BK BH 1983/389
BK BH 1983/389
1983.10.01.
A hamis tanúzásra felhívás kísérlete valósul meg, ha az elkövető és az általa felhívott személy közötti kapcsolat nem jön létre, mivel a felhívást tartalmazó levél nem jutott el a címzetthez [Btk. 242. §, 16. §].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a vádlottat az ellene 2 rb. hamis tanúzásra rábírás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott az élettársát hasba szúrta, ezért előzetes letartóztatásba helyezték. A vádlott a büntetés-végrehajtási intézetből egy levelet írt férfi ismerősének és azt egy szabaduló rabtársával az ellenőrzés kijátszásával akarta kijuttatni. A levél lényegében azt tartalmazta, hogy ismerőse és élettársa változtassák meg korábbi vallomásukat és ennek fejében ő hajlandó akár pénzt is fizetni.
A megyei bíróság ezen utóbbi vétség vádja alól a vádlottat azért mentette fel, mert a levél a címzettekhez ténylegesen nem jutott el.
A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségének az életveszélyt okozó testi sértésben való megállapítása törvényes, tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat a terhére rótt 2 rb. hamis tanúzásra felhívás vétségének vádja alól – a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában – felmentette.
Amint arra az elsőfokú bíróság is utalt: a Btk. 242. §-ába ütköző hamis tanúzásra felhívás vétsége olyan előkészületi magatartás, amelyet társadalomra veszélyességének súlya és jellege miatt indokolt volt „sui generis” bűncselekményként értékelni.
A bűncselekményben való részvétel oldaláról megközelítve: a fenti törvényhelyben foglalt tevékenység valójában részesi alakzat, nevezetesen eredménytelen felbujtás, vagyis a felbujtás olyan kísérlete, amikor a megvalósulás az elhatározás és ennek érdekében tett konkrét tevékenység ellenére elmarad.
A Btk. 242. §-ában foglalt bűncselekmény törvényi tényállása – melynek lényege a „rábírni törekvés” – akkor nyer befejezést, ha a szándék címzettjével szemben megnyílik a lehetősége a hatás közvetlen érvényesülésének.
Mindebből okszerűen következik, hogy ennek a szándékos bűncselekménynek a kísérlete fogalmilag nem kizárt olyankor, amikor az elkövető a maga részéről mindent megtesz a tilalmazott hatás elérése érdekében, azonban a rajta kívül álló körülmények folytán a lehetőségek realizálódása elmarad.
Az elsőfokú bíróság nézete szerint a vádlottnak nem volt „reális esélye” arra, hogy levele a címzetthez eljusson és ennek megfelelően vonta le azt a végkövetkeztetést, hogy a vádlott törekvését eleve eredménytelenségre ítéltnek és így egyúttal társadalomra veszélytelennek kellett tekinteni.
Nem terjedt ki viszont az elsőfokú bíróság figyelme arra a körülményre hogy a vádlott a kérdéses levelet egy szabaduló rabtársának adta át abban a reményben, hogy azt az intézeti ellenőrzés kijátszásával eljuttatják a címzetthez.
A vádlott tehát a „rábírni törekvés” érdekében a szükséges tevékenység-folyamatot megindította, ennek kapcsán a maga részéről mindent megtett, és kizárólag csak a büntetés-végrehajtási intézet ellenőrzése gátolta meg a sérelmes hatás érvényesülésének lehetőségét. Ennélfogva ez a cselekménye – a levél tartalmához képest – megvalósította a 2 rb., a Btk. 242. §-ában írt hamis tanúzásra felhívás vétségének a kísérletét.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletét megváltoztatta és a vádlott bűnösségét e vonatkozásban is megállapította. (Legf. Bír. Bf. IV. 1030/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás