MK BH 1983/466
MK BH 1983/466
1983.11.01.
A munkáltatónak (szövetkezetnek) a dolgozója (tagja) nem vagyoni káráért fennálló felelőssége szempontjából nincs jelentősége, hogy az orvos által javasolt műtét a dolgozó egészségi állapotában javulást eredményezhetne, a dolgozó azonban a műtétnek nem hajlandó alávetni magát [1967. évi II. törvény 62. §, Pp. 206. § (1) bek.].
Az alperes betanított munkásként dolgozott a felperes szövetkezet excenter présgépén. 1980. október 10-én az alperes a présgépen a kidobófejről a munkadarabot akarta levenni, miközben a gép reteszelő kilincsrésze eltörött, és a szerszám ismételt; az ismétlésnél a felperes jobb keze hüvelykujjának első ujjpercét a szerszám levágta.
Az alperes kérelmet terjesztett elő a felperesi szövetkezet vezetőségéhez 25 000 forint nem vagyoni kár megfizetése iránt. A szövetkezet a közte és az Állami Biztosító között fennálló vagyonbiztosítási szerződés alapján kérte az alperes igényének megvizsgálását. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága az alperesnek szakorvos által történt megvizsgálását követően közölte a felperessel, hogy az alperes részére nem vagyoni kártérítést nem tudnak nyújtani, mert a felülvizsgálatot végző orvos megállapította, hogy az alperesnek a társadalmi életbe való beilleszkedése nem nehezül meg, nem nehezült meg életvitele sem.
A felperes szövetkezet vezetősége az ezt követően megtartott vezetőségi ülésén az alperes kérelmét elutasította.
Az alperes a vezetőség határozatának megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő a szövetkezeti döntőbizottsághoz. A szövetkezeti döntőbizottság a felperes szövetkezetet 25 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte.
A felperes ez ellen indított keresete alapján a munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperesnek a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a kirendelt orvos szakértő megvizsgálta az alperest, és a vizsgálat során megállapította, hogy az alperest ért károkozó magatartás folytán az alperes munkaképesség-csökkenése 30%-ban állapítható meg, a hüvelykujj csonkolásos sérülése folytán az alperes alkalmatlan lett az eredeti munkakörének betöltésére, valamint olyan munka ellátására, ahol a hüvelykujjra a fogásnál szükség van, így akadályozva van a háztartási, ház körüli munkák elvégzésében is. Az alperesnél kialakult állapot azonban nem tekinthető véglegesnek, állapotában javulás várható a hüvelykujj csonkjának műtéti korrekciójától.
A munkaügyi bíróság mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes igénye alaptalan, mert állapotában egy később végrehajtandó műtét révén javulás várható, s így nem lehet azt a megállapítást tenni, hogy a baleset az alperesnek a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélete indokolásában rámutatott: az alperes a megismételt eljárás során nem bizonyította, hogy a sérülése folytán a társadalmi életben való részvétele, illetőleg élete tartósan és súlyosan megnehezült. A beszerzett orvos szakértői vélemény szerint is az alperes állapota nem tekinthető véglegesnek. Attól függetlenül ugyanis, hogy az alperes műtétnek nem köteles alávetni magát, és mégis állapota egy egyébként kockázatosnak nem tekinthető műtét eredményeként nagymértékben javulhatna.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves az ítéletnek az a megállapítása, hogy a baleset folytán az alperes életének tartós, illetve súlyos megnehezülése nem következett be, illetve nincs reá bizonyíték.
Az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint az alperesnek a balesetből származó munkaképesség-csökkenése 30%-ban állapítható meg. A hüvelykujj funkciójának gyakorlatilag teljes elvesztése alkalmatlanná tette eredeti munkakörének betöltésére, valamint minden olyan munka ellátására, ahol a hüvelykujjra, illetve a mutatóujj finom mozgására szükség van.
Elfogadható tehát, hogy jobb kézzel képtelen cérnát fűzni a tűbe, és a megjelölt munkaképesség-csökkenés folytán akadályozva van a háztartási, a ház körüli munka elvégzésében és az öltözködésben is.
A bíróságok a szakértő e megállapításaival szemben a szakértői véleménynek azt a részét tekintették perdöntőnek, mely szerint az alperes állapota nem végleges, mert a hüvelykujj csonkjának műtéti korrekciójától, a csontvég lekerekítésétől, nagyobb lágyrésztömeggel való befedésétől lényeges javulás várható.
Ez a megítélés azonban nem a bizonyítékok egybevetett s azok összességében való értékelésén [Pp. 206. § (1) bekezdés], azaz okszerű mérlegelésén alapszik.
Fennálló jogszabályaink szerint az alperes nem köteles a műtétnek alávetni magát, még abban az esetben sem, ha a szakértő véleménye szerint „egy ilyen korrekciós műtétnek életet veszélyeztető kockázata nincsen, ha a műtétet, a megfelelő felkészültségű szakintézetben végzik”.
Ebből következően mindkét ítélet tévedett és ezáltal törvényt sértett, amikor a sérült alperes jelenlegi állapota helyett a kötelezőnek tekintett és sikeresnek feltételezett műtét utáni vélt javulást vette alapul.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetét elutasította. (M. törv. I. 10 166/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás