GK BH 1983/368
GK BH 1983/368
1983.09.01.
A termeltető kártérítési felelősséggel tartozik a téves tájékoztatásért, ha az általa ajánlott és beszerzett vetőmag felhasználásával folytatott termesztéshez technológiát adott, és annak a betartását rendszeresen ellenőrizte [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 17. § (1) bek.].
A felperes az eredeti keresetében kártérítés jogcímén 2 213 000 Ft megfizetésére egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket. Előadta, hogy az I. r. alperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben vállalta, hogy az 1980. évben 60 ha-on 3000 q gépi szedésű zöldbabot termel. A szerződésben kikötött Early Wax fajtájú vetőmagot az I. r. alperes ajánlotta, amely e vetőmag beszerzése érdekében a felperes képviseletében a II. r. alperessel szerződést kötött. Mind a felperes által az I. r. alperessel kötött szerződés, mint pedig az alperesek között létrejött szerződés tartalmazza azt, hogy az ún. MÉM-engedményes vetőmag szállításához a felperes hozzájárulása szükséges. A II. r. alperes közvetlenül leszállított a felperes részére 65,34 q vetőmagot, amelynek egy része II. osztályú minőségű, a másik része pedig ún. MÉM-engedményes minőségű volt. Ez utóbbi szállításáról a felperes nem tudott, és hozzájárulását a leszállításhoz az alperesek nem kérték. A felperes 1980. május 14-én öt szakaszban megkezdte és június 10-én befejezte a bab vetését.
Az I. r. alperes a felperes kérésére a bab termesztéséhez termesztési technológiát bocsátott a rendelkezésére, és termelési felügyelője is rendszeresen megjelent a felperesnél. A felperes az első két ütemben vetett területről július 25-én megkezdte a betakarítást, és 40 q zöldbab átadását július 28-án megkísérelte, az I. r. alperes azonban azt nem vette át, mert a termés ún. babfenésedés miatt fertőzött volt. július 30-án, 31-én, augusztus 7-én és szeptember 12-én a felek, valamint a megyei növényvédelmi felügyelőség képviselője is a helyszínen vizsgálták a károsodás okát. Az első két helyszíni szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy az első három ütemben vetett terület termése teljes egészében fertőzött, a negyedik és az ötödik ütemben vetett terület kb. 50%-os fertőzöttséget mutatott. A felperes augusztus első napjaiban a korábban ajánlott rézoxidkloridos permetlé helyett gombaölő szerrel permetezett, gépi szedéssel azonban zöldbab nem volt betakarítható.
A felperes álláspontja szerint az I. r. alperes hibás technológiai utasítást adott neki, és a növényvédelem vonatkozásában a helyszíni szemlék során is szakszerűtlen utasítást adott. A II. r. alperes pedig ún. babfenésedéssel fertőzött vetőmagot adott át, a kárát tehát az alperesek közösen okozták. A beszerzett szakértői vélemények ismeretében a felperes a keresetét 1 551 642 Ft-ra leszállította.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 400 000 Ft-nak és kamatának, a II. r. alperest pedig 1 151 642 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte, a perköltséget pedig az alperesek között pervesztességük arányában megosztotta. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes hibás termelési technológiát közölt, és a határszemlék alkalmával sorozatosan téves termelési útmutatást adott a felperesnek, és e technológia betartását folyamatosan ellenőrizte, tehát szakvállalatként járt el. Ilyen körülmények között alaptalan az arra történt utóbbi hivatkozása, hogy termelési szakértelemmel nem rendelkezik. A vetőmagfajtát is az I. r., illetőleg a II. r. alperes választotta meg, a felperes attól nem térhetett el. Ennek következtében az I. r. alperes a hibás technológia közlése miatt bekövetkezett kárért a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 17. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles helytállni. A II. r. alperes felelősségét illetően az elsőfokú bíróság N. M. szakvéleményét elfogadva megállapította, hogy a szolgáltatott vetőmag a szabványban meg nem engedett 11%-os hányadban babfenésedéssel fertőzött volt, és a perbeli fajtájú vetőmag egyébként is fokozottan érzékeny a gombás megbetegedésre. Bár az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség, valamint dr. G. M. szakértő csak a szabványban megengedett mértékű babfenésedést állapította meg a vetőmagban, e szakvéleményekkel szemben N. M. véleményét támasztotta alá a babültetvény teljes pusztulása. Minthogy a II. r. alperes hibásan teljesített, az ezzel összefüggésben keletkezett kárt ő köteles viselni. A felperes a perbeli időszakban első alkalommal termelt babot, saját szakmai termelési tapasztalatokkal nem rendelkezett, így a bekövetkezett károsodásban közrehatását az elsőfokú bíróság nem állapította meg.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
Az I. r. alperes fellebbezése részben alapos, míg a II. r. alperes fellebbezése alaptalan.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy az I. r. alperes a felperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben nem vállalt ugyan szaktanácsadást, a felperesnek azonban – kérésére – termelési technológiát bocsátott rendelkezésre. E termelési technológia pedig szakmai szempontból téves megállapítást tartalmazott azáltal, hogy a gombás megbetegedések elleni védekezésül rézhatóanyagú permetezőszert ajánlott. A kirendelt két szakértő között – az I. r. alperes fellebbezési állításával ellentétben – nincs lényeges eltérés a tekintetben, hogy a rézhatóanyagú szer alkalmazása ajánlott-e gombás megbetegedések esetén a betegségek megelőzése céljából. Kétségtelen, hogy a szakirodalom a rézoxidklorid hatóanyagú szer alkalmazását a babültetvényekre ajánlja. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a babültetvényeket gyakrabban támadják meg a baktériumok, mint a perbeli gombák. A baktériumos megbetegedések elleni védekezésnél pedig a rézoxidklorid hatóanyag-tartalmú vegyszer ajánlott. A gombás megbetegedések ellen védekezésül azonban a forgalomban kapható Zineb és Maneb gombaölő szert kellett volna használni. Jellemző, hogy a jelenlegi termesztési technológiában az I. r. alperes is már e gombaölő szereket ajánlja a termelő gazdaságoknak. Nem vitatható tehát, hogy az I. r. alperes téves tájékoztatást adott a gombás megbetegedések elleni védekezéssel kapcsolatban a felperesnek, és az sem kétséges, hogy termelési felügyelője útján a felperes részére termelési útmutatást adott. A gombás megbetegedések észlelésekor pedig rézoxidklorid tartalmú permetezést ajánlott. Mindezekből helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes szakvállalatként lépett fel, az általa közölt technológia betartását pedig folyamatosan ellenőrizte. Ennek következtében kárfelelősségét nem vitathatja.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a felperes közrehatását a kár keletkezésében nem találta megállapíthatónak azért, mert a felperes korábban babot nem termelt, és szakmai tapasztalata sem volt. Mezőgazdasági termeléssel hivatásszerűen foglalkozó szakszövetkezettől ugyanis elvárható, hogy saját szakmai tapasztalatokkal rendelkezzék, ennek hiányában pedig a hiányzó szakmai ismereteit pótolni igyekezzék. A felperes maga adta elő, hogy saját szakmai felkészültségére támaszkodott a védekezések időpontjának és gyakoriságának megválasztásakor. Ebből pedig következik, hogy téves az első fokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a bab termesztésében való szakértelem a felperestől nem volt elvárható. Mindezekből következik, hogy a felperes nem követelheti a kár azon részének a megtérítését, amely saját felróható magatartásának a következménye. Ennek következtében a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperes terhére az első fokú ítéletben megállapított 400 000 Ft marasztalási összeget a Pp. 206. §-a alapján történő mérlegelés eredményeként a felperes közrehatásának mértékében 200 000 Ft-ra leszállította.
Alap nélkül sérelmezi a II. r. alperes azt, hogy az elsőfokú bíróság nem a vetőmag minőségéből, hanem a késztermék betakarításkori állapotából következtetett az ő hibás teljesítésére. A kirendelt szakértők ugyanis egyértelműen állást foglaltak abban a kérdésben, hogy az ún. babfenésedés kórokozója vagy a vetőmaggal vagy a földben maradt ún. növényi részekkel fertőzheti a termést. Kétségtelen tény, hogy a felperes nemcsak a perrel érintett területén, hanem egyéb területén sem termelt az elmúlt évben babot. Ennek következtében a fertőzés termőhelyi eredete kizárt. Ezt támasztja alá a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás által vett mintából megállapított, 11%-os mértékben kimutatott babfenésedés. A különböző vizsgálati eredmények között szabályszerű mintavétel esetén is előfordulhatnak szóródások. Az a tény pedig, hogy egy mintából ilyen mértékű fertőzöttséget mutattak ki, a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelésével azt jelenti, hogy a vetőmag a szabványt meghaladó mértékben babfenésedéssel fertőzött volt. A hibás vetőmag szolgáltatásán felül a Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes kárfelelősségének mérlegelésekor terhére értékelte azt is, hogy a perbeli Early Wax vetőmagot – az I. r. alperes felhasználási célját ismerve – ő ajánlotta. Az e fajtájú vetőmag gombafertőzésre való fokozott érzékenységét a szakértők feltételezték, és ugyanilyen véleményen volt a II. r. alperes is, hiszen a helyszíni szemle során ezt elismerve a jövőre nézve egy másik fajtájú – a gombás megbetegedésre kevésbé érzékeny – vetőmagot ajánlott. Mindezekből következik, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperes kárfelelősségét és annak mértékét helytállóan állapította meg, a marasztalása emiatt nem sérelmezhető.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiek szerint részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 524/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás