PK BH 1983/442
PK BH 1983/442
1983.11.01.
Ha a per adatai alapján felmerül az igény az állam javára való marasztalás lehetősége, az ügyész értesítése nem mellőzhető azon az alapon, hogy az üggyel kapcsolatos büntetőeljárás megszüntetése miatt benyújtott panaszt az ügyészség elutasította [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (4) bek., Ptké. 32. § (1) bek., 7. sz. Irányelv 5. pontja].
Az elsőfokú bíróság által megállapított – s a törvényességi óvással nem támadott – tényállás lényege az, hogy a felperes elárusító helyet kívánt szerezni egy vásárcsarnokban, és ehhez az alperes segítségét kérte. Az alperes vállalkozott a segítésre, majd 1980. május 20-án közölte a felperessel, hogy a megszerzendő üzlethelyiségért 60 000 Ft „lelépést” kell fizetni, és ekkor 20 000 Ft-ot e célra átvett a felperestől. június 5-én a felperes további 40 000 Ft-ot adott át az alperesnek. A felperes megkapta a kiutalást egy piacon levő 10 m2 területű elárusító helyiségre, azt azonban nem foglalta el, mert nem kapott iparengedélyt a zöldség-gyümölcs kiskereskedői tevékenység folytatására.
A felperes feljelentése alapján csalás miatt az alperes ellen indított nyomozást a rendőrhatóság megszüntette, mert bűncselekmény elkövetését nem találta megállapíthatónak.
A felperes keresetében 60 000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni, aki a kereset elutasítását kérte, és azzal védekezett, hogy nem vett át pénzt a felperestől.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen a felperesnek 60 000 Ft-ot és ennek 1981. február 27-től járó évi 5%-os kamatát, valamint 5000 Ft perköltséget és az államnak 3600 Ft illetéket. A döntését azzal indokolta, hogy az alperes a bizonyítottan átvett 60 000 Ft-tal a felperes terhére jogalap nélkül gazdagodott, ezért ezt az összeget köteles visszatéríteni [Ptk. 361. § (1) bekezdés].
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta, s az alperest 1500 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint döntését az első fokú ítélet helyes indokaira alapította. A fellebbezésben tett megjegyzésre tekintettel utalt arra, hogy az ügyész értesítését azért mellőzte, mert „a főügyészség az alperes ellen indult büntetőeljárásban a megszüntető határozat elleni panaszt elutasította”.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében: aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. Ez a szabály általános és egyben szubszidiárius jellegű: általában a jogcím hiányán vagy fogyatékosságán alapul, s a jogilag indokolatlan vagyoneltolódás megszüntetését célozza. Ebből következően nem alkalmazhatók a jogalap nélküli gazdagodás szabályai mindaddig, amíg a követelésnek más jogalapja van (PJD VI. 244. sz.).
A tényállás szerint a felek megállapodása alapján fizetett a felperes 60 000 Ft-ot az alperesnek, mégpedig abból a célból, hogy az alperes a számára szerezzen egy piaci árusítóbódét. Az eljárt bíróságuk nem észlelték, vagy nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a felek e megállapodása közöttük kötelmi jogviszonyt létesített, s ebből kifolyólag azt sem észlelték, hogy a szerződés semmis. A helyiségbérlet kiutalásának „kijárása” vagy e célból „lelépés” fizetésére irányuló megállapodás nyilvánvalóan a szocialista együttélés követelményeibe ütközik, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében tehát semmis.
A semmisség folytán érvénytelen szerződés esetében a bíróságnak a Ptk. 237. §-ában szabályozott jogkövetkezményekről hivatalból kell határoznia, mégpedig a PK 32. számú kollégiumi állásfoglalás figyelembevételével.
A Ptk. 237. §-ának (4) bekezdése szerint a bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a társadalom érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződést kötő félnek járna vissza. A 13. számú Irányelvvel módosított 7. számú Irányelv 5. pontjában a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a bíróság minden olyan esetben köteles az ügyészt a Ptké. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással értesíteni, amikor a felek közötti jogviszony jellege folytán, illetőleg a rendelkezésre álló peradatokra figyelemmel az állam javára marasztalás – az adott perben – egyáltalán alkalmazásra kerülhet. Ez a kötelezettség a másodfokon eljáró bíróságot is terheli.
A kifejtettek értelmében a jelen perben az állam javára való marasztalás alkalmazására sor kerülhet, az ügyész értesítésének elmulasztása, illetőleg ennek mellőzése törvénysértő. A másodfokú bíróságnak ezzel összefüggésben az alperes elleni nyomozás megszüntetésére való utalása nyilvánvalóan téves. A keresetlevél benyújtását megelőzőleg lefolytatott és megszüntetett nyomozás és a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként alkalmazható állam javára marasztalás között semmiféle, az ügyész értesítésének kötelezettségét érintő összefüggés nincsen.
Az előadottakból megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, de egyben megalapozatlan is. A legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 972/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás