GK BH 1983/455
GK BH 1983/455
1983.11.01.
A szavatossági kijavítás megtörténte előtt a bíróság csak megállapítási határozatot hoz az értéknövelő költségek viselése kérdésében. Ilyen esetben alaptalan az arra irányuló igény, hogy a megrendelő helyezze letétbe az értéknövelő költségek várható összegét [Ptk. 361. § (1) bek.; GKT 76/1973. sz. állásfoglalás].
A II. r. alperes által készített tervdokumentáció alapján az I. r. alperes lakóépületeknek volt a kivitelezője. A lakóépületek utó-felülvizsgálata alkalmával az I. r. alperes vállalta egyes lakások konyháiban és lakószobáiban a penészesedési nyomok megszüntetését. A lakásokban a javítást követően a hibák kiújultak. Az I. r. alperes azonban a további kijavításra nem vállalkozott, ezért a felperes keresetében kijavításra és a költségek viselésére kérte az alpereseket kötelezni.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le. Ennek során az épületeknél felhasznált kőszivacslapból mintavétel történt. A minták megvizsgálása, valamint a számítások alapján a szakértők az alábbi megállapításokat tették.
A II. r. alperes a tervezés időpontjában hatályban volt műszaki előírás követelményeit „látszólag” kielégítette, amikor szigetelés céljára 750 kg/m3 térfogatsúlyú kőszivacslapot tervezett be. Ennek ellenére a szakvélemény szerint a terv nem volt megfelelő, mert nem számolt az ún. sarokhatás következtében a szakaszos fűtés esetén felmerülő harmatvíz megjelenésével. Indokolt lett volna a műszaki előírásban szereplő hőtechnikai minimumot kielégítő szerkezetnél kedvezőbb tulajdonságú szerkezet megtervezése. A szakértő megállapította, hogy a kivitelező eltért a tervdokumentációtól, ugyanis nem a betervezett hőszigetelő kőszivacslapot építette be, hanem ennél lényegesen nagyobb térfogatsúlyú és gyengébb hőszigetelő képességű ún. kőszivacs pallólapot.
A felperes minőség-ellenőrző intézettől szerzett be egy szakértői véleményt, amely az előbbiekben ismertetett tervezői és kivitelezői eljárást illetően lényegében a bíróság által kirendelt szakértő véleményével azonos megállapításokat tartalmazza. Az intézet szerint az adott esetben a jó megoldást a Dryvit hőszigetelő vakolat alkalmazása jelentette volna. Az adott tervezési mód mellett „ideális” kivitelezés esetén is lettek volna olyan helyek, ahol bekövetkezik a páralecsapódás.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket szavatossági kötelezettségük alapján kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására illetve a hőszigetelés hibáinak kijavítására kötelezte. Elrendelte a fennálló vakolási és festési hibák kijavítását is.
Az elsőfokú bíróság a felperest arra kötelezte, hogy értéknövelő költség címén az I. r. alperesnek a kijavítás után fizessen meg 275 500 Ft-ot. A felek pervesztességének arányában rendelkezett a perköltségek viseléséről, illetve a kijavítással járó kárjellegű többletköltségek viselésére az alpereseket egyetemlegesen kötelezte.
Az alpereseket terhelő szavatossági és kártérítési felelősség tekintetében az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában a szakvélemény megállapításaira utalt.
A szakvélemény és a felek által tartott egyeztetésen felvett jegyzőkönyv adatai alapján a bíróság megállapította, hogy helyes tervezés és ennek megfelelő kivitelezés esetén a kivitelezési költség az 1977-es árszinten 776 000 Ft lett volna, tehát a felperesnek a megfelelő munkáért eredetileg ennyivel többet kellett volna fizetnie. Ezért a bíróság a felperest arra kötelezte, hogy az értéknövelő költséget az I. r. alperesnek fizesse meg. Idevonatkozóan nem fogadta el a felperesnek azt az álláspontját, hogy miután ebben az esetben a vállalkozói díj meghaladná a Műszaki Gazdasági Normatívákban meghatározott költségszintet, további költség megfizetésére nem kötelezhető.
Az ítélet ellen valamennyi peres fél fellebbezett.
A felperes az első fokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy mentesüljön a 275 500 Ft többletköltség megfizetése alól. Arra hivatkozott, hogy megfelelő kivitelezés esetén az eredetileg tervezett szigetelés a rendeltetésszerű használatra alkalmas lett volna. Ennek következtében a felmerülő többletköltség nem értéknövelő jellegű.
Az I. r. alperes az első fokú ítélet akként történő megváltoztatását kérte, hogy a felperes 482 568 Ft megfizetésére köteles, mert e költségeket az értéknövekedés időpontjában érvényes árakon kell figyelembe venni. Az 1980-as áron számolva 321 850 Ft értéknövekedés mutatkozik az eredeti, 499 150 Ft-os költséghez képest, amihez még hozzájárul 160 718 Ft annak folytán, hogy a már beépített kőszivacslap értékével is gazdagodik a felperes. Ezt a körülményt az értéknövelő költségek kiszámításánál nem vették figyelembe, holott a beépített szigetelőlap javítja az épület hőszigetelő tulajdonságait és energiamegtakarítást jelent.
A II. r. alperes a kereset vele szembeni elutasítása iránt fellebbezett.
A hiba okaként arra hivatkozott, hogy a kivitelező eltért a tervtől. A II. r. alperes szerint a bíróság által kirendelt szakértők véleménye eltér az intézeti véleménytől. A II. r. alperes a bírósági szakértők véleményét nem fogadja el, és arra az esetre, ha marasztalására mégis sor kerülne, kérte, hogy a felperes a munkák elvégzése előtt helyezze letétbe az értéknövelő költségeket.
A felek fellebbezéseiben foglaltakkal kapcsolatban a bíróság által kirendelt szakértők fenntartották az eredeti szakvéleményben foglaltakat, hangsúlyozva, hogy a sarokhatás következtében már eredetileg is a tervezettnél jobb hőszigetelő falat kellett volna készíteni.
Az alperesek fellebbezése nem alapos. A felperes fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra a szakvéleményre alapította, amelyet a perben kirendelt szakértők készítettek, illetve figyelembe vette a felperes által beszerzett intézeti szakvélemény megállapításait is. A szakértők a meghibásodás okait illetően lényegében véve azonos álláspontra jutottak, nevezetesen, hogy az épületek külső falának hőszigetelése sem kivitelezési, sem tervezési szempontból nem megfelelő. Csak az épületek falait, illetve a falak lapjait illetően helyes a tervezett szigetelés. Az épület sarkainak hőszigetelése azonban nem kielégítő és emiatt, valamint a kivitelezési hiba miatt következett be a nagymérvű penészesedés. A fellebbezési eljárás során kiegészített szakértői vélemény szerint annak érdekében, hogy a hőszigetelés kielégítse az adott épület rendeltetésszerű használatához fűződő követelményeket, a tervezés időpontjában is az ún. Dryvit-szigetelést kellett volna alkalmazni. A tervező eredetileg ezt is kívánta alkalmazni, a kivitelező észrevételei alapján azonban megváltoztatta elképzelését, és Dryvit-szigetelés helyett a 750 kg/m3 térfogatsúlyú kőszivacslapot írta elő. A kivitelező ezt a tervezési hibát tovább tetézte, a megváltoztatott tervben előírtnál gyengébb minőségű, hőszigetelő-képesség tekintetében tehát rosszabb anyagot, ún. kőszivacs pallólapot épített be. A kivitelezőnek a beépítendő hőszigetelő anyag milyenségét illetően – amennyiben ez nem volt egyértelmű – utasítást kellett volna kérnie. A kivitelező ezáltal is mulasztott, hogy a palló elhelyezését nem szabályszerűen végezte, az elcsúszott, és ez a bekövetkezett hibát csak fokozta.
Végeredményben a szakértőnek az volt az álláspontja, hogy a tervezéskori követelmények, a műszaki előírások és az épület rendeltetésszerű használatához fűződő kívánalmak figyelembevételével már eredetileg is a drágább, Dryvit-szigetelést kellett volna alkalmazni. A szakértő azt is előadta, hogy a tervnek megfelelő kivitelezés esetén a kijavítás során elegendő lenne pótlólag 2 cm vastagságú Dryvit-vakolat felhordása. Azzal a felperesi állásponttal kapcsolatban, hogy a Dryvit-szigetelésnél már eredetileg is lehetett volna a célnak és a műszaki előírásoknak megfelelő, de olcsóbb megoldást találni, a szakértő úgy nyilatkozott, hogy nem ismer ilyen szigetelési módot.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek szerint kiegészített szakértői véleményt – amely nem áll ellentétben az intézeti szakvéleménnyel – megalapozottnak találta. Megállapította, hogy e szakvélemények alapján az elsőfokú bíróság megalapozott döntést hozott az alperesek szavatossági és kártérítési felelőssége kérdésében. Az adott esetben mindkét alperes hibásan teljesített.
A szavatossági felelősség következménye az, hogy a tervező díjtalanul köteles kijavítási tervet szolgáltatni, a kivitelező pedig valamennyi hibát kijavítani.
A kijavítás során kárjellegű költségek felmerülésével kell számolni, ezek viseléséről az elsőfokú bíróság szintén helyesen rendelkezett. Mivel tehát a szavatossági és kártérítési felelősség tekintetében hozott első fokú ítélet a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, és mert az I. r. alperes a hibás teljesítést nem vitatta, a II. r. alperes pedig nem tudta megcáfolni a szakvéleménynek azokat a megállapításait, amelyek a hibás tervezésre vonatkoznak, sőt azt sem tudta bizonyítani, hogy a hiba oka kizárólag a kivitelezőnek a tervtől való eltérése, a Legfelsőbb Bíróság az alperesek szavatossági és kártérítési felelőssége tekintetében az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A szakértői vélemény alapján kétségtelen, hogy az adott esetben már eredetileg is a tervezettnél és kivitelezettnél jobb szigetelést kellett volna készíteni, ami többé került volna. Az is tisztázódott, hogy a kijavítást az eredeti tervdokumentáció alapján nem lehet elvégezni. Ebből következik, hogy az adott esetben a kijavítás olyan többletköltségek felmerülésével is jár, amely a felperesnél értéknövelő költségnek minősül. A GKT 76/1973. sz. állásfoglalásban foglaltak értelmében, ha a kijavítás során olyan munkaeredmény jön létre, amelyet a szerződés eredetileg helyes megkötése esetén szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésbe fel kellett volna venni, e munka értékének megfizetésére a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a kivitelező jogosan tart igényt. Ha tehát a kijavítás során ilyen munkaeredmény jön létre; a felperesnek ezeket a költségeket meg kell fizetnie. Ilyen esetben a bíróság a GKT 76/1973. sz. állásfoglalásában foglaltak alapján az értéknövelő költségek mikénti viselése kérdésében megállapítási határozatot hoz, de az összegszerűség kérdésében előre nem dönt. Ennek oka az, hogy amíg a kijavítás nem történik meg, addig nem áll be az esedékesség, továbbá nem állnak még rendelkezésre az összegszerűség kérdésében hozandó határozathoz szükséges adatok. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az előbbiek figyelembevételével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben, az értéknövelő költségek összegszerű meghatározása tekintetében megváltoztatta, az értéknövelő költségek viselése tárgyában megállapítási határozatot hozott. Ebből következik viszont, hogy megalapozatlan az a fellebbezési kérelem, hogy a felperes a kijavítási munkák megkezdése előtt helyezze letétbe az értéknövelő munkák költségét. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 070/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás