meg lehetett volna állapítani, hogy az alperes és az ügyész álláspontja egymással összhangban állt a fellebbezés benyújtásakor, sőt inkább arra lehet következtetni, hogy az ügyész álláspontja akkor került az alperesével összhangba, amikor a fellebbezését visszavonta.
Ha tehát az ügyész nem várta meg, hogy a fellebbezés tárgyában a bíróság döntsön, hanem a törvényesség érdekében helyesnek látta a fellebbezésének visszavonását, a célszerűtlen és sikerrel nem járó perbeli cselekmény költségében nem lehetett volna azt az alperest marasztalni, amelynek magatartásából a közte és az ügyész közötti egyetértés hiányára lehetett következtetni.
A 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 11. §-ának a) pontja értelmében valamennyi állami költségvetési szerv teljes személyes illetékmentességben részesül. Az ügyész fellebbezése tehát illetékmentes volt, annak illetékköltségét csak akkor lehetett volna az alperesre hárítani, ha meg lehetett volna állapítani azt, hogy az az alperesnek az első fokú ítélet utáni álláspontjával is összhangban áll.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzésének az alperest illeték fizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a fellebbezési eljárási illeték kiszabását mellőzte. (Eln. Tan. G. törv. 30 074/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás