PK BH 1983/396
PK BH 1983/396
Az oltalmazni kért megoldás nem tarthat igényt szabadalmi oltalomra, ha a korábbi megoldásoktól való eltérés csak formális, funkciójában nem új, létrehozása nem kívánt alkotó jellegű feltalálói tevékenységet [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 2. §, 3. §].
I. K. E. – ellenérdekű fél – 1971. február 3-án „Szerkezetek személyszállító járművek ablakszerkezetének tökéletesítésére” címmel szabadalmi bejelentést nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz. A Ganz-Mávag Mozdony-, Vagon-, és Gépgyár kérelmező 1975. március 27-én felszólalt a szabadalom megadása ellen. Az Országos Találmányi Hivatal az 1976. október 11-én kelt határozatával a megoldásra szabadalmat adott. A felszólaló által a bírósághoz benyújtott kérelem alapján a Fővárosi Bíróság előtt indult eljárásban a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzésével az Országos Találmányi Hivatal határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. Az új eljárás eredményeként az Országos Találmányi Hivatal az 1980. október 31-én kelt határozatával a megoldásra a következő – korlátozott – főigényponttal adott szabadalmat: „1. Ablakszerkezet személyszállító járművekhez az ablaktok (2) és a kocsiszekrény (1) nyílása között alkalmazott rugalmas keret felhasználásával, amely az ablaktok (2) közrefogja, külső záróperemmel (15) ellátva – azzal jellemezve, hogy a rugalmas keretnek (9, 10, 12, 13, 14, 15) a belső tér felé hajló gerince (14) és ebből kiinduló, az ablaktokhoz (2) illetőleg a kocsiszekrény (1) hornyába (11) kapcsolódó ágai (12, 13, 9, 10) vannak”. A határozat szerint a felszólaló által újdonságrontóként megjelölt megoldásnál alkalmazott rugalmas keret és csápjai, nyúlványai tömör, merev szerkezetűek, kevéssé alakíthatók. Ezzel szemben a bejelentésben leírt megoldás erősen tagolt, széthúzott csápokkal, nyúlványokkal rendelkezik, kevéssé merev, könnyen alakítható.
A kérelmező által a bírósághoz benyújtott kérelem és az ellenérdekű fél ellenkérelme alapján a Fővárosi Bíróság az 1981. szeptember 23-án kelt végzésével megváltoztatta az Országos Találmányi Hivatal határozatát, és a szabadalmi bejelentést teljes terjedelmében elutasította. A végzés indokolása szerint a megoldás lényegét jelentő rugalmas keretnek az ablakkeret rögzítését szolgáló része megegyezik a korábbi – ismert – megoldásokkal, mert ezek is körbefogják az ablakkeretet és deformációjuk révén megszorulnak az ablaknyílásban, illetve a lemezbordákra támaszkodnak. A kocsiszekrény belső oldalán körbefutó horony sem új, az pedig, hogy valami belefekszik a horonyba, ennek a rendeltetésszerű használatát jelenti. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a szilárd rögzítést nem az ún. nyomógerinc eredményezi, hanem a deformált rugalmas keret és a bordán való megtámaszkodás. Ezért a megoldás nem új, illetve az ismert elemek együttalkalmazásának értékelhető műszaki többlethatása nincs.
Az ellenérdekű fél fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az oltalmazni kért megoldás lényege a rugalmas keret nyomógerince az ablakkeret melletti horony és a nyomógerinc szélének a horonyba illeszkedése. Ezeknek az elemeknek az együttes alkalmazásából eredő műszaki többlethatás az olyan mértékű rögzítés, amely nagymértékben meghaladja az egyes elemek hatását. Előadta, hogy a korábbi megoldásoknál alkalmazott nyúlványok, lebenyek nem azonosíthatóak a szabadalmi bejelentésben meghatározott nyomógerinccel, mert csak díszítő, illetve tömítési feladatot látnak el, nem alkalmasak rögzítésre. Az ellenérdekű fél álláspontja szerint a korábbi megoldások ilyen elemei nem nyomásra, csupán hajlításra vannak igénybe véve, ezzel szemben a találmányban meghatározott nyomógerinc valóban nyomásra van igénybe véve, így a súrlódásból eredő erő többszörösét képes kifejteni.
A kérelmező – lényegében indokai alapján – kérte helybenhagyni az elsőfokú bíróság végzését.
II. A fellebbezés nem alapos.
1. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben széles körű szakértői vizsgálatot folytatott le. L. P. okleveles gépészmérnök, vasúti járműgépészeti igazságügyi szakértő által végzett mérések, vizsgálatok és az ezek felhasználásával adott szakértői vélemények alapján – az Országos Találmányi Hivatal és az elsőfokú bíróság által lefolytatott eljárás eredményének a figyelembevételével – a következőket lehet megállapítani:
a) Az Országos Találmányi Hivatal által meghatározott főigénypont jellemzője, hogy az ablaktokot közrefogó – egyébként ismert – rugalmas keretnek a belső tér felé hajló nyúlványa – ún. nyomógerince – van, amelynek az ablaktokhoz, illetve a kocsiszekrény hornyába kapcsolódó ágai vannak.
Az eljárás során feltárt, a szabadalmi bejelentés előtti megoldásoknál is voltak az ablaktokot közrefogó rugalmas keretnek nyúlványai, csápjai, ágai. Ezek a korábban alkalmazott nyúlványok az ún. „nyomógerinccel” azonos feladatot láttak el. Nyomó igénybevétel érvényesült. Az ablakszerkezet beszerelésekor görbületi sugaruk és ezzel nyomóerejük csökkent, külső erőbehatásra a görbületi sugár és ezzel a nyomó (rögzítő) erő növekedett. Önmagában a nyúlványok, ágak, csápok eltérő alakja nem alkalmas szabadalmi oltalomra.
b) A korábbi megoldásoknál a nyomógerinc szerepét ellátó elem végpontja és a bordák között súrlódásos kapcsolat volt. A szabadalmazni kért megoldás ettől abban tér el, hogy a nyomógerinc nyúlványa a kocsiszekrény hornyába kapcsolódik. Ez az eltérés csak formális. Funkciójában nem új, mert ugyanezt a szerepet látja el a korábbi megoldásoknál a súrlódásos kapcsolat. Létrehozása nem kívánt alkotó jellegű feltalálói tevékenységet, mert a nyomógerinc nyúlványainak és a kocsiszekrény hornyának az összekapcsolása két ismert gépelem szükségszerű kapcsolata (ahogyan a furat és az oda behelyezett kötőelem). Alkalmazása nem eredményezett műszaki többlethatást. A korábbi megoldásoknál érvényesülő súrlódásos kapcsolatból is elegendő erőhatás keletkezett az ablak rögzítésére.
2. Megállapítható a szakértő mérései alapján, hogy a rugalmas keret nyúlványainak a korábbiaktól formálisan eltérő kialakítása és rögzítése nem eredményezett haladó megoldást, mert a megvalósítandó feladatot a korábbi – hasonló célú – megoldások ennél előnyösebbek elégítették ki.
Megállapítható ezért, hogy az oltalmazni kért megoldás a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 2. illetve 3. §-a szerint nem elégíti ki az újdonság és a haladó jelleg követelményét, így az 1. § értelmében szabadalmi oltalomra nem alkalmas.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. A vesztes ellenérdekű fél köteles a kérelmező másodfokú eljárási költségét megtéríteni. (Pkf. IV. 20 094/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás