GK BH 1983/418
GK BH 1983/418
1983.10.01.
Ha az eljárás folyamán az alperes a főkövetelést kiegyenlítette, és a felperes a keresetét a kamatra leszállította, az eljárási illeték alapja ilyen esetben is a főkövetelés összege [Pp. 386. § (1) bek., 25. § (4) bek.; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) és (5) bek.; Ptk. 301. §].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 65 200 Ft számlatartozás és annak kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a fizetési meghagyásnak ellentmondott, majd az ennek folytán megindult perben a kereset elutasítását kérte. Azt állította, hogy a felperestől számlát nem kapott, ezért a vállalkozási díjkövetelést nem tudta azonosítani.
A felperes a bírósági tárgyaláson bejelentette, hogy a tárgyalást megelőzően az alperes a főkövetelést kiegyenlítette. Erre tekintettel a keresetét a kamatra szállította le.
Ezután hozta meg az elsőfokú bíróság az ítéletét, amellyel az alperest 2052 Ft kamat és 300 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes számláját csak a per megindulása után egyenlítette ki. A késedelem következményeként tehát a Ptk. 301. §-a alapján kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a kamat megfizetésére. Az eljárási illeték vonatkozásában az ítélet indokolása a Pp. 386. §-ának (1) bekezdésére és a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjára utalt. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az ítéletnek az eljárási illeték összegét megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 11/1966. (VI. 29) PM sz. rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján illetékként az eljárás értékének 3%-át kell megállapítani. A rendelet 119/A. §-ának (1) bekezdése szerint az illeték felét kell fizetni, ha a felperes a keresetét az első tárgyaláson leszállítja. Az első tárgyalás szeptember 10-én volt, ekkor azonban az alperes még nem teljesített, tehát nem volt oka a felperesnek a keresetleszállításra. A főkövetelést az alperes szeptember 29-én egyenlítette ki, a kereset leszállítása ezt követően, az október 8-i tárgyaláson történt meg. Nem valósult meg olyan tényállás, amelynek alapján a rendelet 119/A. §-ának (5) bekezdése alkalmazható lett volna. Az eljárási illeték helyes összege tehát az eljárás tárgya értékének, azaz a felperes által követelt számlatartozás összegének 3%-a.
A felperesnek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme – amely a per alapja volt – összegszerűen meghatározott számlatartozásnak és törvényes kamatának a megfizetésére irányult. Az elsőfokú bíróság által megítélt kamat tehát a felperes követelésének járuléka. A kamat ezt a jellegét azáltal sem vesztette el, hogy az eljárás alatt az alperes a számlatartozását kiegyenlítette és ezért a felperes a keresetét a kamatra szállította le. A Pp. 25. §-ának (4) bekezdése szerint a főkövetelés kamatát a per tárgya értékének meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete folytán fizetendő kamatösszeg után eljárási illeték kiszabásának nincs helye, hanem az illeték alapja a főkövetelés.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperes által fizetendő eljárási illeték összegét az említett jogszabályi rendelkezésnek megfelelően 1956 Ft-ban állapította meg. (G. törv. 30 050/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás