BK BH 1983/473
BK BH 1983/473
1983.12.01.
A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését nem zárja ki önmagában a baleset súlyosabb eredménye [Btk. 89. §, 187. § (2) bek. b) pont].
A büntetőügyben első fokon eljárt járásbíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – a végrehajtásban 3 évi próbaidőre felfüggesztett – 10 hónapi szabadságvesztésre, 4000 forint pénzmellékbüntetésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést és a pénzmellékbüntetést mellőzte.
A jogerős határozatokban megállapított tényállás lényege szerint a terhelt motorkerékpáron a főútvonalon közlekedett. Utasként távoli rokonát szállította. A terhelt a motorkerékpárt a zuhogó eső miatt korlátozott látási viszonyok között, tompított világítással, 55-65 km/óra sebességgel vezette.
Ugyanebben az időpontban a jelzett főúton a terhelt közlekedésével azonos irányban az úttest jobb oldali szélétől mintegy 60 cm-re haladt kivilágítatlan kerékpárjával a sértett. A terhelt későn észlelte az előtte haladó sértettet, és őt hátulról elütötte úgy, hogy a motorkerékpár jobb első teleszkópjának alsó része a kerékpár hátsó kerekének ütközött.
Az ütközés következtében mindkét jármű felborult, a terhelt és utasa eszméletét vesztette. A sértett többszörös bordatörést, combcsonttörést és a bal comb elülső felszínén egy izmokba hatoló, mély szúrt sebzést szenvedett. A sértett a kórházi ápolás ellenére általános vérmérgezés és ennek következtében fellépő szívelégtelenség miatt meghalt. Az elszenvedett sérülések önmagukban nem voltak életveszélyesek. A sértett idült betegségei nehezítették és végül eredménytelenné tették a kialakult vérmérgezés leküzdését. A baleset és a sértett halála között közvetett okozati összefüggés áll fenn.
A terhelt megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában és a 25. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt, mert az alkalmazott sebessége a korlátozott látási viszonyok mellett eltúlzott volt. Kellő figyelem tanúsítása mellett még az alkalmazott sebesség esetén is egyszerű kormánymozdulattal a balesetet elkerülhette volna.
A kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését és pénzmellékbüntetés kiszabását célzó törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság a terhelt büntetésének súlyosítását azzal az indokolással ítélte szükségesnek, hogy a terhelt a közlekedési szabályokat többszörösen szegte meg; magatartása súlyos fokban volt gondatlan –, és ezek a körülmények vezettek a sértett halálával járó közlekedési balesethez.
A másodfokú bíróság álláspontja nem csupán eltúlzott, de a terhelt többszörös közlekedési szabályszegése megállapítására és annak a büntetés kiszabását befolyásoló tényezőként való értékelésére vonatkozóan téves.
A KRESZ 25. §-ának (1) bekezdésében írt kötelességszegés megállapítása mellett – az adott esetben – nincs helye a 3. §-ának c) pontjában foglalt általános gondossági követelmény nemteljesítésére való külön hivatkozásnak. Aki járművét nem az adott időjárási és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vezeti, és ezzel összefüggően okoz balesetet, olyan gondatlanságot is megvalósít, amelynek elkerülésére a KRESZ 3. §-ának c) pontja szerinti rendelkezés egyébként általánosságban is kötelez.
A bíróság a terhelt figyelmetlen vezetését és erre tekintettel külön az említett KRESZ-szabály megszegését arra a szakértői megállapításra alapította, hogy a rossz látási viszonyoknak meg nem felelő sebesség mellett is módja lett volna a motorkerékpárt balra kormányozva a sértettet kikerülni. A kikerülés lehetősége elvileg nem kizárt. De a terhelt bűnösségének a halálos közúti baleset gondatlan okozásában való megállapítása mellett nincs további jelentősége, és így súlyosbító körülményként sem fogható fel az a tény, hogy az általa előidézett veszélyhelyzetet valamely ügyes kormányzási manőverrel nem hárította el. A veszélyhelyzet előidézése és annak az elvileg lehetséges kikerüléssel való el nem hárítása nem kétféle oknak és nem kétféle szabályszegésnek a következménye.
Ami a terhelt súlyos gondatlanságát illeti – noha abszolúte nem lépte túl a megengedett haladási sebességet –, az adott rossz látási viszonyokhoz képest valóban gyorsan haladt, mert a zuhogó eső miatt közlekedésében az országúti reflektor használata sem segíthette. A relatív sebességtúllépés azonban szükségszerűen nem eredményezett volna balesetet. Annak bekövetkezésében a sebességtúllépés és a sértett kivilágítatlan kerékpárral közlekedése lényegében azonos súllyal szerepelt. A kerékpár kivilágítottsága esetén a két jármű összeütközése nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna.
Ennélfogva pedig tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt cselekményét és a gondatlanságát különösen súlyosnak ítélte meg. Ebben a vonatkozásában az sem hanyagolható el, hogy a közlekedési baleset és annak halálos eredménye között csak közvetett oki kapcsolat volt. A terhelt büntetőjogilag az általa előidézett baleset gondatlan eredményéért ilyen oksági kapcsolat mellett is felelős, de a büntetés kiszabásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a cselekvősége által megindított okfolyamatot – részben – rajta kívül álló olyan tényezők is befolyásolták, amelyek nélkül esetlegesen a bűncselekmény eredménye és ennek folytán annak jogi minősítése is enyhébb lenne.
A törvényességi óvás alaposságát vitató érvelés azt az álláspontot fejtette ki, hogy a balesetkor a látási viszonyok még annyira megfelelőek voltak, hogy annak bekövetkezésében a kerékpár kivilágítatlanságának nem volt jelentősége; ugyanakkor a másodfokú bíróság ítéletével súlyosított főbüntetés nem kirívóan súlyos.
Ezen érvelésekkel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.
A balesetkori látási viszonyokra utalás érdemben téves.
A baleset bekövetkezése után az ellenkező forgalmi irányból nyomban a helyszínre érkező autóbusz-vezető tanúnak a vallomása szerint ugyanis a látási viszonyok nagyon rosszak voltak: érzékeltetésére előadta, hogy az eső szakadása miatt csupán tompított fényszóróval lehetett közlekedni, és a baleseti sérülteknek történt segítségnyújtás közben a tőle 10-15 méternyi távolságban fekve nyöszörgő-jajgató sértettet nem lehetett látni, őt csak akkor találták meg, amikor az autóbusz lámpájával bevilágította a kérdéses útfelületet.
Ilyen ténybeli helyzetben nincs objektív alapja annak a megállapításnak, hogy a korlátozott látási viszonyok közepette a sértett kerékpárja kivilágítatlanságának nem volt jelentősége.
A balesethez vezető körülményeket értékelve bizonyossággal állapítható meg, hogy a sértett kerékpárjának kivilágítottsága esetén a terheltnek – kellő figyelem kifejtése esetén – az alkalmazott sebesség mellett is korábban lett volna módja az útjába került akadályt észlelni, és a balesetet elkerülni.
A baleset bekövetkezésében tehát a sértettet is lényeges közreható magatartása terheli, ezért a másodfokú bíróság részéről a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése folytán az ítélet kirívóan súlyossá vált.
A Legfelsőbb Bíróság – az V. számú Büntető Elvi Döntéssel egyezően – számos közlekedési bűncselekmény elbírálása során olyan iránymutatást adott, hogy a közúti baleset súlyos eredménye önmagában nem teszi kizárttá a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését.
A terhelt gondatlanságának a foka nem súlyos, a 22 éves életkorú, kifogástalan életvitelű terhelt fő- és mellékbüntetését – a sértett közreható magatartására és betegségei miatt a halálhoz vezető oksági kapcsolat közvetett voltára is figyelemmel – az elsőfokú bíróság határozta meg helyes mértékben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a büntetőügyben másodfokon eljárt bíróság ítéletének a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőző rendelkezése törvénysértő, s ezért a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását felfüggesztette és alkalmazta az első fokon meghatározott pénzmellékbüntetést is. (B. törv. IV. 527/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás