GK BH 1983/372
GK BH 1983/372
1983.09.01.
Belföldi rendeltetési állomásig történő nemzetközi fuvarozás esetén a belföldi vasút a küldeménynek a határon való átvételével a külföldi útszakaszon bekövetkezett károkért való felelősséget is magára vállalja [114 058/1966. I/8. E. (KK 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 22. cikk 1. §, 2. § 4–5. pont, 7. §].
A felperes külföldi szállítója nemzetközi fuvarlevéllel vasúti küldeményként 17 db személygépkocsit szállított a felperesnek Debrecen érkezési állomásra. Az itt felvett kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv szerint 3 db személygépkocsit a fuvarozó alperes sérülten adott át, amelyek kijavítása miatt a felperesnél kár keletkezett. Keresetében ezen összeg megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte az SZMGSZ 22. cikke 2. §-ának 4. és 5. pontjára hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint megállapítható volt, hogy a küldemény berakását a feladó végezte, és a fuvarozó vasútnak nem állt módjában meggyőződni arról, hogy a felvett áru ép és sértetlen állapotban volt-e. A fentiekben említett kárjegyzőkönyv alapján nem volt megállapítható olyan körülmény, amelyből a fuvarozás során bekövetkezett áruelmozdulásra, kíméletlen tolatásra, tehát a perbeli sérüléseket eredményező fuvarozási cselekményre lehet következtetni. Ehhez képest az alperes kárfelelőssége az SZMGSZ 22. cikke 2. §-ának 4. és 5. pontjai alapján nem állapítható meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte annak megváltoztatásával az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. Előadta, hogy a gépkocsik szélvédő üvegeinek törése, illetve a szélvédő kereten levő roncsolt horpadásos festéksérülés a berakodásnál a fuvarozó által is észlelhető lett volna. Ennek ellenére a fuvarlevélen semmilyen utalás nincs arra, hogy az áru sérülten került berakásra; ebből egyértelműen következik, hogy a sérülések a fuvarozás időtartama alatt keletkeztek.
A fellebbezés alapos.
Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a nemzetközi fuvarlevél alapján a Debrecen érkezési állomásig történt fuvarozás azt jelenti, hogy az alperes a határon történt átvételkor belépett a fuvarozási szerződésbe, az abból származó és a fuvarozót terhelő valamennyi kötelezettségét tehát magára vállalta, beleértve a külföldi útszakaszon bekövetkezett károkat is. Az alperes ezen kárfelelősség alól nem mentesülhet a felperes és szállítója által kötött megállapodás alapján, mert felelőssége a fuvarozási szerződésen, illetve az SZMGSZ-en alapszik, és nincs adat arra, hogy a hivatkozott kereskedelmi megállapodás a fuvarozót terhelő kárfelelősség részben vagy egészben történő átvállalását tartalmazná. Helytelen tehát az alperes azon érvelése, hogy a már a határállomáson megállapított – külföldi útszakaszon bekövetkezett – szélvédőtörés miatti kár nem képezheti a felperes alapos kereseti igényét.
Az érkezési állomáson felvett kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvben rögzített sérülések az áru felvételekor valóban észlelhetők lettek volna a fuvarozó által, az ilyen tárgyú megállapítás hiányáról tehát helyesen az áru sértetlen feladására kell következtetni. A hibák jellege – így elsősorban a szélvédő törése – éppen fuvarozási rendellenességre utal, az SZMGSZ 22. cikkének 2. §-ában megjelölt és az alperest mentesítő okok tehát nem feltételezhetők, ezáltal pedig a 7. § szerinti vélelem sem alkalmazható. Az alperes tehát az SZMGSZ 22. cikkének 1. §-a alapján a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett perbeli károkért a felperessel szemben helytállni tartozik. Téves ezért a keresetet elutasító első fokú ítélet.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest a kereset értelmében marasztalta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 555/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás