GK BH 1983/326
GK BH 1983/326
1983.08.01.
A vízszolgáltatótól az együttműködési kötelezettség körében elvárható, hogy a vízmérő leolvasása után nyomban értesítse a vízfogyasztót a szokatlanul nagymérvű fogyasztásról az együttes ellenőrzés végrehajtása végett [Ptk. 4. § (3) bek., 277. § (3) bek.].
Az alperes ivóvizet szolgáltatott a felperes részére, amelynek mennyiségét a mérési időszakban vízmérőórával mérte. Az 1981. január 19-én leolvasott, a kartonon rögzített és a felperes által elismertetett vízfogyasztás 1146 m3.-t tett ki, amiből 396 m3 mint az engedélyezett kereten felüli mennyiség büntető-vízdíj alá esett. Az alperes 51 480 Ft büntető-vízdíjat szedett be a felperes egyszámlájáról, amely a keresetében ezen összeg visszafizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy vízdíjszámlát az 1981. február 26-i levelében kifogásolta, és kérte a vízmérőóra ellenőrző vizsgálatát. Ez utóbbira azért nem került sor, mert az alperes a vízmérőt közben lecserélte, majd szétszerelte. Hivatkozott arra is, hogy a tárgyévben egy ízben már előfordult téves mérés, a perbelivel azonos mértékben, amit akkor az alperes is elismert.
Az alperes lényegében azzal védekezett, hogy a felperes a számlázott mennyiséget a kartonon elismerte, a vízdíjak felszámítása ezen adat szerint történt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1979. február 17-én felszerelt perbeli vízmérőórát rendszeresen leolvasta, és a mérés adatait a felperessel igazoltatta. Így történt ez a per tárgyát képező mérési időszakban is. Az is tény, hogy a tárgyalt vízmérőórát az alperes 1981. január 26-án lecserélte, majd szétszerelte. A felperes azonban tudott a mérőcseréről, hiszen ennek tényét aláírásával igazolta. Ezzel szemben a leszerelt mérő vizsgálatát csak 1981. február 26-án, a reklamációval egyidejűleg kérte, amikor azt már szétszerelték. Végeredményben a felperes a perben nem tudta megdönteni a büntető-vízdíj alapját képező, elismert mérési adatokat, és a téves leolvasást sem bizonyította. Az alperes terhére tehát a jogalap nélküli gazdagodás nem állapítható meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság alapos indok nélkül és bizonyítási indítványa mellőzésével hozta meg ítéletét. Téves az az álláspontja, hogy a leolvasó kartonon elismerésként szereplő aláírásával szemben nincs helye ellenbizonyításnak. Bizonyítani kívánta, hogy a többletfogyasztás csőtörés formájában kizárt. Azt pedig a leolvasó karton adatai igazolják, hogy a normál fogyasztás szintje lényegesen alacsonyabb a most megállapított szintnél. A legvalósabb ok a vízmérő hibája, ami a téves adatot eredményezte. A szerinte perdöntő bizonyítékra, a vízmérő műszaki vizsgálatára az alperes hibája miatt nem kerülhetett sor. E tekintetben utalt arra, hogy a büntető-vízdíjra vonatkozó számla kifogásolásával egyidejűleg kérte a vízmérő megvizsgáltatását.
A fellebbezés alapos annyiban, hogy az eddig megállapított tényállás alapján megnyugtató döntés nem hozható.
A per eddigi adatai szerint az alperes a vízmérő leolvasása tekintetében nem járt el a tőle elvárható gondossággal. A szerződő feleket ugyanis a szerződés teljesítésében együttműködési kötelezettség terheli, és a teljesítést érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni [Ptk. 4. § (3) bek., 277. § (3) bek.]. A jelen esetben ez azt jelenti, hogy az alperesnek a nagy fogyasztásra azonnal fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét, ami lehetővé tette volna az azonnali együttes ellenőrzést. Ezen túlmenően azonban vitatott a kartonok aláírásának kérdése is, az eddigi adatok szerint nem meggyőző, hogy azokat a felperes minden kifogás nélkül hajlandó volt aláírni. Ezért szükséges mindenekelőtt a vízmérő leolvasásában és a kartonok aláírásában részt vevő dolgozók tanúkénti kihallgatása elsősorban arra nézve, hogy a szóbeli reklamáció alapján miért nem került sor – az 1980. július 19-i esethez hasonlóan – az esetleges leolvasási hiba együttes kivizsgálására, továbbá hogy ebben a helyzetben az alperes miért nem biztosította a vízmérőóra műszeres vizsgálatának a lehetőségét. A többletfogyasztást eredményezhető egyéb ok kizárására irányuló indítványnak megfelelően szükség esetén szakvélemény beszerzése indokolt lehet.
Mindez a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítését teszi szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír, Gf. III. 31 188/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás