MK BH 1983/341
MK BH 1983/341
1983.08.01.
A bizonyítékok mérlegelése elbocsátást kimondó fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben [Pp. 355. § (2) bek.].
A felperes 1980. szeptember 9-től az alperes vállalat alkalmazásában áll mint hűtőházi csomagoló. Az alperes az 1982. július 20-án hozott határozatával az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Vétkes kötelezettségszegésként megállapította, hogy a munkatársát, P. T. fiatalkorút tettleg bántalmazta. Súlyosító körülményként értékelte, hogy 1981. szeptember 30-án már hasonló magatartása miatt – az egyik munkatársnőjét tettleg bántalmazta – szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesült.
A munkáltató intézkedése ellen a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és a fegyelmi büntetés hatálytalanítását kérte. A döntőbizottság a kérelmét elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelében tagadta, hogy a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette volna, és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és mentesítette az elbocsátás fegyelmi büntetés alól. Egyben kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3530 forint elmaradt munkabért. Az ítélet indokolása szerint nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Az alperes által meghallgatott tanúk is csak hallomásból értesültek arról, hogy a felperes a munkatársát – P. T.-t – megpofozta, de ezt a tényt senki sem látta. Önmagában az a tény, hogy P. T. arca piros volt, még nem bizonyítja azt, hogy a tettlegességet a felperes elkövette.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság a peranyagból megállapíthatóan téves következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy az alperes a felperes terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését nem bizonyította.
A Pp. 355. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és – ha jelen vannak – a felek meghallgatása alapján bírálja el. Ha azonban a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el.
Az alperes a fegyelmi eljárás során meghallgatta P. T.-t, aki előadta hogy 1982. július 7-én a délelőtti műszak befejezése után az öltözőbe ment, ahol a felperes felelősségre vonta Sz. J. nődolgozóval kapcsolatos magatartása miatt, majd a vita hevében őt három esetben arcul ütötte. Egy ütést a bal, két ütést a jobb arcfelére kapott. Az öltözőből sírva bement a vállalat rendészetére, ahol K. L. tűzvédelmi felügyelővel közölte a bántalmazás tényét. Együtt visszamentek az öltözőbe, ahol megmutatta az őt bántalmazó személyt, azaz a felperest. K. L. kérdésére a felperes úgy nyilatkozott, hogy „nem ő kezdte a verekedést, ő csak visszaütött”. P. T. a meghallgatása során előadta azt is, hogy a felperes ezt megelőzően is több ízben felpofozta őt, pl. július 2-án a WC-ben. A fegyelmi jogkör gyakorlója K. L. nyilatkozata és még három dolgozó – köztük Sz. J. – meghallgatása alapján tehát helytállóan állapította meg, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, magatartása az együttélési szabályokat súlyosan sérti, a munkahelyi erkölcsi normákkal is összeegyeztethetetlen.
A munkaügyi bíróság nem vonta mérlegelési körébe K. L. tűzvédelmi felügyelőnek a döntőbizottsági eljárásban tett tanúvallomását. K. L. vallotta, hogy a felperes a tettlegességet elismerte. Nem hagyható az sem figyelmen kívül, hogy K. L. a vallomása szerint felhívta P. T. figyelmét arra, hogy vétessen orvosi látleletet, és tegyen rendőrségi feljelentést. A felperes elismerte, hogy K. L. minderre valóban felhívta P. T. figyelmét.
Nem hagyható figyelmen kívül H. J.-né rendészeti előadó bejelentésében foglalt az az előadás sem, amely szerint a bántalmazását követően az öltözőben felhívta P. T. figyelmét, hogy a tettlegesség elkövetésénél jelen levő dolgozók nevét jegyezze meg, mire az ott jelen levő dolgozók megjegyezték: „nem láttak semmit és nem is fognak tanúskodni”.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság törvényt sértett, amikor azt állapította meg, hogy a fegyelmi vétség elkövetése a fegyelmi eljárás adatai alapján nem bizonyítható.
A bizonyítékok összességükben történő okszerű értékelése alapján helyesen azt kell megállapítani, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette.
A fegyelmi vétség elkövetésének bizonyítottsága folytán az agresszív fellépésű, önbíráskodó felperes neveléséhez fűződő szempont érvényre juttatása mellett az is szükséges, hogy a fegyelmi felelősségre vonás a kellő nevelő és visszatartó hatást elérje. Erre az adott esetben az elbocsátás fegyelmi büntetés mutatkozik alkalmasnak. Következésképpen a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét elutasítja. Az ezzel ellentétes álláspont törvénysértő. (M. törv. I. 10 012/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás