GK BH 1983/411
GK BH 1983/411
1983.10.01.
Amennyiben a vállalkozó a művezetői tevékenységét a szerződésben meghatározottnál kevesebb napon végzi, az ehhez kapcsolódó átalánydíj megfelelő csökkentésének van helye [Ptk. 361. § (1) bek.; 14/1980. (III. 25.) ÉVM–KPM–KGM–NIM–MÉM–ÁH sz. r.]
Az elsőfokú bíróság – részben helyt adva a felperes tervezői-művezetői díjhátralék megfizetése iránt indított keresetének – az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 109 683 Ft-ot és ennek késedelmi kamatát. Az ezt meghaladó keresetet a bíróság elutasította. Ítéletét – egyebek között – az alábbiakkal indokolta.
A felek az alperes lebonyolításában épülő tűzveszélyes folyadéktároló építési és technológiai szerelési munkái művezetésére kötött szerződésüket a 14/1980. (III. 25.) ÉVM–KPM–KGM–NIM–MÉM–ÁH sz. együttes rendelet megjelenése után módosították akként, hogy annak díja 1 179 000 Ft lett, amelyből a technológiai művezetésre esik 1 091 500 Ft átalánydíj, az építési-művezetésre pedig 87 500 Ft tájékoztató díj. A szerződésmódosítás szerint a felperesnek művezetés céljából külön meghívás nélkül is legalább heti két tervezői munkanapon kellett a kivitelezés helyén megjelennie.
Az alperes nem egyenlítette ki a felperesnek az 1980. december–1981. január és február hónapokra eső művezetésről kiállított 146 250 Ft összegű számláját, s ezért indította meg a felperes a jelen eljárást. A felperes kifejtette, hogy a művezetés átalány- (fix) díjában történt megállapodás esetén közömbös a teljesített művezetési napok száma. A bíróság megállapította, hogy a számlázási időszakban a felperes 8 héten át szerződésszerűen teljesített, 5 héten át csak 1 napon végzett művezetést, míg 1 héten egyáltalán nem fejtett ki ilyen tevékenységet.
A tervezői díjszabást megállapító, említett jogszabály nem határozza meg, hogy az átalánydíjért a tervező hányszor köteles művezetést végezni, nem fogadható el azonban az az álláspont, hogy a tervező a művezetői tevékenységet tetszése szerinti időben és gyakorisággal végezze. A művezetés rendszerességét és folyamatosságát kívánták a felek a perbeli esetben biztosítani azzal, hogy a technológiai tervezői művezetés minimális mennyiségét is meghatározzák. A felperes ezt a minimális mennyiséget nem teljesítette, ezért csak az elvégzett munkával arányos díjazást igényelheti.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását, és az alperes elmarasztalását további 36 587 Ft művezetési díjnak és kamatainak megfizetésére.
A fellebbezés nem alapos.
A felek a felperes 1978. március 20-án kelt tervezete alapján kötöttek szerződést a művezetési tevékenység ellátására a tűzveszélyes folyadéktároló építkezésen. A szerződés 3. pontja 600 000 Ft díjat irányzott elő azzal, hogy a tervező székhelyén kívül végzett tevékenységért 400 Ft, a tervező székhelyén végzett tevékenység esetében pedig 300 Ft díj számítható fel. A díj személyenként és naponként volt értendő. Az I. sz. szerződésmódosítással a felek a vállalkozói díjat és a teljesítési határidőt módosították. A szerződésmódosítás tartalmát az 1980. október 27-én – a véleményeltérés kiküszöbölése tárgyában tartott – egyeztetés jegyzőkönyve határozta meg. A felperes elfogadta az alperesnek azt a kikötését, hogy legalább heti két tervezői munkanapon köteles a kivitelezés helyszínén művezetői tevékenységet folytatni akkor is, ha az alperes arra a hétre nem igényel tervezői művezetést, vagy ha az igény egy főre vonatkozik. Ugyanakkor az alperes elfogadta a vállalkozói díj 1 062 500 Ft-ra történő emelését, „mely összegből a technológiai tervezői művezetésre vonatkozó 975 000 Ft kötött díj, míg az építési tervezői művezetésre előirányozott 87 500 Ft tájékoztató díj”.
A technológiai tervezői művezetés díját a felek az új díjszabás értelmében a díjalapérték (a kivitelezési költségvetések összegei) meghatározott százalékában, tehát átalányárban, ezzel szemben az építési művezetés díját változatlanul tervezői munkanapértékkel (1500 Ft/nap) határozták meg.
Az árszabály nem rendelkezik a megemelt technológiai művezetés díjért teljesítendő munkamennyiségről. Nyilván ezért is kívánta az alperes biztosítani a heti minimális 2 nap munkavégzést. Bár a díjalapértéken alapuló művezetői díj átalánydíj, ez nem jelenthet teljes szabadságot a vállalkozónak (a tervezőnek) arra, hogy belátása szerinti munkaráfordítással tegyen eleget a szerződésnek. A jelen esetben a felperes ilyen megítélésének egyik korlátja volt a vállalt heti két nap rendszeres tervezői művezetés. Amennyiben a szerződésnek ezt a feltételét részben nem teljesítette, nem hivatkozhat arra, hogy azt az eredményt és munkamennyiséget szolgáltatta, amelyben a felek megállapodtak. Állandó ítélkezési gyakorlat az, hogy az el nem végzett munkáért átalányáras szerződés esetén sem igényelhető díjazás, a jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. § (1) bek.] elkerülése végett az átalánydíj csökkenthető.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményéhez képest megfelelő mértékben csökkentette a felperes által a vitás időszakra igényelt művezetési díjat.
A felperes az első fokú eljárás és a fellebbezési szakban is vitatta azt, hogy a heti két tervezői művezetési nap csak a technológiai szerződésre vonatkozna. Ezért – véleménye szerint – az építési-kivitelezés művezetésével eltöltött napokat is figyelembe kell venni. Ennek az érvelésnek azonban ellene mond a szerződésmódosítás végleges szövege és a felek szerződéses akarata is. Az I. sz. szerződésmódosítás felperes által készített tervezetének 1. pontja a technológiai tervezői művezetés díjra vonatkozik, az alperes véleményeltérése pedig – amely tartalmazza a vitás heti két nap művezetési kötelezettséget is – ehhez a ponthoz kapcsolódik. Az építés-művezetés vonatkozásában ilyen többletkötelezettség kikötésének nem lett volna értelme, hiszen a felperes ebben az esetben csak a művezetéssel eltöltött napokra számolhatja el az 1500 Ft díjat.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 258/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás