MK BH 1983/423
MK BH 1983/423
1983.10.01.
A fegyelmi határozattal elbocsátott dolgozót a határozat jogerőre emelkedéséig nem terheli elhelyezkedési kötelezettség. Ha a határozat hatályon kívül helyezése érdekében munkaügyi vita indult, abban a munkaügyi bíróság is eljárt, és az eljárás eredményeként nem került sor a határozat hatályon kívül helyezésére, a határozat a munkaügyi bíróság ítéletének kihirdetése napjával emelkedik jogerőre. A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése esetén a dolgozót a teljes visszatartott átlagkeresete megilleti [Mt. V. 76. § (2) bek., 78. § (3) bek.; Pp. 228. § (1) bek.; MK 66. sz.].
A felperes művezetőként dolgozik az alperesnél és szakszervezeti főbizalmi tisztséget is betöltött. Felsőbb szakszervezeti szerve az iparági szervezet megyei bizottsága volt.
A felperes ellen indított fegyelmi eljáráshoz a felsőbb szakszervezeti szerv titkára szóban megadta a hozzájárulást, arról azonban az alperes nem tájékoztatta a felsőbb szakszervezeti szervet, hogy sor kerülhet elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabására és ehhez a hozzájárulást nem kérte meg.
Ilyen előzmények után az alperes a fegyelmi eljárást megindította, a felperest 1982. október 11-én állásától felfüggesztette, majd a november 16-án hozott határozatával a felperest fegyelmi elbocsátás büntetéssel sújtotta.
E határozat ellen a felperes kérelmet nyújtott be, amelyet a munkaügyi döntőbizottság elutasított.
Az elutasító határozat ellen – annak megváltoztatása érdekében – a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, „a fegyelmi határozattal befejezett fegyelmi eljárást megszüntette” és a felperest a munkakörébe visszahelyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 11 224 forint elmaradt átlagkeresetet és 800 forint perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a felsőbb szakszervezeti szerv titkára két megkeresésre szóban, majd egy vétség esetében írásban adott hozzájárulást, amely hozzájárulásokat a szakszervezeti bizottság utóbb jóváhagyta, az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabásához azonban az alperes nem kérte a hozzájárulást (Mt. 16. §). Ennélfogva az alperes által hozott határozat nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, ezért a felperes munkaviszonyát a bíróság helyreállította. Ennek folytán rendelkezni kellett az elmaradt jövedelem tárgyában. A felperes napi átlagkeresete 368 forint. A felfüggesztés ideje alatt 4232 forint átlagkeresettől esett el, továbbá megilleti a munkaügyi döntőbizottság határozatának meghozataláig 19 napra összesen 6992 forint elmaradt átlagkereset. Ettől kezdve azonban a felperest kárenyhítési kötelezettség terhelte és ezért elmaradt átlagkeresetre a döntőbizottság határozatát követő időre már nem tarthat igényt (MK 15. számú állásfoglalás).
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az elmaradt jövedelem tekintetében tévesen az MK 15. számú állásfoglalásában foglaltak szerint járt el és alapvetően abból indult ki, hogy a felperest a munkaügyi döntőbizottság határozatának meghozatalától kezdve elhelyezkedési kötelezettség terhelte. Ezért a munkaügyi döntőbizottság határozatát követő időre az alperest elmaradt jövedelem fizetésére nem kötelezte.
Az adott esetben azonban a Munkaügyi Kollégium 66. számú állásfoglalásában foglaltak az irányadók. Eszerint ha a dolgozó elbocsátását kimondó fegyelmi határozatot a munkaügyi vitában (perben) eljáró szerv (bíróság) hatályon kívül helyezte, vagy enyhítette, az átlagkeresete visszatartott összegét a határozat jogerőre emelkedése után az Mt. V. 76. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint kell kifizetni. Az állásfoglalás indoklása rámutat arra, hogy a dolgozó munkaviszonyának megszüntetése a munkáltató részéről történhet: a) felmondás útján és b) fegyelmi büntetésként elbocsátással. Amíg azonban az a) pont esetén a dolgozót terheli elhelyezkedési kötelezettség, a b) pont szerinti esetben ez a kötelezettsége nem áll fenn.
Az Mt. V. 78. §-ának (3) bekezdése szerint a fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kérelem jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Kereset benyújtása esetén ez az időpont a munkaügyi bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napja, a Pp. 228. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet kihirdetésének napja.
Ebből pedig következik, hogy a dolgozót – az adott esetben a felperest – elhelyezkedési kötelezettség nem terhelte. Minthogy pedig a munkaügyi bíróság az eljárás eredményeként az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot – lényegét tekintve, bár nem szabatos megfogalmazással – hatályon kívül helyezte, így a felperes munkaviszonya visszamenőleges hatállyal helyreállt, ennélfogva a felperes jogosult az elmaradt átlagkeresetének teljes egészére.
A munkaügyi bíróság az ítéletét 1983. február 14. napján hirdette ki, következésképpen az alperest ez időpontig kellett volna a felperes elmaradt átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezni. Az ezzel ellentétes álláspont a kifejtettek értelmében törvénysértő.
A munkaügyi bíróság egyébként akkor rendelkezett volna szabatosan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltozatása mellett az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi. Ez egyben azt is jelentette volna, hogy a felperes munkaviszonya a fegyelmi eljárás előtti állapotnak megfelelően helyreállt, tehát annak kimondása nem volt szükséges, hogy „a felperest a munkakörébe visszahelyezi”. (M. törv. I. 10 097/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás