GK BH 1983/370
GK BH 1983/370
1983.09.01.
Ha az átvevő nem kéri a vasúti fuvarozótól a küldemény kiszolgáltatáskori súlyának vagy darabszámának ellenőrzését annak ellenére, hogy a kérelemnek a fuvarozó eleget tudna tenni, az ennek következtében keletkezett bizonyítási nehézség vagy lehetetlenség az ő terhére esik [Ptk. 521. §, Pp. 389. § (3) bek.; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 3. §].
Az I. r. alperes határállomási átrakással 490 zsák portland cementet adott fel a felperes telepe részére. A rendeltetési állomáson a küldeményt a II. r. alperes vette át a vasúti fuvarozótól 17,6 q súlyhiánnyal, amelyet a kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv és a tanácsi jegyzőkönyv állapított meg.
A felperes az I. r. alperessel szemben vételár-visszatérítés címén, a II. r. alperessel szemben pedig kártérítés címén nyújtott be keresetet, és vagylagosan 2180 Ft megfizetésére kérte kötelezni őket.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felperes által csatolt jegyzőkönyvek a kiszolgáltatás időpontjában fennálló állapot megállapítására nem alkalmasak. A felperes nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy a hiány az áru átadásakor ténylegesen fennállt.
A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a tanácsi megbízott darabszámlálás után megállapította a zsákhiányt; így bizonyított, hogy az ezzel felmerült kár a II. r. alperes tevékenységi körén kívül keletkezett. Az egalizálásért pedig a felperessel kötött szerződés szerint a II. r. alperes nem felelős.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta, a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli rakomány a vasúti kocsiban június 20-án érkezett meg, azt a vasút reggel 6 órakor szolgáltatta ki. A kiszolgáltatás időpontjára vonatkozóan azonban a vasút módosította a kárjegyzőkönyvben megjelölt időpontot június 20-án 9 órára, s minthogy a tanácsi jegyzőkönyvből kitűnően az ép és sértetlen kocsizárakat a kirakás megkezdésekor a tanácsi megbízottak jelenlétében távolították el, és a tanácsi megbízottak a hiányt darabszámlálással állapították meg, így bizonyított, hogy a II. r. alperes a vasúti fuvarozótól 14 zsák hiánnyal vette át a küldeményt. Minthogy a felperes az I. r. alperesnek a szállítmány teljes ellenértékét megfizette, a bíróság az I. r. alperest kötelezte a hiányzó áru vételárának visszatérítésére. A II. r. alperest azonban szerződésszegés nem terheli, ezért a vele szembeni keresetet elutasította.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Érvelése szerint a felperes és a közötte a perbeli szállítás idején hatályban volt importcement szállítási szerződés 8. pontja szerint a hiány bizonyításához vasúti jegyzőkönyvet és az összsúlyt bizonyító okmányt kell mellékelni. A felperes által mellékelt kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv, valamint a tanácsi jegyzőkönyv tartalmilag fogyatékos és ellentmondásos, így nem alkalmas arra, hogy azokat a külföldivel szembeni igényérvényesítéshez az I. r. alperes felhasználja.
A fellebbezés alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperes és a II. r. alperes között részszállítmányozói szerződéses kapcsolat állt fenn a perbeli küldemény átvételére vonatkozóan.
A Ptk. 521. §-a értelmében a szállítmányozás szabályait kell alkalmazni arra az esetre is, ha a szállítmányozó a küldemény átvételére kap megbízást. Ebből következően – az említett rendelkezés szerint – a szállítmányozónak (részszállítmányozónak) felelnie kell azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
A Legfelsőbb Bíróság a tárgyalás adatai és a becsatolt okiratok alapján megállapította, hogy a II. r. alperes a küldemény átvétele során számos mulasztást követett el, így:
– a rendeltetési állomáson nem kért hivatalos vasúti mérlegelést, holott az állomás ezt a kérelmet teljesítette volna, ami kitűnik a kiszolgáltatás utáni vasúti jegyzőkönyvben tett bejegyzésekből. Hogy e bejegyzés megfelel a valóságnak, az abból következik, hogy a II. r. alperes a jegyzőkönyvet minden megjegyzés nélkül aláírta;
– a kiszolgáltatás utáni vasúti jegyzőkönyv eredetileg június 19-i kiszolgáltatásról szól, holott ez a tény a későbbiek során megállapított adatok szerint nem felelhetett meg a valóságnak. Ennek ellenére a jegyzőkönyvet a II. r. alperes ebben a részében sem kifogásolta;
– a vasúti kárjegyzőkönyv kiszolgáltatásra vonatkozó adatai nem egyeznek meg a tanácsi jegyzőkönyv adataival sem, mert a kiszolgáltatásra ez utóbbi szerint is június 20-án került sor, nem pedig 19-én, úgy, ahogy azt a vasúti jegyzőkönyv eredetileg tartalmazza.
A tanácsi jegyzőkönyv szerint a tanácsi kiküldöttek június 20-án 13 órától tartották felügyeletük alatt a küldeményt. A vasút által utólag közölt adatok értelmében azonban a kiszolgáltatásra június 20-án 9 órakor került sor, de ha a kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv 8. pontját lehetne ebben a kérdésben elfogadni, a kiszolgáltatás akkor is június 20-án 12 órakor megtörtént, következésképpen a küldemény még ez utóbbi adatok alapján is legalább egy órán át kizárólag a II. r. alperes felügyelete alatt állt.
A tanácsi jegyzőkönyv nem tartalmaz adatot a rakomány helyzetére nézve. Ennek azért lett volna jelentősége, mert 14 db zsákhiányról is szó van, márpedig ha a fuvarozás alatt dézsmálás miatt darabszámhiány keletkezik, úgy annak a rakomány megbontása révén a vagon ajtajainak kinyitásakor általában azonnal fel kell tűnnie. Ha viszont űrhiány nem látható, úgy feladáskori téves darabszámbevallásra lehet következtetni. De mivel mindezzel kapcsolatban adat nincs, a hiány keletkezésének körülményeit vizsgálni sem lehetett.
A tanácsi jegyzőkönyv nem tartalmaz semmiféle adatot a felperes telepén végzett szekérhíd-mérlegelésről sem, nevezetesen abból nem tűnik ki, hogy a II. r. alperes hány fordulóval, milyen gépkocsikkal fuvarozta be a cementet, az egyes fordulók esetében mennyi volt a bruttó, tara és nettó súly, továbbá hogy a mérlegelést a tanácsi kiküldöttek személyesen ellenőrizték-e vagy sem. Ennek a kérdésnek különösen azért lett volna jelentősége, mert a bírói gyakorlat szerint, amennyiben a címzett, illetve az ő nevében eljáró szállítmányozó a küldemény kiszolgáltatáskori darabszámának vagy súlyának ellenőrzését annak ellenére nem kéri, hogy a kérelemnek a vasút egyébként eleget tudna tenni, úgy a bizonyítás szempontjából az átvevő helyzete elnehezül amiatt, hogy a fuvarozót megfosztotta a kiszolgáltatáskori mennyiség hivatalos, saját hatáskörén belüli megállapításától (VÁSZ 62. cikk 3. §).
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el a vasúti és a tanácsi jegyzőkönyveket a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására, és tévesen állapította meg azt is, hogy a II. r. alperes mint szállítmányozó kellő gondossággal járt el a küldemény átvétele során. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a Pp. 389. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a II. r. alperest kötelezte a fentebb már hivatkozott jogszabály alapján a kár megtérítésére, az I. r. alperessel szembeni keresetet pedig elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 136/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás