GK BH 1983/414
GK BH 1983/414
1983.10.01.
Az importbizományosnak a kiadása megtérítésére irányuló követelése akkor válik esedékessé, amikor a kiadás – a külföldi eladó számlájának kiegyenlítésével – felmerül [Ptk. 324. § (1) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 28. § (2) bek.].
Az alperessel kötött bizományi szerződés keretében a felperes különböző ruházati termékeket importált. A termékeket a külföldi eladó 1975. január 17. és április 22. napja közötti időben leszállította az alperes részére. A külföldi szállítótól a fuvarozással kapcsolatban felmerült és a felperest terhelő kiadásokat tartalmazó számlák 1975. március, április és május hónapjaiban érkeztek meg. A felperes e számlákat 1976. május 24-én felülvizsgálat céljából megküldte a szállítmányozási vállalatnak. Az ellenőrzést követően, 1976. szeptember 30-án sikertelenül szólította fel az alperest a kiadások átutalására, majd saját pénzeszközéből 24 280 Ft-nak megfelelő összeget kifizetett a külföldi szállítónak, és ennek a megtérítését 1976. október 4-én követelte az alperestől.
A felperes a keresetében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a követelés elévülésére hivatkozott, összegszerűségi kifogást is előterjesztett. Az alperes álláspontja szerint ugyanis a felperes követelése akkor vált esedékessé, amikor az utolsó fuvarozásra vonatkozó fuvardíjszámla hozzá megérkezett. Minthogy pedig a fuvarszámlák 1975. március 18. és május 26. közötti időben érkeztek a felpereshez, az pedig csak 1976. október 4-én követelte a költségeinek a megtérítését, a követelés a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében elévült. Utalt egyébként az alperes arra is, hogy a perbeli küldemény kamionnal érkezett hozzá, és tudomása szerint a külföldi feladó más megbízók részére is ugyanezzel a fuvareszközzel szállított árut, ezért a felperesnek bizonyítania kellett, hogy a felmerült fuvarköltséget milyen arányban osztotta fel az egyes megbízók között.
Az elsőfokú bíróság az alperest 20 000 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kötelezve, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes elévülési kifogása alaptalan. A felperes megtérítési igénye ugyanis akkor vált esedékessé, amikor az alperes helyett a külföldi szállítónak 1976. október 4-én a perbeli költséget kifizette. Az ettől az időponttól számított egy éven belül pedig a keresetét is előterjesztette. A bíróság azonban megállapította, hogy a felperes a követelésének összegét megnyugtatóan nem bizonyította, ezért azt becsléssel 20 000 Ft-ban állapította meg, mert az nem vitatható, hogy a külföldi szállító más tételekkel együtt az alperes részére is árut szállított, és hogy e szállítással fuvarköltség okszerűen felmerült.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes követelése nem évül el az alperessel szemben. A bizományos ugyanis – a megbízóval létesült jogviszonya körében – a megbízó helyett fizette ki a külföldi fél követelését, ezért azt az 54/1978. (XII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelt 28. §-ának (2) bekezdése alapján megalapozottan követelte tőle. A felperes követelése akkor vált esedékessé, amikor ez a kiadás nála felmerült, vagyis amikor a felperes 1976. október 4-én a külföldi szállítónak a fuvarköltséget megfizette. Előbb nem is követelhette volna a fuvarköltség megtérítését, hiszen akkor az alperes időelőttiség címén jogszerűen tagadhatta volna meg a még fel nem merült kiadás összegének átutalását. Mivel a felperes a keresetét a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelés esedékessé válásától számított egyéves elévülési időn belül, 1977. szeptember 30-án előterjesztette, a felperes követelése nem évült el.
Szükséges még megjegyezni, hogy téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes és a külföldi szállító között a fuvarköltség tekintetében a fuvarozásra vonatkozó rendelkezések az irányadók, és hogy a kettőjük jogviszonyában is a fuvarozásra vonatkozó jogszabályok az irányadók. A külföldi szállító és a felperes között fuvarozási jogviszony akkor sem keletkezett, ha netán a felperes lett volna a perbeli küldemény címzettje. Fuvarozás esetén ugyanis a feladó és a címzett között nem jön létre fuvarozási jogviszony, hanem mindketten csak a fuvarozóval kerülnek jogviszonyba. Minthogy a külföldi szállító a fuvarozással felmerült kiadásainak a megtérítését követelte a felperestől, ez a követelés – jogi természetét tekintve – a szerződés teljesítése során keletkezett kiadásnak minősül, amelynek elévülési ideje a KGST–ÁSZF-ben meghatározott idő.
Minthogy a fellebbezési eljárásban az alperes az összegszerűségi kifogását már nem tartotta fenn, a felperes követelése pedig nem évült el, a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 319/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás