PK BH 1983/357
PK BH 1983/357
1983.09.01.
I. A lakás jóhiszemű, jogcím nélküli használóját is megilleti a birtokvédelem [Ptk. 187. § (1) bek., 188. § (1) bek.].
II. A lakásban jogcím nélkül maradt jóhiszemű személy részére csak az érdekelt felek megállapodása alapján van helye térítés fizetésére [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 121. § (1) bek.].
Az I. r. felperes vezető óvónőként dolgozott a t.-i napközi otthonos óvodában. 1968. január 9-én kelt határozattal a járási tanács v. b. művelődési osztálya az óvoda területén levő Mártírok útja 8. szám alatti szolgálati lakás bérlőjéül az I. r. felperest jelölte ki. Az I. r. felperes munkaviszonya 1973. december 16-án – rokkant nyugdíjazása folytán – megszűnt. Ezt követően az I. r. felperes gyakorlatilag nem tartózkodott a Mártírok útja 8. szám alatti szolgálati lakásban, hanem házastársával, a II. r. felperessel együtt T.-i Tanya 14. szám alatt tartózkodtak, ahol a II. r. felperes gazdálkodott, és az I. r. felperes ebben segítséget nyújtott részére. A felperesek ingóságainak túlnyomó része azonban a Mártírok útjai szolgálati lakásban maradt.
Az óvoda vezetőjévé 1975. január 1. napjától kezdődően a II. r. alperest nevezték ki, aki 1975. június 1-jén férjével, az I. r. alperessel együtt felnyitotta a Mártírok útjai szolgálati lakás ajtaját, a konyha és előszoba helyiségekből a felperesek ingóságait a szobákba helyezte át és az előszobát valamint a konyhát birtokba vette. Emiatt a felperesek feljelentést tettek az I–II. r. alperessel szemben, s a bíróság a nevezetteket magánlaksértés miatt elítélte. Az I–II. r. alperesek 1975 szeptemberében a szolgálati lakásból kiköltöztek. A T.-i Községi Tanács v. b. Szakigazgatási Szerve 1975. szeptember 26-án kelt határozatával az I. r. felperes részére – miután munkaviszonyának megszűnésével a szolgálati lakásra vonatkozó bérleti jogosultsága is megszűnt – (cserelakásként a t.-i Malom u. 36. szám alatti 2 szobás lakást kiutalta. Miután e határozatot a másodfokú államigazgatási hatóság helybenhagyta, a felperesek és a bérbeadó V. r. alperes tárgyaltak egymással a Mártírok útjai lakás kiürítése érdekében. Ennek eredményeként megállapodtak abban, hogy 1975. november 5-én a felperesek ingóságaikat a volt szolgálati lakásból elszállítják. E napon a felperesek a helyszínen megjelentek, kifogásolták azonban ingóságaik állapotát és mennyiségét és ezért a helyszínről eltávoztak. Az V. r. alperes 1975. november 10-én a felperesek távollétében szállíttatta el az ingóságokat a Mártírok útjai lakásból a Malom utcai lakásba.
Utóbb a felperesek, valamint az V. r. alperes között folyamatban volt perben a bíróság megállapította, hogy az V. r. alperes által felajánlott Malom utcai cserelakás nem tekinthető megfelelőnek, miután csak szükséglakásnak minősül.
A felperesek keresetükben az alpereseket az ingók kiadására, kártérítés fizetésére, valamint további 150 000 forint megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkoztak arra, hogy az V. r. alperes köteles volt az I. r. felperes részére megfelelő cserelakást biztosítani. Ennek hiányában nem kerülhetett volna sor a felperesi ingóságoknak a szolgálati lakásból való elszállítására. E jogellenes magatartás folytán az ingóságok részben eltűntek, részben pedig értékcsökkenést szenvedtek, s ezért az V. r. alperes valamint a további alperesek, akik az ingóságoknak a szolgálati lakásból való elszállításakor jelen voltak, illetve az I–II. r. alperesek, akik a lakásba engedély nélkül átmenetileg be is költöztek, felelősséggel tartoznak. További 150 000 forintot azért igényeltek a felperesek, mert az I. r. felperes a szolgálati lakás részére történt kiutalása előtt Budapesten tanácsi bérlakással rendelkezett. A tanácsi bérlakás bérleti joga a lakás elhagyása folytán megszűnt. Miután pedig a perbeli szolgálati lakásból is távozni kényszerült, igényt tartott olyan összegű térítésre, amelynek felhasználásával lakáskérdését meg tudja oldani.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az V. r. alperest, hogy az ítélet rendelkező részében 1–411 tételszám alatt felsorolt ingóságokat 15 nap alatt adja ki a felpereseknek, és fizessen meg ugyanezen idő alatt 10 000 forintot, valamint ennek 1979. május 15-től járó évi 5%-os kamatát és 3000 forint perköltséget. A további alperesekkel szemben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. felperesnek a szolgálati lakásra való bérleti jogosultsága ugyan munkaviszonyának megszűnésével megszűnt, de a lakás jóhiszemű, jogcím nélküli használója maradt, akit e minőségében megilletett a birtokvédelem. Az V. r. alperes tehát jogellenesen járt el, amikor a felperesek ingóságait a Mártírok útjai lakásból a Malom utcai lakásba elszállította. Az V. r. alperes jogosulatlanul tartja birtokban a felperesek ingóságait, ezért a bíróság az ingókat kiadni rendelte a felpereseknek. Azt a felperesek nem igazolták, hogy a leltárban feltüntetett ingóságokon túl további ingók is maradtak a Mártírok útjai lakásban. Így e részben a felperesek igénye alaptalan. Felelősséggel tartozik viszont az V. r. alperes az ingóságokban bekövetkezett értékcsökkenésért. E részben azonban a felperesi magatartás is közrehatott a kár bekövetkeztében, miután a felperesek éveken keresztül elzárkóztak az ingóságok átvétele elől. Az V. r. alperesre terhesebb – 1/3–2/3 – kármegosztás mellett így 10 000 forint kár megtérítésére kötelezte a bíróság az V. r. alperest. Elutasította a bíróság a felpereseknek a lakással kapcsolatos térítés iránti igényét utalással arra, hogy a volt szolgálati lakásban jogcím nélkül maradt személy részére az érdekelt felek megállapodása alapján van helye térítés fizetésének, a bíróság azonban nem kötelezheti ilyen térítés fizetésére a volt bérbeadót.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, melyben az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetük szerint kérték az alperesek marasztalását.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítéleti döntése alapjául.
A fellebbezés keretei között csupán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az első fokú ítéletben megjelölt marasztaláson túlmenően a felpereseknek mutatkozik-e az alperesekkel szemben további igénye vagy sem.
Helyes volt az elsőfokú bíróságnak a lakáskárpótlás kérdésében elfoglalt álláspontja, e részben a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helyes indokai alapján hagyta helyben. A lakásban jogcím nélkül tartózkodó személy nem kényszerítheti a volt bérbeadót lakáskárpótlás fizetésére. Az 1/1971 (II. 8.) Korm. számú rendelet 121. §-ának (1) bekezdése csupán arra ad lehetőséget, hogy ilyen térítésben az érdekelt felek egymás között megállapodjanak. Megállapodás hiányában azonban a felperesek ilyen igénnyel sikerrel nem léphetnek fel.
Helyes volt az elsőfokú bíróságnak az ingóságokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontja is, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 878/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás