GK BH 1983/333
GK BH 1983/333
1983.08.01.
A gazdasági bírság kiszabása szempontjából közömbös, hogy az eljárás alá vont gazdálkodó szervezet tudott-e a dolgozója vagy megbízottja által elkövetett bűncselekményről, ha azáltal tisztességtelen haszonra tett szert [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. § a) pont].
A gazdasági bírság eljárás alá vont ÁFÉSZ-szel jogviszonyba került mezőgazdasági termelőszövetkezetnek (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1980. évben kb. 15-20 vagon mennyiségű, almamollyal fertőzött almája termett. E betegség miatt a gyümölcs hűtőházi tárolásra és exportcélra alkalmatlan, emberi fogyasztásra azonban alkalmas. A termelőszövetkezetnek jelentős értékesítési nehézségei voltak, amiről tudomást szerzett többek között O. F., az ÁFÉSZ felvásárlója, aki mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött a termelőszövetkezettel kb. 100 t súlyú alma átadására 3,50 Ft/kg egységáron. Ezt az almamennyiséget az ÁFÉSZ felvásárlója a megyei ZÖLDÉRT Vállalattal történt megállapodás értelmében a Budapesti ZÖLDÉRT Vállalat Nagyvásártelepén értékesítette. A termelőszövetkezet a leszállított almát 795,97 q súlyúnak tüntette fel, az ÁFÉSZ e mennyiség alapulvételével vételár címén 278 589 Ft-ot utalt át neki. Az alma ténylegesen mért súlya azonban 959,14 q volt. A két mennyiség közötti különbözetre az ÁFÉSZ felvásárlója „fiktív” felvásárlási jegyeket állított ki, és az ÁFÉSZ e felvásárlási jegyek alapján fizette meg az ugyancsak 3,50 Ft/kg egységárat. A Nagyvásártelepen átvett és ott minősített almáért az ÁFÉSZ a ZÖLDÉRT Vállalatnak járó 2%-os jutalék levonása után 755 840 Ft-ot kapott, mert az alma átlagára a tényleges minőség figyelembevételével 8,04 Ft/kg volt.
Az indítványozó a fenti tényállás alapján a 20/1979. (V. 26.) MT sz. rendelettel módosított 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának a) pontja alapján 343 271 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta. Az 1980. november 1-jétől érvényes felvásárlási ár alapulvételével ugyanis a 959,14 q súlyú almáért 621 860 Ft-ot kellett volna a termelőszövetkezet részére kifizetni. Ez esetben az ÁFÉSZ jogos haszna 133 979 Ft lett volna. A ténylegesen elért haszon és a jogszerűen őt megillető haszon különbsége tehát az indítvány szerint 343 271 Ft.
Az eljárás alá vont ÁFÉSZ az indítványban írt tényállást nem vitatta, de a gazdasági bírság kiszabásának mellőzését vagy annak alacsony összegben történő megállapítását kérte. Utalt egyrészt arra, hogy a felvásárlója a saját javára és saját haszonszerzés céljából tevékenykedett. Hivatkozott egyébként az ÁFÉSZ nehéz gazdasági helyzetére, és ennek figyelembevételével kérte az R. 7. §-ában foglaltak alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság 447 000 Ft gazdasági bírság fizetésére kötelezte az ÁFÉSZ-t. Az ítélet indokolása szerint az ÁFÉSZ-nek a 959,14 q súlyú almáért az átvett minőség szerint 621 860 Ft-ot kellett volna fizetnie, ezzel szemben csupán 278 589 Ft-ot fizetett, tisztességtelen haszonszerzéssel 343 271 Ft anyagi előnyre tett szert. Az indoklás szerint csak az esetben lehetett volna a bírság összegét a fenti mérték alatt megállapítani vagy annak kiszabását mellőzni, ha az ÁFÉSZ a bírság alapjául szolgáló hiányosságokat megszüntette, a hibát kijavította vagy a kárt megtérítette volna. Mindezeket azonban az ÁFÉSZ nem bizonyította, ilyenre még csak nem is hivatkozott.
Az ítélet ellen az ÁFÉSZ fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy felvásárlójának egyéni akciójáról az ÁFÉSZ vezetősége nem tudott. Hivatkozott arra is, hogy felügyeleti és érdek-képviseleti szervének közreműködésével szabályszerű bonyolítási eljárás keretében értékesítette az almát, amely miatt jogi felelőssége kizárható. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezet „áron alul” adta el az almát, úgy ezért a termelőszövetkezet és nem az ő felelőssége állapítható meg.
A fellebbezés nem alapos.
Az R. 2. §-ának a) pontja értelmében gazdasági bírságot kell kiszabni, ha a vállalat jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, illetőleg a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon tisztességtelen haszonszerzéssel jut jelentős vagyoni előnyhöz. Az ÁFÉSZ az 1980. november 1-jétől érvényes felvásárlási ár helyett a 795,97 q almáért az alma tényleges minőségétől függetlenül 3,50 Ft/kg egységáron 278 589 Ft-ot fizetett az eladónak. Az almát 8,04 Ft/kg egységáron értékesítette, vagyis a megyei ZÖLDÉRT Vállalat 2%-os mértékű jutalékának levonása után – 7,88 Ft/kg egységár alapulvételével – a fenti mennyiség ellenében 627 224 Ft árbevételhez jutott. A 100%-nál nagyobb mértékű hasznot tehát az ÁFÉSZ hatósági rendelkezésbe ütköző módon érte el, ezért a tisztességtelen haszonszerzéssel elért vagyoni előnye nem vitatható.
A gazdasági bírság kiszabásának nem előfeltétele a tisztességtelen haszonszerzésre irányuló tudatos cselekmény. A tisztességtelen haszonszerzés ténye alapozza meg a bírságolást, mert nem engedhető meg, hogy a jogosulatlan nyereséget a haszonszerző megtartsa. Ettől eltekintve alaptalanul állítja az ÁFÉSZ, hogy nem tudott a történtekről. Az kétségtelen, hogy az indítvány tárgyává tett cselekmény, a kereskedelmi művelet tényleges lebonyolítója, az ÁFÉSZ felvásárlója volt, az ÁFÉSZ előtt azonban ismert volt a beszerzési ár, az elért árbevétel, és az sem vitatható, hogy az adott időszakban érvényes felvásárlási árakról is tudnia kellett. Helytelen tehát az arra történt hivatkozása, hogy az almaügyletről nem tudott, és hogy kizárólag a felvásárló bűncselekményének következményeit kell viselnie. Az alma eladását részben bonyolító megyei ZÖLDÉRT Vállalat 2%-os mértékű haszna reális, és az ügyletben való részvétele nem kifogásolható, az tehát az ÁFÉSZ felelősségét nem csökkenti. Az eladó termelőszövetkezet „áron aluli” értékesítése pedig ugyancsak nem szolgálhat az ÁFÉSZ javára, hiszen feltehetően annak az értékesítési nehézségeit kihasználva érte el az alacsony eladási árat. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan kötelezte gazdasági bírság fizetésére. Alapos az első fokú ítéletnek az arra történt hivatkozása is, hogy a gazdasági bírság kiszabását csak kivételesen lehet mellőzni, például olyan esetben, ha a vállalat a hiányosságot megszüntette, a hibát kijavította, vagy a kárt megtérítette. Az ÁFÉSZ azonban az okozott kárt nem térítette meg, és a nehéz gazdasági helyzetére vagy a korábbi években elért eredményeire történt hivatkozása sem értékelhető a javára, mert ezek a fentiekben kifogásolt magatartását nem indokolják.
Az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag azért kellett részben megváltoztatni, mert az indítványozó a fellebbezési eljárásban tett nyilatkozata értelmében nem a 959,14 q súlyú alma, hanem csak a 795,97 q súlyú alma után elért tisztességtelen hasznot tette az indítvány tárgyává.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag a bírság összege tekintetében részben változtatta meg. (Legf. Bír. Gf. II. 30 146/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás