PK BH 1983/405
PK BH 1983/405
1983.10.01.
I. A felek a perbeli cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét – ha ezek tekintetében kétség merül fel – a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból köteles vizsgálni. A törvényes képviselő nem járhat el, ha közte és a képviselt között érdekellentét áll fenn. [Pp. 50. § (1) bek.; Ptk. 225. § (1) bek.; Csjt. 87. § (1) bek.].
II. Kisajátítás esetén a megszűnt haszonélvezeti jog értékét nem az illetékekről szóló jogszabályi rendelkezések szerint kell meghatározni, hanem mérlegelni kell az eset összes körülményeit, figyelembe kell venni különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyt, a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását [Ptk. 178. §; 1976. évi 24. sz. tvr. 15. §; PK 365. sz.].
A perbeli belterületi lakóházzal beépített ingatlan 2/4 részben az I. rendű felperes, 1/4-1/4 részben pedig a kiskorú III–IV. r. felperesek tulajdonában volt. A kiskorú III–IV. r. felperesek tulajdoni illetőségét a II. r. felperes haszonélvezeti joga terhelte.
Ezt az ingatlant az alperes kérelmére a városi tanács v. b. igazgatási osztálya határozatával kisajátította. Az ingatlanért beköltözhető állapotban az I. r. felperes részére 215 000 Ft, a III–IV. r. felperesek részére személyenként 21 500 Ft, a III. r. felperes részére pedig haszonélvezeti jog megszűnéséért 172 400 Ft, vagyis összesen 430 400 Ft kártalanítást állapított meg.
A felperesek az utóbb módosított keresetükben az alperest 120 000 Ft többletkártalanítás megfizetésére kérték kötelezni azzal, hogy az alperes az I. r. felperes részére ebből 60 000 Ft-ot, a kiskorú III–IV. r. felperesek részére személyenként 6000 Ft-ot, míg a II. r. felperes részére 48 000 Ft-ot fizessen meg.
A per során a II. r. felperes mint haszonélvező nemcsak a saját nevében lépett fel többletkártalanítás iránti igénnyel, hanem a kiskorú III–IV. r. felperesek igényét is érvényesítve, azok törvényes képviselőjeként is eljárt.
A járásbíróság a kisajátított ingatlan értékének megállapítása végett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki.
A szakértő véleményéből megállapíthatóan a kisajátított ingatlan a város központjától mintegy 900 m távolságra található. Az ingatlan utcája azonos a város egyik főutcájával, melynek szilárd burkolata és megfelelően kiépített járdája van. Az ingatlan teljesen közművesített, s azon egy 60 éves félkomfortos, 51 m2 alapterületű családi ház, egy 51,66 m2 nagyságú autójavító műhely, két gépkocsitároló, kamra, pince és egyéb helyiségek találhatók. A műhely és a gépkocsitárolók értéke meghaladja a lakóház értékét. A szakértő szerint az ingatlan beköltözhető forgalmi értéke: 550 000 Ft.
A járásbíróság elfogadta ítélkezése alapjául a szakértő véleményét, s arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. felperesnek 60 000 Ft, a II. r. felperesnek 48 000 Ft, a kiskorú III–IV. r. felpereseknek egyenként 6000 Ft többletkártalanítást, s ezeknek az összegeknek 1982. május 22. napjától évi 5%-os kamatát. Egyben elrendelte a kiskorú III–IV. r. felperesek részére megítélt kártalanítási összegeknek tartós gyámhatósági takarékkönyvben való elhelyezését.
Az ítélet indoklásából kitűnően a bíróság a II. r. felperes részére a haszonélvezeti jogának megszűnése miatt járó kártalanítást arra figyelemmel határozta meg 48 000 Ft-ban, hogy az illetékekről szóló jogszabály vonatkozó rendelkezései szerint miként állapítható meg a haszonélvezeti jog értéke.
Az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A bíróság evégből hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
A keresetlevél és az ahhoz csatolt államigazgatási határozat tartalmának ismeretében a járásbíróságnak már a tárgyalás kitűzése előtt hivatalból észlelnie kellett volna, hogy a törvényes képviselői minőségben is eljáró II. r. felperes és a kiskorú III–IV. r. felperesek között – az egyazon tulajdoni illetőségért eltérő jogcímeken járó kártalanítás miatt – érdekellentét állott fenn már az államigazgatási eljárásban is. Az igazgatási osztály azonban a kiskorúak részére eseti gondnokot nem rendelt ki.
Észlelnie kellett volna a járásbíróságnak azt is, hogy ez az érdekellentét a jelen többletkártalanítási perben is fennáll, s így a kiskorúak perbeli képviselete nem biztosított. A per vitelére ugyanis az ügyvédi munkaköközösségnek a II. r. felperes – a Csjt. 87. §-a (1) bekezdésének tiltó szabálya miatt – mint a kiskorúak törvényes képviselője meghatalmazást nem adhatott volna.
A felek perbeli cselekvőképességét valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból köteles vizsgálni [Pp. 50. § (1) bek.]. Az említett érdekellentét miatt, a Csjt. említett rendelkezéséből következően a II. r. felperes tehát nem járhat el a III–IV. r. felperesek törvényes képviselőjeként, ezért a Ptk. 225. §-ának (1) bekezdése szerint a járásbíróság jogszerűen és egyben legcélszerűbb eljárása az lett volna, ha a gyámhatóság megkeresése útján intézkedik a kiskorú III–IV. r. felperesek részére eseti gondnok kirendelése iránt, jelezve hogy erre már az államigazgatási eljárásban is szükség lett volna.
Mivel az eljárás során a járásbíróság figyelmen kívül hagyta a II. r. felperes és a kiskorú III–IV. r. felperesek közötti érdekellentét fennállását, és ebből következően intézkedett a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező kiskorúak megfelelő képviseletéről, lényeges eljárási szabályt sértett, amely szükségessé teszi az eljárás teljes megismétlését.
II. Az eljárási szabálysértésen túlmenően utal a Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemét illetően arra is, hogy a járásbíróság jogszabálysértően és megalapozatlanul állapította meg a II. r. felperes részére a haszonélvezeti jogának megszűnéséért megítélhető kártalanítás mértékét.
Kisajátítás esetén ugyanis a haszonélvezeti jog értékét nem az illetékekről szóló jogszabályi rendelkezések szerint – s főként nem az ingatlan vagy az ingatlanilletőség értékének 80%-ában –, hanem a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 365. sz. állásfoglalása szerint kell megállapítani.
Eszerint pedig a megszűnt haszonélvezeti jog értékének meghatározásánál mérlegelni kell az eset összes körülményeit, figyelembe kell venni különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyt, a haszonélvezeti jogának az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását.
Miután az eljárás során a haszonélvezeti jog ellenértékét alakító s most felsorolt tényezőket a járásbíróság nem derítette fel, ezekre nézve a szakértőt sem hallgatta meg, így megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. felperest a haszonélvezeti jogának megszűnéséért további 48 000 Ft többletkártalanítás illette meg.
A kisajátítás eredményeként egyébként a kiskorú III–IV. alperesek jogsértően és méltánytalanul alacsony, ugyanakkor a II. r. felperes indokolatlanul magas kártalanításban részesült. Mindenképpen az anyagi igazságot sértőnek tűnik ugyanis az, hogy 275 000 Ft értékű 1/2 tulajdoni illetőségre fennálló haszonélvezeti jog megszűnése ellenértékeként a II. r. felperes összesen 220 400 Ft kártalanításban részesült, ezzel szemben a tulajdonosok a kiskorú III–IV. r. felperesek állagkártalanítás címén csak 55 000 Ft kártalanítást kaptak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti iránymutatásnak megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. I. 20 072/1983. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás