BK BH 1983/436
BK BH 1983/436
1983.11.01.
A tanú a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontján alapuló mentességi jogára hivatkozva nem a teljes vallomástételt tagadhatja meg, hanem csupán azokra a kérdésekre nem köteles választ adni, amelyek az ő vagy a hozzátartozója büntetőjogi felelősségét érintik; a tanú részéről a fegyelmi felelősséget megalapozó szabálytalanságok feltárása nem azonosítható a bűncselekménnyel való „önvádolás” fogalmával [Be. 66. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság az I–IV. r. vádlottakat társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette és társtettesként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette; az V. r. vádlottat jelentős kárt okozó csalás bűntette; a VI. r. vádlottat társtettesként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság a felmentő ítéleti rendelkezés ellen irányuló fellebbezés elbírálása során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás során az ügy lényegét érintő – és az ítéletre lényeges befolyással levő – eljárási szabályt sértett.
A Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tanúvallomást megtagadhatja az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná – az ezzel kapcsolatos kérdésben. Ennek az eljárási rendelkezésnek a helyes értelme szerint az a tanú, akit az idézett rendelkezés értelmében mentességi jog illet meg, nem a teljes vallomástételt tagadhatja meg, hanem csupán azokra a kérdésekre nem köteles válaszolni, amelyek az ő, illetve hozzátartozója büntetőjogi felelősségét érinti vagy érintheti.
Az említett mentesség fennállásának vagy hiányának a kérdésében a tanút kihallgató hatóság csak a bizonyítási anyag teljes ismertében foglalhat állást. Csupán ennek ismertében lehet állást foglalni, hogy a tanú vallomása során várható nyilatkozat – egészében vagy részleteiben – ténylegesen alkalmas lehet-e a saját vagy hozzátartozója felelősségre vonására. Az említett eljárásjogi rendelkezés kiterjesztő módon értelmezése a törvény céljaival lenne ellentétes. A törvény sérelmét jelenti, ha a kihallgató hatóság a tanúvallomás tartalmi ismeretének hiányában foglal állást abba a kérdésben, hogy a tanút valamely konkrét kérdésre adott válaszával kapcsolatban a mentességi jog megilleti-e vagy sem. Az érdemi döntést megalapozatlanná teheti, ha a kihallgató hatóság csupán feltételezésre alapítja azt a megállapítást, amely szerint az egyes tanúkat – akár relatív körben érvényesülő – mentesség illeti meg, és ezért a kihallgatásukat mellőzi.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság a Be. 66. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését tévesen értelmezte, és olyan személyeknek biztosított tanúzás alóli teljes mentességet, akiket ez a jogosultság az eljárás anyagának ismeretében egyáltalán nem illetett volna meg, ugyanis tevékenységük alapján velük szemben még bűncselekmény elkövetésének gyanúja sem merülhetett volna fel. Ezen túlmenően a bizonyítás kiegészítése végett tett indítványok elutasítása során olyan tanúk kihallgatásától tekintett el, akiket – feltételezetten és esetlegesen – csupán bizonyos kérdések tekintetében illetett volna meg a relatív mentességi jog.
Indokolt e vonatkozásban hangsúlyozni azt is, hogy felettesi utasításra folytatott vagy a korábbi gyakorlatnak megfelelően folyamatosan végrehajtott – akár a fegyelmi felelősség kérdését is felvető – szabálytalanságok vallomásbeli feltárása a tanú részéről távolról sem azonosítható a bűncselekménnyel való „önvádolás” fogalmával.
A vád tárgyát megalapozó kérdésekben éppen a bizonyítás során jelentkező ilyen terjedelmű hiányosságokra visszavezethetően került sor arra az elsőfokú bírósági ítéletben kifejezésre jutó végkövetkeztetésre, hogy egyes jelentős tények büntetőjogi bizonyossággal való megállapítására és az esetleges felelősséggel tartozó személyek kilétének tisztázására nincs reális, megalapozott lehetőség.
Az eljárási szabálysértések folytán az első fokú ítélet felderítetlenségre visszavezethető megalapozatlansága miatt alkalmatlanná vált a másodfokú érdemi elbírálásra.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Be. 261. §-ának (1) bekezdése, illetve a 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bf. IV. 1060/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás