BK BH 1983/342
BK BH 1983/342
1983.09.01.
I. A folytatólagosság egységébe kizárólag az azonos sértettek sérelmére elkövetett ugyanolyan cselekmények foglalhatók [Btk. 12. § (2) bek.].
II. Minthogy lopás esetén az üzletszerűség minősítő körülmény: a különböző sértettek sérelmére üzletszerűen elkövetett lopási cselekmények bűnhalmazatban állnak [Btk. 137. § 7. pont, 316. § (2) bek. c) pont, (4) bek. b/1. pont, (5) bek. b) pont, BK 104. sz.].
III. Mozgóbűnözés esetén szigorú szabadságvesztés és járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 58. § (1) bek.].
A katonai bíróság nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal, üzletszerűen, bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottakat és az I. r. vádlottat – mint különös visszaesőt – 2 évi és 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a II. r. vádlottat pedig 2 évi szabadságvesztésre, mindkét vádlottat 3 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak szabadságuk alatt egy ismerősük személygépkocsiját javították, majd azzal akartak késő este visszatérni alakulatukhoz. A gépkocsit a II. r. vádlott vezette. Elhatározták, hogy a késő esti és éjszakai órákban italboltokba és fűszerüzletekbe betörve szereznek pénzt, s a helyszínt gyorsan elhagyva távoznak.
1. Első ízben az útba eső község már zárva levő italboltja ablakáról a rácsot lefeszítve, az irodába behatoltak és egy lemezkazettát eltulajdonítottak. Utóbb a lemezkazettát felfeszítették és a benne talált 17 500 forintot egymás között megosztottak. A pénzből csupán 4500 forint volt az italbolt váltópénzkészlete, míg a többi fele-fele részben két ottani dolgozó tulajdona volt.
2. Két héttel később a vádlottak személygépkocsival – amelyet ismételten a II. r. vádlott vezetett – elmentek az egyik étterembe, ott megvacsoráztak, miközben elhatározták, hogy záróra után ebbe az étterembe is behatolnak. Szándékuknak megfelelően az étterem ajtaját feltörték és az irodából mintegy másfél üveg konyakot tulajdonítottak el kb. 600 forint értékben.
Ezt követően feltörtek a közelben egy ételárusító pavilont is, de ott sem pénzt, sem italt nem találtak.
Visszafelé menet is megálltak egy községben, ahol a cukrászda ajtaját próbáltak kinyitni, mivel azonban ott megzavarták őket, elmenekültek.
3. Másnap a gépkocsival az éjszakai órákban egy községbe mentek, itt az italboltról a lakatot lefeszítették és a helyiségben talált lezárt lemezkazettát elvitték, abban reménykedtek, hogy abban legalább 2000–3000 forint lesz. A lemezkazetta felnyitása után azonban abban csak egy rozsdás lakatot találtak, amelyet a kazettával együtt eldobtak.
Tovább haladva egy másik községben is lefeszítették az italbolt ablakrácsát, oda behatoltak és az irodában egy lemezkazettában 30 600 forintot találtak, amelyet egymás között elosztották.
Ezt követően egy harmadik község italboltjáról is lefeszítették az ablakrácsot, s onnan 4889 forint értékben italt, cigarettát és magnókazettákat vittek el. Mindhárom italbolt azonos ÁFÉSZ kezelése alatt állott.
Az eljárás során a vádlottak által eltulajdonított készpénzt és árucikkeket lefoglalták, és így a kár megtérült.
A fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlottak cselekményeinek jogi minősítése téves.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 12. § -ának (2) bekezdésében írtak szerint a folytatólagosság egységébe csak az azonos sértett sérelmére elkövetett cselekmények foglalhatók. Márpedig e feltétel csak a 3. alatt jelzett három italbolt feltörésénél állapítható meg, azok tulajdonosa ugyanis ugyanaz az ÁFÉSZ volt, a többi esetben viszont különbözők voltak a sértettek.
Nem alapozhatta meg a halmazat mellőzését az sem, hogy a vádlottak cselekményei üzletszerűen elkövetettnek is minősültek. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 104. sz. állásfoglalásában kifejtett helyes jogértelmezés szerint az üzletszerűen elkövetett cselekmények nem alkotnak egységet, ha az üzletszerűség a bűncselekménynek a minősítő körülménye. Márpedig a vádlottak által elkövetett cselekmény esetén az üzletszerűség a lopási cselekmények minősítő körülménye volt. Arra is több esetben rámutatott már a Legfelsőbb Bíróság, hogy mind a bűnszövetség, mind pedig a csoportos elkövetés keretein belül meg kell állapítani, hogy az elkövetők tettesként, társtettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként valósították-e meg a bűncselekményt (BH1982. évi 12. sz. 497. sz. jogeset).
A vádlottak előzetes megegyezés alapján teljes akarategységben hajtották végre a cselekményeiket oly módon, hogy mindketten megvalósították a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás törvényi tényállását, tehát mint a Btk. 20. § -ának (2) bekezdése szerinti társtettesek cselekedtek.
Az 1. alatt jelzett cselekményükkel három különböző sértett sérelmére valósították meg dolog elleni erőszak alkalmazásával a lopást, mindhárom esetben az érték 1000 forintot meghaladó volt, de nem érte el a 10 000 forintot: ezért a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában foglaltakra figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontjában meghatározott, 3 rb., társtettesként elkövetett lopás bűntettének kell minősíteni ezt a cselekményt.
A vádlottak előre megegyeztek a bűncselekmények elkövetésében, a bűnözést szervezetten, tehát bűnszövetségben valósították meg. Ugyanakkor a lopásokat rendszeres jövedelemszerzés végett folytatták, ezért a Btk. 137. §-ának 7. pontja szerinti üzletszerűség is megállapítható a terhükre. Az eltulajdonítást minden esetben a megőrzésre szolgáló berendezés feltörésével, tehát dolog elleni erőszakkal [Btk. 316. § (2) bek. d) pont] valósították meg.
Lényegében hasonló érték eltulajdonítására irányult a vádlottaknak a tényállás 2. pontjában leírt, ugyancsak három sértett sérelmére, hasonló módon megvalósított cselekménye is. Az elkövetett lopási cselekményt mindhárom esetben kísérletként kell értékelni.
Eltérően kellett viszont értékelni a tényállás 3. pontjában írt magatartásaikat, miután azokat rövid időközökön belül – egy éjszakán –, bár három különböző helyen, azonos sértett sérelmére valósították meg. Így ezek a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írtak értelmében a folytatólagosság egységébe tartoznak. Cselekményeikkel az egyik helyen 30 600 forint, a másik helyen 4889 forint értéket tulajdonítottak el, a harmadik helyen azonban értéket nem találtak, így e cselekményük kísérlet maradt. Az azonos sértettől általuk eltulajdonított érték így a 10 000 forintot meghaladta, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt a cselekményt 1 rb. folytatólagosan, társtettesként, nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének minősítette, a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában foglaltakra figyelemmel az (5) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét – a vádlottak cselekményének a minősítésére vonatkozó részében – a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettek szerint megváltoztatta.
A vádlottak cselekményeinek eltérő jogi minősítése ellenére sem változtatta meg a Legfelsőbb Bíróság a vádlottakra kiszabott büntetéseket.
Az első fokú ítéletben helyesen megállapított bűnösségi körülményeken túlmenően a vádlottak terhére kellett értékelni a többszörös halmazatot, továbbá azt is, hogy a tulajdon elleni bűncselekményeiket a legveszélyesebb módon, mozgó-bűnözés formájában valósították meg. Jellegzetes példája volt ennek, hogy a gépkocsi adta mozgási lehetőség felhasználásával egyik napról a másikra, az ország más földrajzi táján valósították meg a cselekményeiket. Az általános megelőzés érdekeit is szem előtt tartva mindez indokolttá tette velük szemben szigorú büntetés kiszabását, és a vádlottaknak a járművezetéstől való eltiltását. (Legf. Bír. Katf. III. 5/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás