• Tartalom

PK BH 1983/453

GK BH 1983/453

1983.11.01.
I. Szerződésszegés esetén a hibás teljesítés miatt érvényesített kötbér összegét az aránylagos fuvardíj és jegyzőkönyvezéssel felmerült költség címén támasztott követelésébe be kell tudni [Ptk. 246. § (2) bek., 306. § (3) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. §].
II. Ha a vasúti fuvarozó által felvett kárjegyzőkönyv igazolja a küldemény kiszolgáltatáskori állapotát, nincs jelentősége annak, hogy az átvevő – az egyébként erre előírt időn belül – mikor kérte a vasúttól a jegyzőkönyv felvételét [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 6. §].

Az alperes szállítási szerződés teljesítéseként betonfödémbélés-testet szállított a felperes részére. A küldemény kiszolgáltatását követően a felperes megállapította, hogy 211 db betonfödémbélés-test összetört, ezért az a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. A MÁV által felvett kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet és tanácsi megbízott jelenlétében készült jegyzőkönyvet megküldte az alperesnek és kérte, hogy fizessen meg a részére 6706 Ft-ot, majd a követelését a keresetében érvényesítette, és hibás átadás miatt kötbért is kért.
Az alperes védekezése szerint a felperes által beszerzett okiratok nem bizonyítják a hibás teljesítés tényét. Sérelmezte, hogy a felperes a küldeményt a fuvarozótól kifogás nélkül átvette, holott a teljes szállítmány közel 40%-ának összetörése nyilvánvalóan fuvarozási rendellenességet jelent, és ez a kiszolgáltatáskor már feltétlenül észlelhető volt.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a beszerzett károkmányokkal, valamint az első fokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomásával bizonyította a hibás teljesítést, és okmányszolgáltatási kötelezettségének is eleget tett. Hibás teljesítés esetén pedig a szerződésszegő fél kötbér- és kártérítési felelősséggel tartozik. A perbeli esetben az alperes a szerződésszegés jogkövetkezményei alól nem tudta magát kimenteni, mert nem bizonyította, hogy a küldeményt sérülésmentesen rakta a vasúti kocsiba, és hogy az a fuvarozás során károsodott.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A felperes a vasúti fuvarozótól a kár megállapítása utáni napon kérte a jegyzőkönyv felvételét. Emiatt fuvarozóval szemben nem tudott sikerrel fellépni, holott alaposan valószínűsíthető, hogy a küldeménynek közel 40%-os törése a kíméletlen fuvarozással áll összefüggésben. Utalt arra is, hogy a felperes által követelt arányos fuvardíj és a jegyzőkönyvek költsége együttesen a kártérítés fogalmi körébe tartozó költség, ezért ebbe az összegbe a kötbér összegét – felelősségének esetleges megállapítása esetén is – be kell tudni.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan állapította meg, hogy a felperes a hibás teljesítés tényét bizonyította. A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv a tanácsi megbízott által felvett jegyzőkönyvvel egyezően igazolja, hogy a küldeményt a kiszolgáltatástól a kármegállapításig érdektelen személy a felügyelete alatt tartotta, és ily módon állapította meg a törés tényét és annak a mértékét is. Ezért az alperes alap nélkül állítja azt, hogy a felperes a hibás teljesítést nem bizonyította. Téves egyébként az alperesnek arra történt utalása is, hogy a felperes azzal a magatartásával, hogy a küldeményben a töréskárt csak a kirakás befejezésekor észlelte, és hogy a jegyzőkönyv felvételét a kiszolgáltatást követő napon kérte a vasúti fuvarozótól, elzárta őt attól, hogy a fuvarozóval szemben alapos igényt tudjon érvényesíteni. A fuvarozó elleni igényérvényesítéshez ugyanis vasúti jegyzőkönyv szükséges, annak felvételét pedig az átvevő a kiszolgáltatástól számított 72 órán belül kérheti (VÁSZ 62. cikk 6. §). A fuvarozó elleni igényérvényesítés elbírálásakor pedig nincs jelentősége annak, hogy a kiszolgáltatás követően a jogszabályban biztosított fenti időn belül az átvevő ténylegesen mikor kéri a kár megállapítását. A szállító csupán azt követelheti, hogy az átvevő olyan tartalmú okiratot bocsásson a rendelkezésére, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a károsodás nem a kirakás közben keletkezett. Minthogy pedig e tényt a felperes bizonyította, a beszerzett okmányok hiányosságaira hivatkozással az nem kérheti a kereset elutasítását.
Alap nélkül állította az alperes a fellebbezésében azt is, hogy a perbeli esetben nem hibás teljesítés történt, és hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan elemek tekintetében a nem teljesítésre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni azért, mert a teljes küldemény természetét tekintve osztható. Az állandó bírói gyakorlat szerint minden olyan esetben, amikor a teljesítés helyén a szállító vagy annak megbízottja a küldeményt vagy annak egy részét olyan állapotban adja át a megrendelőnek, hogy az a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, és használati értéke sincs, akkor valóban nem hibás teljesítésről, hanem nem teljesítésről van szó.
A bíróságok azonban esetenként foglalnak állást abban a kérdésben, hogy a tényállástól függően a hibás teljesítésre vagy a nem teljesítésre vonatkozó szabályokat kell-e alkalmazni. Ebben a kérdésben általános és minden tényállásra alkalmazható meghatározás nincs. Példaként említhető, hogy dobozokba kiszerelt festék szállítása esetén, ha az egyes dobozok megrepednek, és azoknak a tartalma elfolyik, akkor nyilvánvalóan nem hibás teljesítésről, hanem nem teljesítésről van szó. Ezzel szemben pl. a hajszálrepedt födémpanelek átadása hibás teljesítésnek minősül, bár ezek a szerződésszerű használatra alkalmatlanok, mert az ilyen paneleknek van bizonyos használati értéke. A fentiekből következik, hogy a perbeli esetben törött födémbéléstest vonatkozásában, minthogy az a szerződésszerű használatra alkalmatlanság ellenére is képvisel bizonyos használati értéket, a szavatosságra és nem a nem teljesítésre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében tehát helytállóan kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest szavatossági alapon a minőséghibás termék 5190 Ft ellenértékének a megfizetésére [Ptk. 306. § (3) bek.]. A Ptk. 309. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a szavatosság alapján fennálló kötelezettségek teljesítésével felmerülő költségek is a kötelezettet terhelik. Ezért az alperes a vasúti és a tanácsi jegyzőkönyvek 180 Ft díját ugyancsak tartozik viselni.
Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy aki a szerződést megszegi, a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-a értelmében kötbér- és kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes tehát ki nem mentett szerződésszegése miatt 259 Ft összegű hibás teljesítési kötbért is köteles megfizetni a felperes részére. Az 1076 Ft összegű fuvarköltség azonban jogi természetét tekintve kárnak minősül, amely a felperesnél a hibás teljesítés miatt merült fel, ennek a megfizetését is jogszerűen követelheti az alperestől a ki nem mentett szerződésszegés miatt. Ebből az összegből azonban a kötbér összegét le kell vonni, mert a Ptk. 246. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogosult csak a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti. Mindezek figyelembevételével az alperes a kötbéren felül 817 Ft kártérítést köteles megfizetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentieknek megfelelően részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 192/1981. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére