BK BH 1983/386
BK BH 1983/386
1983.10.01.
I. A közlekedési szabály kiemelkedően durva megsértését valósítja meg az a gépkocsivezető, aki a sebességkorlátozásra vonatkozó rendelkezések megszegése miatt nem képes a kijelölt gyalogátkelőhelyen áthaladó gyermekek elsőbbségét biztosítani és az egyik gyermeket elütve súlyos sérülést okoz. [Btk. 187. § (1) bek., 83. §, 89. § (1) bek.; KRESZ 21. § (6) bek. 26. § (1) bek. a) pont, 43. §].
II. Eljárási szabálysértés valósul meg, ha a bíróság a gyermekkorú sértettet és törvényes képviselőjét az eljárási cselekményről – így a tárgyalásról – nem értesíti [Be. 112. § (1) és (6) bek., 261. § (1) bek.].
A járásbíróság jogerős ítéletével a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 90 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon a reggeli órákban a munkáltatója tulajdonában levő személygépkocsit a község belterületén mintegy 80 km/óra sebességgel vezette, és a sebességet akkor sem csökkentette, amikor a távolról is jól láthatóan felfestett és táblával is jelzett kijelölt gyalogosátkelőhelyhez közeledett.
A gyalogosátkelőhely közelében az úttestnek a terhelt menetiránya szerint baloldali szélénél 3 gyermek áthaladásra várakozott, s ezt a terhelt látta. Észlelte azt is, hogy egy vele szemben haladó gépkocsi az átkelőhely előtt megállt.
A gyermekek közül ekkor a 7 éves életkorú sértett előzetesen körültekintés nélkül, közepes futással kezdte meg az átkelést a gyalogosátkelőhelyen. A sértett gyermek úttestre lépésekor a terhelt tőle még 45 méterre volt, fékezéssel megkísérelte ugyan a balesetet elhárítani, de a csúszós, jeges úttesten már nem tudott megállni és 42 méter féknyom hátrahagyása közben a gyermeket a gyalogosátkelőhelyen elütötte.
A baleset következtében a sértett mintegy 4 hónap alatt gyógyuló jobb combcsonttörést szenvedett.
A járásbíróság ítélete ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
I. A megalapozott tényállást alapul véve a járásbíróság helyesen következtetett a terhelt bűnösségére, és az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette az elbírált cselekményt, a kiszabott büntetés azonban törvénysértően enyhe.
A terhelt megsértette a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakon kívül a KRESZ 43. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket, mivel a kijelölt gyalogátkelőhelyet úgy közelítette meg, hogy az elsőbbség megadására a járművének sebessége miatt képtelen volt. A gyalogosokkal szemben fennálló elsőbbségadási és fokozott ügyelési kötelezettségének ilyen sebesség megválasztásával még kifogástalan útviszonyok mellett sem tudott volna eleget tenni, az adott körülmények mellett pedig – a csúszós, jeges úttesten – képtelen volt az említett kötelességének teljesítésére.
A jól láthatóan felfestett és jelzőtáblával is védett gyalogos-átkelőhely megközelítésekor a terhelt két fontos tényt is észlelt, nevezetesen: látta az átkelésre várakozó gyermekeket és azt, hogy az ellenkező irányból érkező gépkocsi a gyalogos-átkelőhely előtt megáll.
Az egyedül vagy csoportosan haladó (áthaladó) gyermekek észlelése esetére szólóan a KRESZ 43. §-ának (4) bekezdése a járművezető fokozott ügyelési kötelezettségét írja elő.
Az adott útviszonyoknak és az átkelésre várakozó gyermekek észlelésére tekintettel tehát a vádlottnak a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet számottevő sebességcsökkentéssel kellett volna megközelítenie, hogy – az ellenkező irányból érkező járművezető magatartására is figyelemmel – a járművének megállásával a sértett és gyermekkorú társai áthaladási elsőbbségét biztosítsa.
Tévesen hivatkozott a járásbíróság arra, hogy a cselekmény tárgyi oldalán a fentiekben kiemelt súlyos megítélését eredményező körülményeket a sértett közreható magatartása enyhíti.
A KRESZ 21. §-ának (6) bekezdése a gyalogosok közlekedését szabályozva előírja, hogy a gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Ez a kötelezettség a gyalogost az úttest olyan részeire vonatkoztatva is terheli, ahol a járművekkel szemben áthaladási elsőbbséget élvez.
Az adott esetben a 7 éves sértett átkelésre várakozó magatartásával elővigyázatos közlekedési szándékáról szolgáltatott bizonyítékot, az ellenkező irányból érkező személygépkocsi megállását észlelve pedig joggal gondolt arra, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történt veszélytelen áthaladás elsőbbségét biztosították. Az nem volt elvárható tőle, hogy a még jelentős messzeségben levő személygépkocsinak az adott útviszonyokra tekintettel számára veszélyes közlekedését felmérje, s ennek megfelelően cselekedjék. Így a gyermekkorú sértett részéről semmiféle közrehatás megállapítására nincs alap.
A bűnösség foka a kifejtettekre figyelemmel olyan mérvű, amely a súlyos testi sérülésre is tekintettel a jogerős ítéletben alkalmazott büntetéshez képest kirívó aránytalanságot mutat.
A terhelt többrendbeli, durva szabályszegésével szabadságvesztés kiszabása áll arányban. Az alapvető közlekedési szabályok durva megszegésre figyelemmel a terhelttel szemben azonban a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása is indokolt, minthogy a forgalomban járművezetőként való meghagyása átmenetileg veszélyt jelent a közúti forgalom biztonságára.
A terhelt eddigi kedvező megítélés alá eső közlekedési előélete és az átlagosnál színvonalasabban végzett gazdasági munkája érdemessé teszi őt a főbüntetése végrehajtásának a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján történő felfüggesztésére. Ez a körülmény pedig a büntetés céljának hatékonyabb elérése végett a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával pénzmellékbüntetés kiszabását is indokolttá tette.
II. Alapos a törvényességi óvás az eljárási szabálysértés elkövetését kifogásoló részében is. Az iratok tartalma igazolja, hogy a járásbíróság az ügy gyermekkorú sértettjét és annak törvényes képviselőjét az eljárási cselekményekről – közöttük a tárgyalásról – nem értesítette, és ezáltal a sértettet a Be. 53. §-ának (2) bekezdésében írt jogai gyakorlásában akadályozta.
Ez az eljárásjogi szabálysértés azonban az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatással, s ténylegesen nem akadályozta a sértettet és törvényes képviselőjét a polgári jogi igényének egyéb törvényes úton való érvényesítésében.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a büntetést kiszabó részében törvénysértő. Ezért a határozatot az említett részében hatályon kívül helyezte, a terheltet a terhére megállapított bűncselekmény miatt 6 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre, 5000 forint pénzmellékbüntetésre és a közúti gépjárművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte. (B. törv. IV. 302/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás