BK BH 1983/394
BK BH 1983/394
1983.10.01.
Rablás megállapításának van helye, ha a lopás elkövetője a tettenérést követően részben a jogtalan eltulajdonítás végett elvett dolog megtartása, részben pedig a menekülés biztosítása érdekében alkalmaz erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést [Btk. 321. § (2) bek., 316. § (1) bek.].
A járásbíróság az I. r. terheltet kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt 3 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. terheltet bűnsegédként, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt 4 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek házastársak, egy kiskorú gyermekük állami gondozásban van, s mindketten visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlők.
A vádbeli napon az éjjeli órákban a terheltek a halászcsárda előtt találkoztak az általuk eddig nem ismert sértettel. A sértett ittas volt és tolta a kerékpárját. A II. r. terhelt megszólította a sértettet és közösülésre felajánlotta neki a vele levő feleségét. A sértett az ajánlatott elfogadta, és mindhárman elindultak a közeli építkezési terület felé. Az I. r. terhelt kétségbe vonta azt, hogy a sértettnek van pénze, mire a sértett bizonyságul elővette és megmutatta a pénztárcáját. Az I. r. terhelt kikapta a sértett kezéből a pénztárcát és előresietett. A sértett kerékpárral akarta üldözőbe venni, de ebben a II. r. terhelt megakadályozta, megfogta a kerékpárját és a sértett tettlegességgel fenyegette arra az esetre, ha társát bántalmazni akarja. Ezután mindketten elindultak az I. r. terhelt után, aki – miután a pénztárcában levő 2000 forintot kivette – bevárta őket és az üres pénztárcát a sértettnek visszaadta.
A sértett kitartóan követte a terhelteket és követelte vissza a pénzét. A terheltek ekkor a sértettet ellökték és elfutottak.
A járásbíróság ítélete ellen a terheltek cselekményének a minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A sértett pénzét az I. r. terhelt lopás útján szerezte meg, mert annak elvétele érdekében személy elleni erőszakot vagy fenyegetést nem alkalmazott. A II. r. terhelt a terhelttársa üldözését fenyegetéssel akadályozta ugyan, de ez a magatartás nem volt alkalmas a sértett akaratelhatározásának lenyűgözésére vagy megtörésére. Az általa tett fenyegető kijelentés tehát a cselekmény minősítésére nem hat ki. Az előresiető I. r. terhelt – miután a pénztárcából a pénzt magához vette – bevárta az utána haladó férjét és a sértettet, majd az utóbbinak az üres pénztárcáját visszaadta.
A Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerint rablás az is, ha a tettenért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Vizsgálandó ezért, hogy a terheltek ezt követően a sértettel szembeni erőszakot a lopott pénz megtartása végett, avagy kizárólag a menekülés érdekében alkalmaztak-e. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nem valósul meg a rablás, ha az ellopott dolog birtokában levő tettenért tolvaj az erőszakot vagy a fenyegetést nem a dolog megtartása, hanem a menekülése érdekében alkalmazza.
A sértett az üres pénztárca visszaadása után nem tudott belenyugodni a történtekbe és igyekezett a pénzét visszaszerezni: ennek érdekében szorosan a terheltek nyomában haladva, őket többször felszólította a pénz visszaadására, de a pénzt a terheltek nem adták vissza, és a számukra egyre kellemetlenebbé váló sértettől úgy szabadultak meg, hogy ellökték őt, majd elfutottak. A személy ellen alkalmazott ez az erőszak sikeres volt, mire ugyanis a földről az ittas sértett feltápászkodott, a terheltek a helyszínről elfutottak.
Amikor a terheltek az említett körülmények között a sértettől eltulajdonított pénzt nem adták vissza s a sértettel szemben erőszakot alkalmaztak, szándékuk mind a lopott dolog megtartását, mind pedig a menekülés biztosítását célozta. Olyan esetekben pedig, amikor az elkövetőt ilyen kettős cél vezeti: a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésébe ütköző rablás megállapításának van helye. Minthogy pedig a terheltek a cselekményüket együtt valósították meg, társtettesei [Btk. 20. § (2) bek.] a rablásnak.
Tévedett tehát a járásbíróság, amikor a terheltek cselekményét lopás vétségeként értékelte. A téves minősítésre figyelemmel törvénysértő a járásbíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezése is. A rablás törvényi büntetési tétele ugyanis 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés. Ehhez képest egy évnél alacsonyabb tartalmú szabadságvesztés még a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja kimerítő alkalmazásával sem szabható ki.
A cselekmény tárgyi súlyára, az elkövetés körülményeire, a visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő terheltekkel szemben az enyhítő rendelkezés alkalmazása nem indokolt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a cselekményt minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezései mindkét terhelt vonatkozásában törvénysértők, e rendelkezések hatályon kívül helyezése mellett a terheltek cselekményét a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésében meghatározott társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette és az I. r. terheltet 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet pedig 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. (B. törv. II. 373/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás