MK BH 1983/337
MK BH 1983/337
1983.08.01.
A dolgozót a heti pihenőnapon végzett munka idejére járó munkabéren felül a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 38. §-ának (2) bekezdésében említett százszázalékos pótlék nem illeti meg, ha a munkaszerződésben idényjellegű munkakörre alkalmazták azzal, hogy a heti pihenőnapokon is kell munkát végeznie, és az idény befejezését követen a munkáltató az igénybe vett heti pihenőnapok helyett másik pihenőnapokat adott ki [1967. évi II. törvény 41. §; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 30. §, 38. §, 39. § (4) bek.].
A felperes 1961. május 15-től dolgozik az alperes alkalmazásában mezőgazdasági gépszerelői munkakörben, órabére: 16,80 forint.
Az alperes évente május 25-től szeptember 15-ig Balatonzamárdiban bérelt üdülőt üzemeltet. Az üdülő gondnoki teendőit külön munkaszerződés alapján a gépszerelő foglalkozású felperes látta el, havi 4200 forint munkabérért.
Az 1981. évi üdülési idényre kötött munkaszerződésben – a felperes kérésének megfelelően – a felperes munkabérét a gépszerelő munkakör alapulvételével 16,80 forint órabérben határozták meg. A munkaidő ebben a munkakörben napi 10 óra volt. A munkaszerződésben kikötötték, hogy a szabadság, valamint a munkaszüneti napok és a heti pihenőnapok az üdülési idényt követően kerülnek kiadásra.
A felperes részére az 1981. évre a gondnoki teendők ellátásának időtartamára összesen 32 nap pihenőnapot állapított meg az alperes. A felperes az alperes engedélye alapján 1981. szeptember 24-től november 4-ig bezárólag a 32 pihenőnapot letöltötte, ezekre a napokra azonban munkabért nem kapott.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a 32 pihenőnapra járó munkabér kifizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a munkaszerződésben kikötötték, hogy a felperes a pihenőnapokon is munkát végez. Az e napokon végzett munka ellenértékét az alperes a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 38. §-ának (1) bekezdése alapján, valamint a kollektív szerződés 46. pontja szerint szabadnap kiadásával biztosította a dolgozó részére. A kiadott pihenőnapokra további bérpótlék pedig nem illeti meg.
A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását kérte. Állította: a munkaszerződés aláírásakor nem tájékoztatták arról, hogy órabér elszámolása mellett a pihenőnapokra és a munkaszüneti napokra bérpótlék nem illeti meg.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5376 forint munkabért. Az érdemi döntéshez fűzött indokolás szerint az alperes kollektív szerződésének 46. pontja értelmében a munkaszüneti napokon végzett túlmunka esetén a pénzbeni díjazásra jogosultnak 100%-os pótlék jár, míg a 35. pont értelmében a nem fizikai foglalkozású dolgozónak az elvégzett túlmunkáért szabadidő jár. A munkaügyi bíróság a munkaszerződés megkötésénél közreműködő F. I. tanú vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes gondnoki munkaköre fizikai munkakörnek tekinthető, ezért a munkaszerződés szerinti órabérrel számolva napi 10 órai munkaidő és 168 forint munkabér alapulvételével 32 napra 5376 forint illeti meg.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes heti pihenőnapokon és munkaszüneti napokon végzett munkája ellenértékének a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes besorolását az idényjellegű munkavégzésre kötött munkaszerződéssel az alperes nem változtatta meg. Tévedett azonban, amikor a túlmunkavégzés szabályainak alkalmazásával állapított meg a felperes javára 5376 forint összegű munkabért, jóllehet az adott esetben a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet (a továbbiakban: R.) 38. §-ának (2) bekezdése – az ott előírt feltételek hiányában – nem volt alkalmazható.
Az 1967. évi II. törvény 41. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozónak hetenként egy pihenőnap jár. Ha a munkakör jellegére tekintettel a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, havonta egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni. A kollektív szerződés azonban ettől eltérhet, különösen a megszakítás nélkül működő (folytonos) idényjellegű munkakörökben. Az idényjellegű munkakörökben pedig több pihenőnap összevonható. A (4) bekezdés értelmében a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkáért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő.
Az R. 38. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a dolgozót heti pihenőnapján munkára igénybe vették, helyette elsősorban másik pihenőnapot kell biztosítani. Ha a kollektív szerződés mást nem ír elő, a másik pihenőnapot idényjellegű munkakörben a holt idény végéig kell kiadni. A (2) bekezdés értelmében, ha a dolgozónak a munkáltató másik pihenőnapot nem tud biztosítani, vagy azt a határidő elteltéig nem adta ki, a dolgozónak a heti pihenőnapon végzett munka idejére járó munkabéren felül 100%-os pótlék jár. A (4) bekezdés szerint: a heti pihenőnap helyett adott másik pihenőnap esetén is megfelelően alkalmazni kell a túlmunka ellenértékeként járó szabadidő szabályait (R. 30. §).
A munkaszüneti napon végzett munka ellenértékét illetően az R. 39. §-ának (4) bekezdését kell alkalmazni.
Az idényjellegű, gondnoki munkakörre kötött munkaszerződés tartalmából megállapíthatóan a felperest a heti pihenőnapokon és munkaszüneti napokon végzett munkájáért másik pihenőnap illette meg. A munkáltatónak ez az eljárása pedig nem ellentétes a felhívott jogszabályi rendelkezésekkel és az alperes kollektív szerződésének 35. és 46. pontjában foglaltakkal.
A kollektív szerződés 35. pontja úgy rendelkezik, hogy a nem fizikai foglalkozású dolgozóknak az elvégzett túlmunkáért szabadidő jár. A kollektív szerződés 46. pontja pedig úgy rendelkezik, hogy azoknak a dolgozóknak, akik a túlmunka ellenértékeként szabadidőre jogosultak, a munkaszüneti napon végzett munka esetén azonos mértékű szabadidő jár. Márpedig a periratokhoz csatolt munkaköri leírás tartalmából egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes a perbeli időszakban nem fizikai foglalkozású dolgozó volt.
A periratokhoz csatolt bérjegyzékek (munkalapok), valamint a peres felek egybehangzó nyilatkozata alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon végzett munkájáért a pótlék nélküli munkabérét (órabérét) még abban a hónapban megkapta, amelyikben a munkát teljesítette.
Az alperes 1981. szeptember 24-től november 4-ig összevontan biztosította a 32 nap pihenőnapot a felperes részére. Erre az időre további munkabér azért nem illeti meg a felperest, mert a dolgozónak az R. 38. §-ának (2) bekezdése szerint a heti pihenőnapokon végzett munka idejére járó munkabéren felül csak abban az esetben fizetendő 100%-os pótlék, ha a munkavégzés céljára igénybe vett heti pihenőnapjai helyett másik pihenőnapokat nem kapott.
Az alperesnek ez az álláspontja összhangban áll az R. 38. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó 30. §-ban foglaltakkal. Az R. 30. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a felperes a túlmunkapótlék nélküli munkabérét még a túlmunkavégzés hónapjában megkapta.
A felperes keresete akkor lett volna helytálló, ha az alperes másik pihenőnapokat a határidő elteltéig az idény befejezését követően nem adott volna ki. (II. törv. II. 10 056/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás