GK BH 1983/457
GK BH 1983/457
1983.11.01.
A szabványnak megfelelő minőségű termék átadása önmagában még nem jelent hibátlan teljesítést [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 17. §].
Az alperes mezőgazdasági termékértékesítési szerződés teljesítéseként különféle hibridkukorica-vetőmagot szállított a felperes részére, így többek között Szarvasi MSC 363 típusú hibridkukorica-vetőmagot is. A felperes az utóbbi típusú vetőmagot 350 ha területen elvetette. Az első szemle alkalmával megállapította, hogy a tervezett eredményhez és az egyéb hibridkukorica vetésterületéhez is viszonyítva a található tőszám igen alacsony, 20–40 000 db/ha. Ezért a szavatossági igényét az alperesnek bejelentette, majd május 23-án helyszíni szemlét is tartottak a felek, amelynek során közösen megállapították, hogy a felperes a termesztéstechnológiai előírásokat betartotta, a talaj előkészítésénél hiányosságot nem tapasztaltak, és a vetés mélysége is megfelelő. Az alperes azonban kijelentette, hogy ő szabványnak megfelelő minőségű vetőmagot szállított, ezért a szavatossági igényre vonatkozóan csak a letéti minta eredményének ismeretében fog választ adni.
A felperes az eredeti keresetében kártérítés címén 1 564 853 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes védekezésében állította, hogy megfelelő minőségű vetőmagot szállított a felperes részére, a hiányos kelés nem hozható okozati összefüggésbe a vetőmaggal. Egyidejűleg perbehívta a vetőmagot előállító H. állami gazdaságot és a közvetítő kereskedelmi szervezetet, mert a perbeli vetőmag szállítására ez utóbbival kötött szerződést. Mindkét vállalat az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a perbe, és a kereset elutasítását kérte, utalva a vetőmag vizsgálati bizonyítványában foglalt eredményre.
Az elsőfokú bíróság a károsodás okának tisztázása érdekében az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőséget (a továbbiakban: OVSZF) szakértőként kirendelte. A szakértő a véleményében megállapította, hogy a leszállított hibridvetőmag minősége szabványszerű volt. A perbeli vetőmag életereje azonban nem volt kielégítő, ennek következtében nem tudott a kedvezőtlen talajhőmérsékleti viszonyoknak ellenállni. Ezt bizonyítja a szakértő által végzett ún. Cold-test vizsgálat, amely egy nehezített csírázóképességi eljárás, és arra ad választ, hogy az adott vetőmag mennyire tud ellenállni a kedvezőtlen természeti körülményeknek. A perbeli tételnek e vizsgálati eredménye azt mutatta, hogy a vetőmag ellenálló képessége rendkívül alacsony, ez eredményezte, hogy a kelés a megfelelő agrotechnika ellenére is rossz volt. A felperes ezután a követelését – a szakértőnek az összegszerűségre vonatkozó véleményét is figyelembe véve – a tényleges terméseredmények ismeretében 1 762 190 Ft-ra és kamatára felemelte.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1 762 190 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szakértő egyértelműen megállapította, hogy a perbeli vetőmag életereje nem volt kielégítő, ennek következtében nem tudott ellenállni a kedvezőtlen talajhőmérsékleti viszonyoknak, és emiatt a vetőmag potenciális termőképessége nem tudott érvényre jutni. Minthogy a vetőmagvaktól az várható el, hogy kikeljen, és megfelelő biológiai igényt kielégítsen, ez pedig a perbeli esetben nem valósult meg, az alperes köteles a felperes kárát a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-a szerint megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes és a vetőmagot előállító II. r. beavatkozó fellebbezett. A fellebbezési tárgyaláson a szakértő kijelentette, hogy a perbeli esetben a felperes nem vetette korán a vetőmagot. Az nem vitatható, hogy a vetőmag életereje igen gyenge volt, és a mag e tulajdonságának tudható be, hogy a vetést követő néhány hűvösebb éjszakát nem bírta ki.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte a bizonyítékokat, amikor megállapította, hogy az alperes által szállított hibridkukorica-vetőmag minőséghibás volt. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése értelmében hibás a teljesítés akkor, ha a szolgáltatott dolog a teljesítéskor nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Nem vitatható hogy a perbeli vetőmag az MSZ 7590-es szabványban foglalt minőségi kikötéseknek megfelelt. Minden szabvány azonban arra törekszik, hogy a fontos értékmérő tulajdonságok tekintetében határértéket adjon, és természetesen csak azokat az értékeket határozhatja meg, amelyek mérésére megbízható vizsgálati módszer rendelkezésre áll. Ebből következik, hogy a szabványnak megfelelő minőségű termék átadása önmagában még nem jelent egyidejűleg hibátlan teljesítést is. A szabvány azt a minőségi minimumot jelenti, amelynek ha nem felel meg a szolgáltatott termék, akkor a hibás teljesítés minden további vizsgálat nélkül megállapítható. A hibás teljesítésre hivatkozónak azonban lehetősége van annak a bizonyítására, hogy a szabványnak megfelelő termék egyéb, a szabvány által nem vizsgált és nem deklarált tulajdonságnak nem felel meg, és emiatt hibás. Minden terméknek ugyanis rendelkeznie kell a tejesítéskor a szerződésben meghatározott tulajdonságokkal, és azzal a törvényes kellékkel, amely az adott terméktől átlagos körülmények között elvárható.
A vetőmagtól elvárható, hogy az megfelelő agrotechnikai és átlagos időjárási körülmények között kikeljen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy szállított vetőmagtétel 100%-os mértékben keljen ki. Ilyen vetőmag valóban nincs. Ezt a felperes sem állította, hanem a keresetét arra alapította, hogy a leszállított tétel csupán 20–40%-ban kelt ki, egy megfelelő minőségű vetőmag pedig ennél jobb eredményt kell hogy mutasson. Kétségtelen, hogy az ún. Cold-test vizsgálatot a korábbi években műszaki adottságok miatt nem végezték el, és hogy az a jövőben sem lesz minősítési jellemző, csupán tájékoztatásul szolgál. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egy vetőmag életereje a nemzetközi forgalomban megkívánt 75-80%-os értékkel szemben csupán 5%, vagy egy mintából csak 21%-os értéket mutat, ez azt jelenti, hogy a vetőmagból a kívánt termést esetleg csak a legmagasabb optimális körülmények között lehetett volna elérni. Nem róható azonban a felperes terhére, hogy az adott időszakban nem optimális, hanem csak átlagos időjárási viszonyok voltak, és az igen alacsony életerővel rendelkező vetőmag ezeket az átlagos körülményeket sem bírta ki. Nem igazolódott be ugyanis az arra történt hivatkozás, hogy a perbeli időben a talajhőmérsékleti viszonyok igen rosszak voltak, és hogy a megfelelő termést emiatt nem lehetett elérni. A bizonyított tények ennek az ellenkezőjét támasztják alá. Tény ugyanis, hogy a felperes az elmúlt két évben a perbelivel azonos típusú vetőmagot vetett el és az a perbelinél alacsonyabb talajhőmérsékleti viszonyok ellenére megfelelő termést eredményezett. Mindebből pedig következik, hogy a vetőmag igen csekély életereje okozta a rendkívül hiányos kelést. Lehetséges, hogy igen kedvező hőmérsékleti viszonyok esetén a vetőmag megfelelően kelt volna ki, ennek az elmaradását azonban nem lehet a felperesre hárítani, mert ez már nem tartozik a termelő kockázatának körébe.
Kárigény érvényesítése esetén a hibásan teljesítő alperes mentesül a kár fizetésének kötelezettsége alól az esetben, ha bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől általában elvárható. A perbeli esetben azonban az alperes, illetőleg a beavatkozók sem tudták vétlenségüket bizonyítani. A szakértő ugyanis a szakvéleményében kifejtette, hogy a vetőmag ellenálló képességét, életerejét igen sok tényező befolyásolja. Többek között a gyenge életerő lehet genetikai eredetű, származhat fertőzésből, csökkenthetik az ellenálló képességet az előállítás és a feldolgozás során elkövetett hibák, mint pl. a helytelen szárítás, a kíméletlen tisztítás vagy a helytelen csávázás is. Mindezekből pedig az következik, hogy az alperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a vetőmag gyenge ellenálló képességét nem a fentebb felsorolt okok egyike, hanem olyan ok idézte elő, amelyet ő képtelen volt elhárítani. Ennek pedig a valószínűsítése sem történt meg.
A kifejtettekből következik, hogy az alperes minőséghibás vetőmagot szolgáltatott a felperes részére, amelynek következményeit az R. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében viselni köteles.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 633/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás