BK BH 1983/352
BK BH 1983/352
1983.09.01.
Nem merül fel negatív illetékességi összeütközés, így az eljáró bíróság kijelölésének szükségessége szóba sem kerülhet, ha az ügyek egyesítése kérdésében az a bíróság, amely előtt a büntetőeljárás korábban indult meg, nemleges döntést hoz [Be. 32. § (3) bek., 34. § (2) bek.].
A D. Járásbíróság az ott rablás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen indított büntetőügyben megtartott tárgyaláson, a vádirat ismertetését követően – a tárgyalás megkezdése után – meghozott végzésével az ügyet megküldte a más megyei bíróság alá tartozó Sz. Járásbírósághoz az ott folyamatban levő ügyhöz való egyesítés céljából.
A Sz. Járásbíróság az ügyek egyesítését mellőzte azzal az indokolással, hogy a D. Járásbíróságnál indított büntetőügyben összesen 23 – a környékén lakó – tanúnak kellene a Sz. Járásbíróságnál tartott tárgyalásokon megjelennie és ezért az iratokat visszaküldte a D. Járásbíróságnak.
Ez utóbbi járásbíróság ezt követően az iratokat újból visszaküldte a Sz. Járásbírósághoz és a Be. 31. §-ának (1) bekezdésére – a megelőzésre hivatkozással, értve ezen azt, hogy a büntetőeljárás a Sz. Járásbíróság előtt korábban indult, mint a D. Járásbíróság előtt.
Ilyen előzmények után a megérkezett iratokat a Sz. Járásbíróság az illetékessége hiányának megállapítása mellett felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz.
A legfőbb ügyész az iratok egyidejű visszaküldése mellett az érintett bíróságoknak, az előttük indult eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyészi indítvánnyal egyetértett.
Az adott esetben az érintett bíróságok között nem keletkezett negatív illetékességi összeütközés, következésképpen a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett döntenie a bíróság kijelölése kérdésében.
A D. Járásbíróság az ott indult ügyben a tárgyalást már megkezdte, következésképpen a Be. 33. §-ának (3) bekezdése értelmében illetékessége hiányát csupán a Be. 29. §-ának (1) bekezdésében és a 297. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt okok esetén vehette volna figyelembe.
A Sz. Járásbíróság pedig megtagadta az ügyek egyesítését, utalva a Be. 32. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Ez pedig – az utóbb hivatkozott törvényhely (3) bekezdésében írt rendelkezésből is következően – azt jelenti, hogy mindegyik bíróság az előtte indult ügyben illetékes eljárni, ugyanis ilyen esetben a megelőzés szabályai nem jöhetnek szóba.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az ügyek egyesítése kérdésében hozott ellentétes határozatok nem eredményeznek nemleges illetékességi összeütközést (BJD 4407. szám). Az ezzel ellentétes álláspont azt is eredményezné, hogy az egyik járásbíróság felülbírálhatná a másik járásbíróságnak az egyesítés kérdésében hozott határozatát, melyre nincs törvényes lehetőség. Amennyiben ugyanis az egyesítésre nem kerül sor, akkor az előtte folyó eljárásban – amelyre hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik – el kell járnia és érdemi döntést kell hoznia.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a bíróság kijelölését nem látta indokoltnak és – az egyes ügyek megküldése mellett – utasította az érintett bíróságokat az előttük indult eljárások lefolytatására. (Legf. Bír. B. IV. 944/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás