PK BH 1983/444
PK BH 1983/444
1983.11.01.
A gyakorlati képzés során a szakmunkástanulót ért kár megtérítésére a vállalat által a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A kártérítési igény elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik [1969. évi VI. tv.; 13/1969. (XII. 30.) MüM sz. r. 19.; 20. §, 26. §, 86. §; 1967. évi II. törvény 62. §].
A 14 éves felperes mint festő-mázoló szakmunkástanuló több tanulótársával együtt Sz. Á. volt I. r. alperesi alkalmazott, szakoktató felügyelete alatt 1979. szeptember 20-án gyakorlati oktatáson vett részt a II. r. alperesnél. Munkavégzés közben a vállára vett, oltott mésszel teli tartály – amelynek az egyik füle hiányzott – lerakás közben a kezei közül kicsúszott, és a kiömlő mész a bal szemébe fröccsent. Ennek következményeként a bal szemének látását gyakorlatilag elvesztette, munkaképessége 30%-kal csökkent.
A felperes a keresetében az alperesekkel szemben a balesetből eredő kárait érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és őt az alperesek részére 300-300 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Indokolásában egyrészt arra hivatkozott, hogy a baleset kizárólag a felperes felróható magatartására vezethető vissza, ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az alpereseket kártérítési felelősség nem terheli. Másrészt arra utalt, hogy a kár nem a kiskorú felperesnél, hanem az ő tartására köteles szülőknél jelentkezett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak részbeni megváltoztatásával az alperesek kártérítési felelősségének megállapítását. Az összegszerűség tekintetében az ítélet felülbírálását nem kérte. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a perbeli igény elbírálására nem a Ptk., hanem az Mt. szabályai az irányadók.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak az értékelésével helyesen állapította meg a tényállást, de az abból levont jogi következtetése, az alkalmazandó jogszabályok felhívása és így az érdemi ítéleti döntés is téves.
A másodfokú bíróság a fellebbezési támadás tekintetében az alábbi álláspontot foglalta el.
A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. tv. (a továbbiakban: Szt.) végrehajtása tárgyában kiadott 13/1969. (XII. 30.) MüM sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 86. §-a értelmében a vállalatnál folytatott gyakorlati képzés keretében a tanulónak okozott kár esetén a tanuló a kártérítési igényt a bíróság előtt érvényesítheti.
A jelen esetben a szakmunkástanuló felperes a gyakorlati képzés közben szenvedett balesetet. Ezért az idézett jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a perbeli igény elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik, amelynél nem az elsőfokú bíróság által felhívott Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése, hanem a munkajogi szabályok az irányadók.
Az Szt. 26. §-a szerint ugyanis a gyakorlati képzés során a tanulót ért kár megtérítésére megfelelően alkalmazni kell a vállalat által a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat. Az erről rendelkező 1967. évi II. törvény 62. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a munkáltató a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.
A (2) bekezdés alapján a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő.
Az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók gyakorlati oktatását csak olyan vállalatnál lehet megszervezni, amelynél megvannak az eredményes szakmai képzéshez és a neveléshez szükséges feltételek. Ennek elbírálása az R. 19. §-a alapján az iskola feladata.
A R. 14. §-a értelmében abban, hogy a tanuló gyakorlati oktatása a képzési idő alatt hol történik, a felvételt megelőzően kell az iskolának és a vállalatnak megállapodniuk. Amennyiben a gyakorlati oktatás vállalatnál történik, úgy az köteles gondoskodni a megfelelő foglalkoztatási helyről és annak megfelelő felszereléséről [R. 20. § (1) bek.].
A perbeli esetben az alperesek közötti előzetes megállapodás alapján a felperes és tanulótársai a II. r. alperesnél részesültek gyakorlati oktatásban. Az I. r. alperes biztosította a tanulók irányítását és felügyeletét ellátó szakoktatót, míg a tárgyi feltételekről (biztonságos munkakörülményekről és felszerelésekről) az idézett jogszabályi rendelkezés szerint a II. r. alperesnek kellett gondoskodnia.
A II. r. alperes szerint a mész rakodására és szállítására alkalmas munkaeszközök a raktáron rendelkezésre álltak. Ennek ellenére Sz. Á. volt I. r. alperesi alkalmazott szakoktató irányítása mellett a tanulók nem ezeket vették igénybe, hanem a raktár közelében elhelyezett, korábban festékanyag szállítására szolgáló, de a baleset időpontjában már használaton kívül álló, részben nem megfelelő állapotú (fületlen) tartályokkal kezdtek a munkához.
Annak bizonyítása, hogy a baleset kizárólag a II. r. alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan okra vezethető vissza, a II. r. alperest terheli. Az ellentétes tanúvallomásokra figyelemmel ma már megnyugtatóan nem állapítható meg, hogy a szakoktató, illetve a tanulók milyen körülmények között jutottak az alkalmatlan munkaeszközökhöz.
Az tény, hogy a balesetveszélyes eszközök (tartályok) mindenki, így a tanulók számára is hozzáférhető helyen voltak, holott a II. r. alperes – megállapodás folytán – tudott a tanulók gyakorlati képzésre érkezéséről. A baleset a II. r. alperes részéről elhárítható lett volna, amennyiben a munkavégzéshez megfelelő biztonságos felszerelést biztosít, a szállításra alkalmatlan tartályokat pedig nem hagyja a képzés idejére az oktató és a tanulók számára hozzáférhető helyen. Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a II. r. alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő.
Így a II. r. alperes az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése alapján a vétkesség nélküli kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. A felperes és tanulótársai az I. r. alperesi szakoktató irányítása alatt végezték a munkát. Á szakoktató által a mészrakodásra igénybe vett festékes tartályok közül egynek a füle hiányzott, ezt az oktató észlelte is, ennek ellenére azt a folyékony halmazállapotú mésszel megtöltötte. Ezt követően azt felügyelet nélkül hagyta, és a közben következett be a baleset. Amennyiben a munkát megfelelő, biztonságos szállítóedénnyel, felügyelet mellet végezheti, a baleset nem következik be. Erre figyelemmel a kártérítési felelősség alól az I. r. alperes sem mentesülhet.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes és a többi tanuló is balesetvédelmi oktatásban részesült, ennek során kioktatták a mész veszélyességéről is. A felperes ennek tudatában, az oktató hozzájárulása nélkül, a távollétében kísérelte meg az oltott – balesetveszélyes – mésznek az alkalmatlan edényben történő szállítását. Ezzel a magatartásával baleset bekövetkezéséhez felróhatóan közrehatott. Ezért a másodfokú bíróság a 1967. évi II. törvény 62. §-ának (2) bekezdése értelmében kármegosztást alkalmazott, amelynek arányát – értékelve a felperes fiatal, 14 éves életkorát, a szakmában való járatlanságát – az alperesekre terhesebben 80–20%-ban állapította meg.
A felperes az összegszerűségre vonatkozó első fokú ítéleti döntés felülbírálását nem kérte, így a másodfokú bíróság az összegszerűséggel érdemben nem foglalkozott.
A kifejtetteknek megfelelően a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a perbeli balesetért az alperesek 80%-os kártérítési felelősségét megállapította.
A felperes fellebbezése részben eredményes volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján a Pp. 75. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel az alpereseket csökkentett összegű első és másodfokú eljárás részköltség megfizetésére kötelezte.
Az ügy tárgyánál fogva – a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében – költségmentes, így a le nem rótt illetékeket az R. 18. §-ának (2) és 21. §-ának (1) bekezdése alapján az állam viseli. (Főv. Bír. 41. Pf. 25 978/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás