GK BH 1983/419
GK BH 1983/419
1983.10.01.
Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha ítéletének indoklása annyira szűkszavú, hogy abból nem lehet megállapítani, mire alapította a határozatát [Pp. 386. § (2) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 2 317 899 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a június 30-án benyújtott 3 171 117 Ft-os és a november 18-án benyújtott 20 810 434 Ft-os számláját késedelmesen fizette ki.
A fizetési meghagyást az alperes ellentmondással támadta meg, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nagyobb részben állami támogatásból is finanszírozott kivitelezési munkát végzett az alperes részére, a kivitelezéssel azonban többéves késedelembe esett. Részben tervmódosítás, részben a késedelem folytán előállt árváltozások miatt a vállalkozói díj tetemesen növekedett. A valóságos helyzetnek megfelelő költségvetést a felperes csak az 1981. évben készített el, ami miatt a pénzintézetnél a vállalkozói díj összegének módosítását nem tudta időben bejelenteni és aminek következtében a számla kifizetését megtagadta. A felperes ezért saját maga okozta azt a helyzetet, hogy megfelelő pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésére. Utóbb beszámítási kifogást is terjesztett elő az első ütem 14 883 727 Ft-os és a második ütem 16 484 491 Ft-os összege után számított 2%-os fővállalkozói haszon visszafizetése iránt, miután az a felperest nem illette meg, és a végszámlából nem vonták le.
A felperes előadta, hogy a kötelezett ellentmondása több vonatkozásban nem felel meg a valóságnak. Utalt arra, hogy a felek között a kivitelezés során számos per volt folyamatban, amelynek mindegyike érintette a költségvetést és a szerződéseket. Az alperes a perek alapján el tudta bírálni a felperes számláinak helyességét. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a beruházás finanszírozásához a szükséges hitelfedezetet az 1980. január 2-án aláírt szerződésmódosítást követően nem biztosította, ezért tagadta meg a pénzintézet a számlák kifizetését.
Az elsőfokú bíróság a felek egyeztetése során tett nyilatkozatai és az általuk benyújtott előkészítő iratok, valamint az 1981. október 16-án megtartott tárgyaláson előadottak alapján – amikor a felperes a keresetét 2 246 833 Ft-ra leszállította – ítéletet hozott, és az alperest a leszállított kereset szerinti kamatösszeg megfizetésére kötelezte. Egyben az alperes beszámítási kifogását elutasította.
Az ítélet ellen az alperes által benyújtott fellebbezés alapos.
A bíróság a késedelmi kamatok tekintetében ítéletének indoklásában csupán annyit állapított meg, hogy a két kamatkövetelés összege a felperes leszállított keresete szerinti összeg, amelynek a megfizetésére azért kötelezte az alperest, mert a felperes számlái késedelmesen kerültek kifizetésre.
A beszámítási kifogással kapcsolatban pedig megállapította, hogy a felperes az I. és II. szakasz számláiban összesen 615 063 Ft összegű fővállalkozói jutalékot számlázott, de azt a III. sz. „göngyölített” számlából ugyanilyen összegben levonásba hozta.
A beszámítási kifogás tárgyában az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást sem folytatta le annak ellenére, hogy a felek által 1981. október 27-én tartott egyeztetésen e kérdésben nem tudtak egyező álláspontra helyezkedni. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság megfelelő bizonyítékok nélkül a felperes által előadottakat fogadta el.
Az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A Pp. 386. §-ának (2) bekezdése szerint az ítélet indokolásának tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást arra vonatkozó bizonyítékok és a felek működésében feltárt hiányosságok megjelölésével, a rendelkező részben foglalt döntés jogi és gazdasági indokait.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása annyira szűkszavú, hogy abból nem lehet megállapítani azt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kamatkövetelésével kapcsolatban miért fogadta el a felperes előadását, s miért nem tartotta alaposnak az alperes védekezését, valamint miért találta bizonyítottnak az alperes késedelmét. Az ítélet az alperes védekezésével kapcsolatban pedig egyáltalán nem tartalmaz indokolást.
Az elsőfokú bíróság a fentiekkel az eljárás lényeges szabályait sértette meg, ami miatt az eljárás megismétlése szükséges. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróság vegye figyelembe az alperesnek a fellebbezésben előadott indokait is és valamennyi, a fellebbezési eljárásban benyújtott előkészítő iratában foglaltakat is. Ezt követően a szükséges bizonyítás lefolytatása után hozzon újabb határozatot, és azt megfelelően indokolja. (Legf. Bír. Gf. V. 30 377/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás