PK BH 1983/362
PK BH 1983/362
1983.09.01.
I. Apaság megállapítása iránt a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen indított perben az egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségéről tájékoztatni kell [Pp. 295. § (3) bek.].
II. Eseti nemi érintkezés alapján akkor lehet az apaságot megállapítani, ha az összes körülmények gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik [Csjt. 38. § (2) bek. c) pont, PK 261. sz.].
A felperesnek a járásbíróság által kirendelt ügygondnok ellen indított keresete annak megállapítására irányult, hogy apja P. J., aki 1981. augusztus 23-án meghalt. A keresetlevélben foglalt előadás és az anya tanúvallomása szerint az anya és az alperes 1980. szilveszterén együtt voltak bálban, innen elmentek egy üresen álló lakásba, ahol nemileg érintkeztek, és ebből a nemi közösülésből született a kiskorú felperes.
A járásbíróság tanúk kihallgatása után hozott ítéletében megállapította, hogy a felperesnek P. J. alperes az apja. A járásbíróság a lefolytatott bizonyítás anyagának mérlegelése alapján az említett közösülés tényét és annak alapján P. J. apaságát a Csjt. 38. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján megállapította.
A jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Pp. 295. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha az apa, illetőleg a korábbi férj vagy az a személy, aki ellen a keresetet meg kell indítani, nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az (1), illetőleg (2) bekezdés esetében a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok (74. §) ellen kell indítani. Az egyenes ági rokon ilyen esetben beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat. Az ügygondnok kirendeléséről a bíróság értesíti a gyámhatóságot, és tájékoztatja a per adatai szerint ismert helyen lakó egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségéről.
Az adott esetben a felperes a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen indította, a bíróság azonban a jegyzőkönyvekben és az ítélet rendelkező részében, valamint az indokolásában alperesként néhai P. J.-t, képviselőjeként pedig az ügygondnokot tüntette fel. Miután a Ptk. 22. §-ának rendelkezése értelmében az ember jogképessége a halállal megszűnik, ezért a Pp. 48. §-ában foglalt rendelkezés szerint a meghalt személy a perben fél nem lehet. Ebből, valamint a Pp. 295. §-a (3) bekezdésének idézett rendelkezéséből következik, hogy az ügygondnok alperesként és nem néhai P. J. képviselőjeként járt el a perben.
A keresetlevélhez csatolt halotti anyakönyvi kivonat másolatából néhai P. J. szüleinek neve megállapítható. Feltehető, hogy a halál időpontjában 20 éves P. J. szülei még élnek, és a néhai velük közös háztartásban lakott. Erre, illetve a szülők lakcímére vonatkozóan a bíróságnak a kk. felperes eseti gondnokát nyilatkoztatnia és ezt követően az egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségéről tájékoztatnia kellett volna.
A járásbíróság ezt elmulasztotta, és ezáltal lényeges eljárási jogszabályt sértett, amikor a családjogi kapcsolatot is eredményezhető perben az egyenes ági rokonokat a beavatkozás lehetőségétől elzárta.
II. A Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú állásfoglalása szerint a Csjt. 38. § -a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés értelmében eseti nemi érintkezés alapján akkor lehet az apaságot megállapítani, ha az összes körülmények gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Ebben a vonatkozásban a bíróságnak a teljes tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell. A perbeli bizonyítékoknak, adatoknak és körülményeknek a maguk összességében való értékelése és mérlegelése útján kell állást foglalni a tekintetben: következtethető-e alaposan, hogy a gyermek a megállapított nemi érintkezésből származik.
Az eddig lefolytatott bizonyítás adatai szerint néhai P. J. udvarolt az anyának, 1980 szilveszterén bálban voltak, és innen együtt mentek el. Az anya Sz. V. tanúnak elmondta, hogy ez alkalommal nemileg érintkeztek. K. T.-né tanú – az anya unokatestvére – vallotta, hogy előtte az anya a gyermek apjaként néhai P. J.-t jelölte meg.
A tényállás teljes felderítése érdekében a bíróságnak tanúként kellett volna kihallgatnia T. S.-t, akinek lakásán – a rendelkezésre álló adatok szerint – a nemi érintkezés történt. A kihallgatás útján a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a lakás kulcsa miként került néhai P. J.-hoz, tudott-e arról, hogy a nevezett a lakásába akarta vinni az anyát. Az anya vallomása szerint – 1981 márciusában jelentkezett első alkalommal orvosi vizsgálatra, amikor három hónapos terhességet állapítottak meg. A bíróságnak fel kellett volna hívnia az anyát a terhesgondozási könyve csatolására, és be kellett volna szereznie a szülészeti kórlapmásolatot, amely ugyancsak értékelhető adatokat szolgáltathat a kk. felperesnek az állított nemi érintkezésből való származásának megállapítására.
Miután a bíróság a szükséges és lehetséges bizonyítást nem folytatta le, ezért az apaságot megállapító jogerős ítélet nemcsak törvénysértő, hanem megalapozatlan is.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. II. 21 035/1982. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás