BK BH 1983/476
BK BH 1983/476
1983.12.01.
Katonával szemben indult büntetőeljárásban büntetés helyett az ügy az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalható
a) vétség miatt, vagy
b) megrovás helyett bármely bűncselekmény esetén [Btk. 125. §, 71. §; Btké. 18. §].
A katonai bíróság a honvéd vádlottal szemben súlyos testi sértés bűntette miatt folyamatba tett eljárást megszüntette, és az ügy iratait a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak fegyelmi fenyítés kiszabása végett megküldte. A végzés indokolása szerint az adott esetben a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel nem szükséges a büntetés kiszabása, elégséges – büntetés helyett – a fegyelmi felelősségre vonás is.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sorkatona vádlott társaival együtt fürdőlátogatáson vett részt, és az alakulathoz visszatérésük során az autóbuszon énekeltek. A sértett honvéd – aki ittas állapotban volt – ezt kifogásolta, mire a társai rendreutasították.
A szolgálati helyükre visszatérve, a sértett ismét kötekedett, több katonának kijelentette, hogy eltávozása alkalmával barátaival együtt megveri őket. Ekkor ismételten felhívták a helytelen magatartás abbahagyására, de a felszólításnak nem tett eleget, hanem a vádlottnak kijelentette: megjegyzi magának, hogy majd később bántalmazhassa. Ezzel egyidejűleg meg is lökte. A vádlott ettől indulatos lett, és egy esetben ököllel arcul ütötte a sértettet, aki egy fém hamutartóra esett, és 8 napon túl gyógyuló arccsonttörést szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította: téves az elsőfokú bíróság határozatának az az indokolása, amely szerint a fegyelmi hatáskörbe utalást és a fegyelmi fenyítést büntetés helyett tekintette elégségesnek.
Katonával szemben indult büntetőeljárásban az ügynek fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörbe utalására a törvény egyrészt a Btk. 125. §-a, másrészt a Btké. 18. §-a alkalmazása alapján ad lehetőséget.
A Btk. 125. §-a szerint vétség miatt büntetés helyett fegyelmi fenyítés alkalmazható a katonával szemben, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. Ez a rendelkezés tehát nem tesz különbséget aszerint, hogy katonai vagy nem katonai bűncselekményről van-e szó.
A bűncselekményt elkövető katona ügyében fegyelmi fenyítés alkalmazását a Btké. 18. §-a is megengedi, amennyiben kimondja: katonával szemben megrovás helyett fegyelmi fenyítés alkalmazható. Azt, hogy mikor kell, illetőleg lehet büntetés helyett megrovást alkalmazni, a Btk. 71. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmazza.
A Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerint: megrovásban kell részesíteni azt, aki cselekménye társadalomra veszélyességének csekély foka [Btk. 22. § e) pont, 28. §], illetőleg csekéllyé válása [Btk. 32. § d) pont, 36. § II. fordulata] miatt nem büntethető; ha pedig a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnik vagy a büntethetőség egyéb okból szűnt meg, az elkövető megrovásban részesíthető [Btk. 71. § (2) bek.].
A törvény ehelyütt nem tesz különbséget bűntett és vétség között, a megrovás alkalmazására bármely bűncselekmény esetén lehetőség van.
A Btk. 71. §-ának (1) bekezdéséből az következik, ha a cselekmény a Btk. 28. §-ában, illetőleg a 36. §-ának II. fordulatában foglaltak folytán nem büntethető, a megrovás alkalmazása kötelező, ilyen esetben büntetés nem szabható ki; a Btk. 71. §-a (2) bekezdésében megjelölt esetekben pedig a megrovás alkalmazása mérlegeléstől függő lehetőség.
Az ügynek fegyelmi fenyítés kiszabása céljából az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalására a Btké. 18. §-ában foglaltak csupán lehetőséget biztosítanak, az tehát nem kötelező. Mivel a fegyelmi fenyítés lehetősége kizárólag megrovás helyett jöhet szóba, a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek esetén a katonával szembeni megrovást alkalmaz-e, vagy az ügyet a parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalja; illetőleg a Btk. 71. §-ának (2) bekezdése alkalmazásakor a megrovást is mellőzve, az eljárást megszünteti.
A Btké. 18. §-ának helyes értelmezése szerint tehát:
a) katonával szemben bármely bűncselekmény esetén lehetőség van fegyelmi fenyítés alkalmazására a Btké. 18. §-a alapján, ha a Btk. 71. §-ában írt feltételek megállapíthatók;
b) a fegyelmi elbírálásra utalás azonban nem kötelező, ezért a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alkalmazásakor – a bíróságnak módja van annak megválasztására, hogy megrovást alkalmaz-e, vagy ehelyett az ügyet az illetékes parancsnok hatáskörébe utalja;
c) a Btk. 71. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek megvalósulása esetén a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy megrovást alkalmaz-e, az ügyet az elöljáró fegyelmi hatáskörébe utalja, avagy – mindezeket mellőzve – az eljárást megszünteti;
d) ha a bíróság a fegyelmi elbírálásra utalást indokoltnak találja, ezt a Btké. 18. §-ának alkalmazása esetében nem büntetés, hanem megrovás helyett rendeli el;
e) az eljárásra a Be. 213. §-a és a Be. 342/A. §-ának (2) bekezdése az irányadó.
Az adott ügyben a honvéd vádlott súlyos testi sértési cselekménye bűntett, nincs tehát mód büntetés helyett fegyelmi fenyítés kiszabására, a Btké. 18. §-a alapján az ügy megrovás helyett utalható az illetékes elöljáró fegyelmi hatáskörébe.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a fegyelmi eljárásra utaló végzést azzal hagyta helyben, hogy a fegyelmi fenyítés megrovás helyett a Btké. 18. §-a és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján helytálló. (Legf. Bír. Katf. II. 164/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás