MK BH 1983/340
MK BH 1983/340
1983.08.01.
A társadalombiztosítási ellátás iránti igényt visszamenőlegesen hat hónapra lehet érvényesíteni. Az igény késedelmes érvényesítése esetén a mulasztás nem menthető ki, és az igénybejelentését megelőző hat hónapon túli időre jogvesztést von maga után [1975. évi II. tv. 98. § (1) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 192. §].
A felperes részére az 1979. október 26-án történt igénybejelentése alapján az 1977. május 25-ig megszerzett 13 év és 30 nap szolgálati ideje alapulvételével az alperes társadalombiztosítási igazgatóság 1979. április 1-jétől kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A felperes felszólalása után hozott határozatában a társadalombiztosítási bizottság az alperes határozatát helybenhagyta.
A felperes a keresetlevelében kérte a nyugdíjra jogosultsága kezdő időpontjának 1977. május 26. napjában történő megállapítását, továbbá nyugdíja összegének az időközben történt béremelkedések arányában való felemelését.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét a nyugdíjfolyósítás kezdő időpontjának megállapítására irányuló részében elutasította, a nyugdíj összegszerűsége kérdésében pedig a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert a másodfokú eljárásban adatok merültek fel arra, hogy a felperesnek nincs perbeli cselekvőképessége.
Az újabb első fokú eljárásban kirendelt orvos szakértő megállapította, hogy a felperes 1977. május havában elmebetegsége következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel egyáltalán nem rendelkezett, és ez az állapota a szakvélemény előterjesztésének időpontjában (1980. december 22-e) is fennállott.
Ezek után az elsőfokú bíróság intézkedett a felperes részére eseti gondnok kirendelése felől, aki fenntartotta a felperes eredeti kérelmét.
A munkaügyi bíróság az ezt követően hozott ítéletében megállapította, hogy a felperes 1977. május 26-tól jogosult rokkantsági nyugdíjra. A nyugdíj összegszerűsége kérdésében a pert megszüntette. Álláspontja szerint azt, hogy a felperes az igénybejelentését nem kellő időben tette meg, nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ez önhibáján kívül történt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával kérte a felperes keresetének az elutasítását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak nem fellebbezett rendelkezését nem érintve – helybenhagyta. Az ítélete indokaiban a Ptk. egyes rendelkezéseire utalva kifejtette, hogy az 1975. évi II. törvény 98. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a szabály, amely szerint az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, nem jogvesztő határidő, hanem csupán elévülést megállapító szabály, amely az adott esetben nem vonta maga után az alanyi jog elenyészését.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 98. §-ának (1) bekezdése szerint az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. A T. végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 192. §-a szerint pedig a társadalombiztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.
A felperes a nyugellátás megállapítása iránti igényét 1979. október 26-án terjesztette elő az alperesnél. Az alperes – az igénybejelentés időpontjára figyelemmel – 1979. április 1-jétől kezdődően állapította meg a felperes rokkantsági nyugdíjra jogosultságát, és a nyugdíjat ettől az időponttól kezdve folyósítják a részére.
A társadalombiztosítási jogszabályok a nem baleseten alapuló nyugdíj megállapítása iránti igény előterjesztésére nem szabnak meg határidőt. Csupán arra nézve tartalmaznak rendelkezéseket, hogy abban az esetben, ha az igényt nem annak megnyílásakor terjesztették elő, visszamenőleg meddig érvényesíthető. A T. és az R. idézett rendelkezéseinek egybevetéséből, valamint abból, hogy sem a felhívott, sem más társadalombiztosítási jogszabályok az igény késedelmes érvényesítésének kimentésére nem adnak lehetőséget, egyértelműen következik, hogy az igény visszamenőlegesen hat hónapon túli időre nem érvényesíthető, és a késedelmes igényérvényesítés az igény bejelentését megelőző hat hónapon túli időre jogvesztést von maga után.
Tévedtek – és ezáltal jogszabályt sértettek – tehát az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a felperest az igény késedelmes érvényesítésében mulasztás nem terheli, és erre tekintettel a nyugdíjfolyósítás kezdő időpontját a nyugdíjigény megnyílásának napjában állapították meg. (M. törv. I. 10 058/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás