MK BH 1983/336
MK BH 1983/336
1983.08.01.
A szakszervezet választott tisztségviselője munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez abban az esetben is szükséges a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése, ha a huszonöt évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra a jogosultságát megszerezte. E védelem megilleti a munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait is, akikre vonatkozóan az iparági, ágazati szakszervezetek megyei, budapesti bizottságai illetékesek állást foglalni [1967. évi II. törvény 16. §, 63. § (4) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 24. § (2) bek.].
A munkaügyi főelőadó munkakörben dolgozó felperes munkaviszonyát az alperes gazdasági igazgatója 1981. október 20-án – 12 hét felmondási idővel – 1982. január 22-ére felmondta. A felmondás indokolása szerint az öregségi nyugdíjhoz szükséges korhatárt elérte, és a nyugdíjhoz szükséges munkaviszonnyal is rendelkezik. A felmondás a helyi párt- és szakszervezettel egyetértésben történt. A Pedagógusok Szakszervezete Városi Bizottsága az átiratában hozzájárult a felmondáshoz.
A felperes a felmondás hatálytalanítását azért kérte, mert a munkaügyi döntőbizottság elnöke, akinek a munkaviszonyát csak a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértésével lehet felmondani. A felettes szakszervezeti szerv pedig testületi ülésen nem döntött ebben a kérdésben.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet. Megállapította, hogy a felmondás jogszerű, a városi szakszervezeti bizottság titkára által kiadott hivatalos nyilatkozatban nincs joga kétkedni. Az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a 22–23. §-okban, valamint más jogszabályokban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások nem vonatkoznak a huszonöt évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra jogosult dolgozó munkaviszonyának és a másodállásának vagy a rendes munkaidőt meghaladó időre létesített mellékfoglalkozásának felmondására.
Az elutasító határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely az ítéletével elutasította a keresetet. Tényként állapította meg, hogy a felmondásban megjelölt ok valós, azt a felperes sem tette vitássá. Álláspontja szerint az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdése alapján az Mt. V. 22–23. §-ban felsorolt felmondási korlátozások és tilalmak nem alkalmazhatók a 25 év szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra jogosult dolgozó munkaviszonyának a felmondására. Az Mt. 16. §-ában foglalt munkajogi védettséget pedig a felperes azért vesztette el, mert munkaviszonyának megszüntetésére öregséginyugdíjaztatása miatt került sor. Erre tekintettel nem is vizsgálta, hogy a munkaviszony megszüntetéséhez a felsőbb szakszervezeti szerv vagy ennek a titkára hozzájárulását adta-e vagy sem, mert erre nem volt szükség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben elsődlegesen azt a kérdést kellett elbírálni, hogy mennyiben alkalmazható az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésében felvett szabály a felperes munkaviszonyának felmondása esetében.
Egyértelmű, hogy – miután a felperes legalább huszonöt évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra vált jogosulttá – az Mt. V. 22–23. §-aiban vagy más jogszabályokban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások önmagukban nem gátolták az alperest a munkaviszony felmondásában.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az Mt. 63. §-ának (4) bekezdésében foglalt előírás szerint a munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. E védelem tartalmát az Mt. 16. §-a határozza meg. Eszerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén az új munkahelye elfoglalására kitűzött időpont megállapításához.
Az ügy eldöntése szempontjából az a perdöntő kérdés, hogy az Mt. 63. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 16. §-a olyan felmondást korlátozó vagy tiltó rendelkezésként fogható-e fel, amelyre az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdése feloldást ad. Az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások kizárólag a dolgozó személyével illetőleg helyzetével kapcsolatosak. E jogszabály tehát – egyébként érvényes felmondás esetén – az ilyen jellegű tilalmak és korlátozások kötelező figyelembe vétele alól ad felmentést.
A dolgozó munkaviszonyának az Mt. 16. §-a alapján történő joghatályos megszüntetésére ezzel szemben csak akkor kerülhet sor, ha a munkáltató ehhez egy kívül álló – valamely társadalmi érdeket szem előtt tartó és képviselő – szerv testületének előzetes egyetértését megszerezte. Ebben az esetben tehát a felmondás érvényességéhez a munkáltató és az említett szerv együttes akaratelhatározása szükséges. Ennek hiányában a tisztségviselő munkaviszonya joghatályosan nem szüntethető meg.
A kifejtettekhez képest tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes munkaviszonya felmondását kizárólag az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel tartotta jogszerűnek.
A felmondásnak az Mt. 16. §-a szempontjából történő vizsgálata alapján sem lehet annak érvényességére következtetést levonni. A Pedagógusok Szakszervezete Városi Bizottságának leveléből ugyanis félreérthetetlenül kitűnik, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez – a testület döntése nélkül – csak a városi titkár „járult hozzá” azzal, hogy a legközelebbi testületi ülésen fogja a felperesnek a döntőbizottsági tisztsége alól történő felmentését kérni.
A jogszabály a munkáltató meghatározott magatartásához nem hozzájárulást, tehát utólagos állásfoglalást, hanem egyetértést kíván. Az egyetértés joga pedig – fogalmilag – csak a kérdéses intézkedés megtételét megelőzően vagy legkésőbb azzal egy időben gyakorolható. Ezt az álláspontot egyébként nemcsak a rendelkezés nyelvtani értelme, de a jogszabály céljának és rendeltetésének elemzése is alátámasztja. A szóban levő rendelkezés ugyanis annak biztosítását szolgálja, hogy a szakszervezetnek előzetesen és kellő időben legyen módja intézkedni a tisztségviselők jogos érdekeinek védelmében.
Az Mt. 16. §-a a közvetlen felsőbb szakszervezet szervének egyetértését írja elő. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az Mt. 16. §-ában említett közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv meghatározására tette közzé útmutatóját (Munkaügyi Közlöny 1980. évi 13. szám). Ennek 1. pontja szerint a vállalati munkaügyi döntőbizottságok vezetői és tagjai esetében az iparági, ágazati szakszervezetek megyei, budapesti bizottságai illetékesek állást foglalni az Mt. 16. §-ában felsorolt kérdésekben. A Pedagógusok Szakszervezete Városi Bizottsága tehát nem volt jogosult a felperes munkaviszonyának felmondása tárgyában állást foglalni.
Annak sincs jelentősége a jogvita elbírálása szempontjából, hogy a felperes szakszervezeti tag volt-e, mert mint döntőbizottsági elnököt a törvény erejénél fogva illeti meg a védelem.
Minthogy a felmondás a kifejtettek alapján nem felelt meg a jogszabály által támasztott követelményeknek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást hatálytalanította. (M. törv. II. 10 046/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás