GK BH 1983/366
GK BH 1983/366
1983.09.01.
Tartozatlanul kapott összeg után a gazdálkodó szervezet – annak visszafizetéséig – minden egyéb körülménytől függetlenül kamatot köteles fizetni [Ptk. 301. § (1) és (3) bek., 302. § b) pont, 303. § (2) bek. c) pont, 360. § (1) és (2) bek., 361. § (1) bek., 364. §; 60/1970. (XII. 31.) PM sz. r. 1. § (1) bek., GKT 30/1973. sz.].
A felperes megbízást adott a banknak, hogy utaljon át a jogosult egyszámlájára 543 790 Ft-ot. Az átutalási megbízáson a helyes címét tüntette fel, az egyszámlaszám megjelölése azonban téves volt. A bank az átutalást nem helyesbítette, hanem a megbízást az alperes javára teljesítette. A felperes 1981. október 6-án, majd amikor a bank azt állapította meg, hogy helytelen nyomtatványt alkalmazott, október 9-én ismét fizető átutalás helyetti inkasszót nyújtott be az alperes bankszámlája terhére, amelyben a tévesen átutalt összeg mellett felszámította kamatigényét is. Az alperes a főkövetelést elismerte és átutalta, azonban kamat nélkül.
A felperes a keresetében arra hivatkozva, hogy az alperes a tévesen átutalt összeget 140 napig jogalap nélkül használta, 31 213 Ft kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az egyeztetésen az alperes előadta, hogy 12 gazdasági társulás gesztora, és ezek a gazdasági társulások is vevőkapcsolatban állnak a felperessel. A téves átutalásról 1982. október 7-én a felperestől szerzett tudomást, ekkor azonnal közölte, hogy hozzájárul a tévesen átutalt összeg leemeléséhez; ezt a bankkal is közölte. A bank értesítette, hogy a felperes megbízását alaki hiba miatt visszaküldte. A felperes újabb megbízását az alperes azért nem fogadta el, mert az első megbízás hibájáról csak a második megbízást követően értesült. Amikor azonban tudomást szerzett arról, hogy a felperes megbízását a bank visszaküldte, átutalási megbízást nyújtott be a bankhoz, amelyet az teljesített. A téves átutalásban, illetve a visszautalás elhúzódásában vétlen.
A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes a tévesen fizetett összeg visszautalását mindaddig nem kezdeményezte, amíg közel négy hónap múlva a felperes az inkasszót benyújtotta. Az alpereshez tartozó 12 gazdasági társulás közül csak kettővel áll kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint kártérítés címén a felperes nem igényelhetett kamatot, mert az alperes nem járt el jogellenesen, és így kártérítési felelőssége sem állapítható meg. Késedelem címén sem megalapozott a kereset, mert a Ptk. 303. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a jogosult a késedelem idejére kamatot nem követelhet. A GKT 62/1973. sz. állásfoglalás szerint előfordulhat az az eset, amikor a jogosult a magatartásával olyan késedelmi helyzetbe kerül, amely a kötelezett késedelmét kizárja. A kötelezett késedelme nélkül pedig késedelmi kamat a jogosultat nem illeti meg. A felperes nem tudta bizonyítani azt sem, hogy az alperes jogalap nélkül gazdagodott volna, azaz hogy az alperes az egyszámlájára tévesen befolyt összeget felhasználta volna.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott jogosulti késedelemre. A Ptk. 302. §-ának b) pontja értelmében a jogosult akkor esik késedelembe, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett teljesíteni tudjon. Nem volt ilyen intézkedésre szükség ahhoz, hogy az alperes az egyszámlájára jogalap nélkül befolyt összeget haladéktalanul visszautalja. Ezt az alperes négy hónapon keresztül nem tette meg. Ez pedig megalapozza az alperes jogellenességét. Nem fogadható el az az ítéleti indoklás, hogy a jogellenesség azért nem áll fenn, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a tévesen fizetett összeget felhasználta volna. A kamatfizetési kötelezettség objektív; annak megfizetésére az alperes abban az esetben is köteles, ha a főkövetelés összegét nem használta fel.
A fellebbezés alapos.
A felperes tartozás nélkül 543 790 Ft-ot utalt át az alperesnek. Ezzel az összeggel az alperes jogalap nélkül jutott a felperes rovására vagyoni előnyhöz, amit a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése folytán köteles visszatéríteni. A Ptk. 364. §-a szerint pedig a jogalap nélküli gazdagodást a kártérítés szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében viszont a kártérítés a károkozás bekövetkezésekor esedékes. A felperes rovására keletkezett jogalap nélküli vagyoni előnynek az alperes részéről való visszatérítési kötelezettsége tehát a téves fizetéssel vált esedékessé. A Ptk. 360. §-ának (2) bekezdése folytán a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettségre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Ezért az alperest késedelmes kötelezettnek, illetőleg fizetési késedelembe esettnek kell tekinteni. A fizetési késedelem miatt pedig a kötelezettnek a késedelem időtartamára kamatot kell fizetnie. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelmét kimenti. Ennélfogva a kamatfizetési kötelezettség objektív, és a felróhatóságtól független. A kamatfizetési kötelezettség tekintetében a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése folytán a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Mindebből következik, hogy az alperes köteles a fellebbezésben megjelölt összegű kamatot megfizetni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereset tárgyává tett kamat megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30 346/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás