GK BH 1983/330
GK BH 1983/330
1983.08.01.
Az átvevő vagy érdektelen tanúk aláírásával el nem látott vasúti kárjegyzőkönyv csak a vasút egyoldalú nyilatkozatának minősül, és ezért nem alkalmas a feladóval szemben a gondatlan berakás tényének bizonyítására [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 3. §].
A felperes mezőgazdasági termékértékesítési szerződés teljesítéseképpen a vasúti fuvarozó II. r. alperes útján augusztus 31-én és szeptember 7-én egy-egy vagon napraforgómagot szállított az I. r. alperes címére. Az első küldemény kiszolgáltatásakor a II. r. alperes kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvben – amelyet sem az átvevő, sem érdektelen tanúk nem írtak alá – 1200 kg súlyhiányt állapított meg azzal, hogy „a szóródás hiányos berakásból eredt”. A másik küldemény címzettje az I. r. alperes győri telepe volt, amelyet az I. r. alperes kirakás nélküli újra feladással a budapesti telepére irányított át. Az itt felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyző könyv szerint a küldeményben 2120 kg súlyhiány mutatkozott, amelyről a jegyzőkönyv „elégtelen torlaszolás a berakásnál a feladó részéről” okot jelölt meg. Az I. r. alperes mindkét küldemény súlyhiányával kapcsolatban felszólamlással élt a II. r. alperesnél, ez azonban azokat a helytelen berakás címén elutasította. Az I. r. alperes a hiányzó áruk ellenértékét a felperesnek nem fizette meg, ezért eredetileg fizetési meghagyás útján az első szállítmánnyal kapcsolatban 10 980 Ft, a másik szállítmánnyal kapcsolatban pedig 19 398 Ft ellenértéknek megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság által kibocsátott fizetési meghagyásokkal szemben benyújtott ellentmondásaiban az I. r. alperes előadta, hogy a felperes a feladáskor nem megfelelő rinfuzákat alkalmazott, a napraforgómag elszóródása – a kárjegyzőkönyvekből is megállapíthatóan – emiatt következett be. Az elsőfokú bíróság az ellentmondások folytán perré alakult eljárásokat egyesítette, a felperes pedig ezek után a keresetét a fuvarozó II. r. alperesre is kiterjesztette, és az alperesek egyetemleges marasztalását kérte.
A II. r. alperes a védekezésében hivatkozva a 3/1960. (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 65. cikkének 4. §-ában foglaltakra, a per vele szemben való megszüntetését kérte. Az I. r. alperes ugyanis mindkét szállítmánnyal kapcsolatban peren kívüli felszólamlással élt, ez pedig kizárja, hogy ugyanebből a fuvarozási szerződésből eredő jogot vele szemben a felperes is érvényesíthessen. Utalt arra is, hogy a felperes által alkalmazott, farostlemez alapanyagú magánrinfuzák nem alkalmasak a megfelelő torlaszolásra, ezt a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvek bizonyítják. A második szállítmánnyal kapcsolatban pedig előadta, hogy az I. r. alperes által kirakás nélkül újra feladott küldeményre vonatkozó új fuvarozási szerződésnek a felperes nem is volt alanya, ezért a felperes a szállítmánnyal kapcsolatban ellene keresetet egyébként sem terjeszthetett elő. Álláspontja szerint az első fuvarozási szerződés hatálya alatt bekövetkezett áruelveszéssel kapcsolatban egyébként az I. r. alperes sem érvényesíthet vele szemben igényt, mert annak győri telepén az átvétel kifogás nélkül megtörtént.
A felperes arra hivatkozott, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szerint a teljesítés helye az ő telepe volt, ettől kezdve a kárveszély az I. r. alperest, illetőleg az objektív felelősséggel tartozó II. r. alperest terheli. Előadta azt is, hogy az első szállítmány jegyzőkönyve bizonyítékként nem értékelhető, mivel azt sem az I. r. alperes, sem más, érdektelen tanúk nem írták alá, és a jegyzőkönyv felvételéhez őt sem hívták meg.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a felperes javára 6183 Ft megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó, illetőleg a II. r. alperes elleni keresetét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a második szállítmány kárjegyzőkönyvével kapcsolatban két fuvarozási szerződés megkötése volt megállapítható, amelyek Szolnok–Győr, továbbá Győr–Budapest útvonalon való fuvaroztatásra jöttek létre. Győrben az I. r. alperes kifogás nélkül vette át a II. r. alperestől a küldeményt, az elszóródás tényét és annak okát nem állapította meg, az okok megszüntetése iránt sem intézkedett, hanem a küldeményt újra feladta, ezért az útközi hiányért – ezt a bíróság mérlegelés útján 687 kg-ban állapította meg – az I. r. alperes a felelős a felperessel szemben. A másik küldeménynél a bíróság a gondatlan berakást találta okozati összefüggésbe hozhatónak az áru részleges elveszésével, amelyért a felperes a felelős, e vonatkozásban tehát a keresetet elutasította.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A I. r. alperes nem vitatta, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben a felek a teljesítés helyeként a szállító felperes telephelyét jelölték meg. Ebből az következik, hogy a fuvarozás alatti kárveszélyt a megrendelő I. r. alperesnek kellett viselnie. A fuvarozó II. r. alperes által az első szállítmány kiszolgáltatásakor felvett jegyzőkönyv a kiszolgáltatáskor állapot bizonyítására alkalmatlan, mivel azt sem az I. r. alperes, sem távollétében érdektelen tanúk nem írták alá (VÁSZ 62. cikkének 3. §-a), a jegyzőkönyv tehát csak a II. r. alperes egyoldalú nyilatkozatát tartalmazza, amely ezért a felperes gondatlan rakodását, illetőleg a nem megfelelő torlaszolást nem bizonyítja. Ezért az I. r. alperes a sikertelen felszólamlása után a II. r. alperes ellen indított keresettel érvényesíthette volna a fuvarozás alatt a napraforgómag-szállítmányban keletkezett részleges súlyhiányból eredő kárait, nem volt azonban joga ahhoz, hogy a hiányzó áruk ellenértékét a felperes számláiból visszatartsa. Annak következtében ugyanis, hogy a felperes gondatlan rakodását nem tudta bizonyítani, és figyelembe véve azt is, hogy a teljesítés helye a felperes telepe volt, a felperes által bizonyítottan feladott árumennyiség ellenértékét meg kellett volna fizetnie.
Meg kell jegyezni azt is, hogy a feladási állomás által adott, a rinfuzák berakáskori állapotára vonatkozó „igazolás” bizonyító erejét az elsőfokú bíróság tévesen értékelte. Az „igazolásból” ugyanis kitűnik, hogy az az augusztus és szeptember hónapokban – a perbeli szállítmányok feladása is ebben az időben történt – a felperes által ott fuvarozásra feladott napraforgó küldeményekre vonatkozott. Az „igazolásban” foglaltak tehát megfelelően bizonyítják a rinfuzák feladáskori állapotát, és azokat megfelelőnek minősítik.
Mindezekre tekintettel azt kellett megállapítani, hogy tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy a fuvarozás alatti kárveszélyt viselő I. r. alperes jogszerűen tartotta vissza a kiszolgáltatáskor hiányzó 1200 kg napraforgómag 10 980 Ft összegű ellenértékét.
A második szállítmánnyal kapcsolatban pedig abban tévedett az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes győri telepének kifogás nélküli átvételével és a küldeménynek kirakás nélküli újra feladásával kapcsolatban a VÁSZ 53. cikkének 3. §-ában közölt vélelem nem alkalmazható. Az iratok mellett elfekvő fuvarlevelekből megállapíthatóan ugyanis az I. r. alperes a győri telepére szeptember 6-án érkezett küldeményt szeptember 7-én adta fel újra, mégpedig – a vasút megállapítása szerint – „eredeti kocsizárakkal”. Ilyen tényállás mellett érvényesül a hivatkozott vélelem, amely szerint a második fuvarozás során megállapított részleges elveszés az utolsó fuvarozási szerződés tartama alatt keletkezett. Ennek a fuvarozási szerződésnek a felperes már nem volt alanya, nincs tehát törvényes ok arra, hogy a fuvarozás alatti kárveszélyt egyébként is viselő I. r. alperes a részleges elveszés folytán hiányzó árumennyiség ellenértékét ne fizesse meg a felperesnek.
A fentieket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek az I. r. alperest 6183 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelező, fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintve, a fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az I. r. alperest a felperes javára további 24 195 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 191/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás