GK BH 1983/365
GK BH 1983/365
1983.09.01.
A megrendelő csak abban az esetben követelheti fedezeti vétel címén más fajtájú termék magasabb áron történt beszerzésével előállott vétel-árkülönbözet megtérítését a szerződésszegő szállítótól, ha a szerződésben lekötött fajta beszerzése nem volt lehetséges [Ptk. 4. §, 340. §].
A felperes megrendelt az alperesnél 10 500 db szilvaoltványt. Az alperes a megrendelést azzal igazolta vissza, hogy a facsemetéket 1980. év őszén szállítja, az 1980. június 30-án kelt levelében azonban akadályközléssel élt, és közölte, hogy az importból származó szemek rendkívül alacsony százalékú eredése miatt a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tud eleget tenni. A felperes, mivel szerinte hazai piacon nem volt felvásárolható a megrendelt fajtájú szilvaoltvány, külföldi szaporítóanyag behozatala iránt intézkedett. A kiválasztott importból négyfajta, a szerződésben megjelölttől eltérő szilvaoltványt vásárolt, és az így beszerzett 9200 db-ért 1 246 570 Ft-ot fizetett ki. Mivel 9200 db a szerződésben meghatározott szilvaoltvány 266 800 Ft-ba került volna, a felperes a keresetében a két ár különbözeteként mutatkozó 979 770 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a szerződésszegését elismerte, de vétlenségére hivatkozott, emellett tagadta, hogy a felperest kár érte.
Az elsőfokú bíróság szakvéleményt szerzett be annak megállapítására, hogy
– az importból származó szilvaoltvány mennyiben tekinthető értékesebbnek a hazai termelésből származó szilvaoltványnál;
– a két oltványfajta beszerzési különbözetét mennyiben ellensúlyozza az a körülmény, hogy a beszerzett oltványból származó szilvafa bővebben termő, továbbá korábbi érésű, esetleg jobb minőségű szilvát terem;
– van-e az árkülönbözet részbeni megtérülésére hatása annak, hogy a felperes az import szilvaoltvánnyal együtt annak szaporítási jogát is megszerezte.
A beszerzett szakvélemény szerint
– az importból származó négy szilvafajta érésével, jobb ízével és nagyobb gyümölcsméretével értékesebbnek tekinthető a szerződésben meghatározott szilvafajtánál, a két oltvány árkülönbözete – számítások szerint – nem befolyásolja jelentősen a termelésre fordított önköltséget;
– az értékkülönbözet megtérülésére nincs hatással az ún. „szaporítási jog” megszerzése és gyakorlása, mivel a törvényes szaporítási rendszer e jog megszerzését és gyakorlását nem teszi lehetővé. Megjegyezte, hogy az import szilvafajta gazdasági értékére nézve hazánkban sem irodalmi adat, sem pedig gyakorlati tapasztalat nem áll rendelkezésre, így a külföldi kutatóintézetnek a hazai termőhelyi viszonyoktól lényegesen eltérő körülmények között végzett megfigyeléseire és közlésére támaszkodott. Eszerint a külföldi hibridek korábban érnek, gyümölcsük általában nagyobb méretű, termésmennyiségük látszólag alatta marad ugyan a szerződésben meghatározott fajtájú fák hozamának, ez utóbbi adatnál azonban figyelembe kell venni, hogy a termés mennyiségére vonatkozó külföldi adatok fiatal, a termőkor kezdetén levő faállományra irányadók, a teljes termőkorban azonban a hozam mintegy 30%-kal növekszik.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása megállapította, hogy alperes a felperessel kötött szerződést megszegte. A felperes kártérítési igényként azt a különbözetet érvényesítette, amely a hazai előállítású és az import fajtájú szilvaoltvány beszerzési ára között mutatkozik. Az a körülmény, hogy a felperes nagyobb összeget fordított szilvaoltványok beszerzésére, mintha azokat az alperestől szerezte volna be, egymagában nem alapozza meg a felperes kártérítési igényét. A felperes ugyanis nem ugyanazt a fajtájú szilvaoltványt szerezte be, mint amelyet az alperesnek szállítania kellett volna. Ezért elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a magasabb ár kifizetése folytán nem jutott-e a felperes nagyobb vagyoni előnyhöz azáltal, hogy a szerződésben megjelölt oltványok helyett más fajtájú oltványt vásárolt. Az eljárás során beszerzett szakvélemény kellő alapot nyújt annak megállapítására, hogy az importból származó szilvaoltvány értéke arányban áll a beszerzésre fordított költséggel. Ez az értéknövekedés abban fejeződik ki, hogy a külföldi eredetű fán termett szilva új fajtájú gyümölcs, korábbi érésű, nagyobb szemű, és mindezekre tekintettel az értékesítése is kedvezőbb feltételekkel történhetik, mint a hazai termesztésből származó fajtáé. További előnyök származnak a felperes számára abból, hogy a beszerzett fajtájú fák gyümölcsének érése elhúzódik, és így a termés betakarításának feltételei is kedvezőbben alakulnak. Mindemellett az új fajta honosításával járó jutalék további vagyoni előnyt eredményezhet. A várható előnyök megfelelően ellensúlyozzák a két szilvafajta közötti beszerzési árkülönbözetet. Ehhez képest a felperesnek az árkülönbözetből eredően kára nem származott. Erre való tekintettel az alperesnek az a védekezése, hogy szerződésszegése mennyiben tekinthető kimentettnek, illetve hogy a felperes eleget tett-e kárenyhítési kötelezettségének, további vizsgálatot nem igényelt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította a szakértői vélemény bizonytalanságát, és azt, hogy így nem lehet egyértelműen megállapítani az importált oltványból származó szilvafa előnyeit. Mivel pedig belföldi termelési tapasztalatok még nincsenek, a teljesen más klímájú területre adaptált új fajtánál nem lehet előre tudni, hogy az milyen eredési és termelési tulajdonságokkal fog rendelkezni.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes keresetét, ítéletének indokolása azonban helyesbítést igényel.
Megalapozott az elsőfokú bíróságnak az az ítéleti megállapítása, amely szerint az alperes megszegte a felperessel kötött megállapodást, következésképpen az ezzel okozati összefüggésben levő, bizonyított kárért – kimentés hiánya esetén – helytállni tartozik.
A felperes a keresetében a szerződésben lekötött, illetve az importált szilvaoltvány árkülönbözeteként kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest.
A szerződésszegésből eredő kártérítés megállapításának akkor van helye, ha a szerződésszegés (jogellenes magatartás) ténye, a kár keletkezése, valamint a szerződésszegés és a kár közötti összefüggés bizonyítva van. E három feltétel egyikének hiánya a kártérítési felelősség megállapítását kizárja. Ehhez képest azt kellett vizsgálni, hogy a felperes 1980. június 30-át követően megtett-e mindent a szerződésben meghatározott fajtájú oltványok beszerzése érdekében, igenlő esetben pedig azt, hogy a két oltvány árkülönbözetéből adódó többletköltség mennyiben hozható okozati összefüggésbe az alperes szerződésszegésével.
A tényállás szerint az alperesnek 1980. év őszén 10 500 db szilvaoltványt kellett volna szállítania a felperesnek 339 000 Ft vételár ellenében. Az alperes az 1980. június 30-án kelt levelében kedvezőtlen időjárási viszonyokra, valamint az importból származó szemek alacsony eredési százalékára hivatkozva akadályközléssel élt. Ezt követően a felperes először egy kereskedelmi szervezethez és egy mezőgazdasági termelőszövetkezethez fordult a megrendelt fajtájú szilvaoltványért, majd ezeknek nemleges válasza után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot (MÉM) kereste meg, jelezve a megjelölt szilvaoltványokkal kapcsolatos beszerzési nehézségeit. A MÉM válaszlevelében közölte a felperessel, hogy „amennyiben a szilvaoltványok más faiskolából sem szerezhetők be, a külföldről való behozatalt támogatja”. Közölte azt is, hogy import esetében a kereskedelmi szervezet útján külkereskedelmi vállalatot kell a behozatallal megbízni. A felperes az 1980. szeptember 1. napján kelt telexüzenetében, majd az 1980. szeptember 8. napján kelt levelében közölte a kereskedelmi szervezettel, hogy „az 1980. szeptember 1. napján feladott telexüzenetünket megismételve megrendeljük 1980. őszén szállításra a következő... importoltványokat: Csacsanszka rana 1000 db., Csacsanszka najbolina 2000 db., Csacsanszka lepotica 5500 db és Csacsanszka 80/59 2000 db. Ha a jelzett fajtából az import nem valósul meg, akkor helyettük Stanley-t kérünk”.
A fenti peradatokból az a következtetés vonható le, hogy a felperes nem végzett megfelelő piackutatást a meghiúsult szerződésben lekötött olcsóbb fajtájú szilvaoltvány beszerzése érdekében, hanem ahelyett, annak pótlásaként kifejezetten drágább; minden tekintetben értékesebb Csacsaki fajtájú oltványt rendelt meg, illetve hozatott be importból. Ezzel önmagát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy az alperessel megkötött szerződés lehetetlenülésével okozati összefüggésben jogszerű igényt sikerrel érvényesíthessen.
A szerződések, köztük a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések rendeltetése, hogy előmozdítsák azoknak a szükségleteknek a kielégítését, amelyek a népgazdaság célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység során jelentkeznek (Ptk. 4. §) A gazdálkodó szervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy tevékenységükkel hozzájáruljanak a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. E feladatok biztosítása érdekében a jogszabályok a felekkel szemben szigorú követelményeket támasztanak. Ugyancsak jogszabály (Ptk. 340. §) rendeli, hogy a kár elhárítása, illetőleg enyhítése érdekében úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Mindezekből következik, hogy a szükségletkielégítés jelentősége, a népgazdaságnak a károktól való megóvása, valamint a gazdálkodó szervezetek saját tevékenysége eredményességének biztosítása nem teszik megengedhetővé, hogy a fél minden további nélkül tudomásul vegye a másik fél szerződésszegése folytán a szerződéssel elérni kívánt cél meghiúsulását. Ellenkezőleg, a megrendelőtől elvárható, hogy intézkedjék a szerződést nem teljesítő szállító helyett szükségletének – amennyiben lehetséges – más szállító útján történő kielégítéséről, természetesen szem előtt tartva a célszerűség és gazdaságosság követelményeit. Az ún. fedezeti beszerzés tehát a gazdálkodó szervezetek jogviszonyaiban gazdaságilag és jogilag egyaránt indokolt, és ha a fedezeti vétel csak magasabb áron vagy nagyobb költséggel volt lehetséges, a megrendelő a különbözetet a szerződésszegéshez kapcsolódó felelősségi szabályok alapján kárként érvényesítheti a szerződésszegő szállítóval szemben.
A felperes abban az esetben támaszthatott volna fedezeti vétel (beszerzés) címén alapos kártérítési igényt a szerződésszegő alperessel szemben, ha annak az 1980. június 30. napján jelzett akadályközlését követően gondoskodik az eredetileg tervbe vett fajtájú szilvaoltvány beszerzéséről, és igazolja, hogy annak beszerzése az alperesnek fizetendő árhoz képest csak magasabb áron vagy nagyobb költséggel volt lehetséges.
Kétségtelen, hogy a Stanley fajtájú szilvaoltvány 1980. évi beszerzése nehézségekbe ütközött. Ez azonban önmagában nem indokolta a sokkal drágább Csacsaki fajtájú szilvaoltvány importálását, mert – amint az a per anyagából kitűnik – az elsőfokú bíróság által megkeresett termelőüzemek közül néhány jelezte, hogy az 1980. év őszén tudott volna szállítani Stanley fajtájú szilvaoltványt. Ha tehát a felperes megfelelő belföldi vagy szükség esetén külföldi piackutatást végez, minden bizonnyal biztosítani tudta volna az olcsóbb fajtájú oltvánnyal kapcsolatos igényét. Ehelyett azonban már 1980 augusztusában a Csacsaki oltvány importálása mellett döntött, mert – amint azt a felperes képviselője a fellebbezési tárgyaláson elismerte – célszerűbbnek látszott a korszerűbb, jövedelmezőbb és így értékesebb szilvaoltvány beszerzése. A felperesnek ez az intézkedése nem tekinthető fedezeti vételnek, ezért a két oltvány árkülönbözetéből adódó kárát – ha egyáltalában van kára – okozati összefüggés hiányában nem háríthatja át az alperesre.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf Bír. Gf. II. 31 578/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás