BK BH 1983/478
BK BH 1983/478
1983.12.01.
I. A közveszélyes munkakerülés vétségének megállapítása szempontjából munkakerülő életmódot az a munkaképes személy folytat, aki annak ellenére, hogy létfenntartását biztosító anyagi javakkal nem rendelkezik, nem vállal megélhetést biztosító munkát [Btk. 266. §].
II. A vádelv sérelmét eredményezi, ha a másodfokú bíróság a közveszélyes munkakerülés miatti eljárásban az első fokú ítélet meghozatala után folytatott életvitelt is figyelembe véve foglal állást a bűnösség kérdésében [Be. 9. § (2) bek., 258. § (1) bek. a) pont; Btk. 266. §].
A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki közveszélyes munkakerülés vétségében, s ezért 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a kerületi rendőrkapitányság közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt 20 napi elzárással sújtotta. A terhelt 1982. február 28. napján szabadulva, életmódján nem változtatott, állandó munkaviszonyt nem létesített, rendszertelenül végzett alkalmi munkát, éspedig hetenként két vagy három alkalommal, az ugyancsak alkalmi munkát végző ismerősénél, és ezért napi 50 forintot kapott.
Így havonta összesen 600 forint jövedelemre tett szert. Abból naponta elfogyasztott két-három üveg sört, étkezett és lakbért fizetett. Ez a jövedelem a megélhetéséhez szükséges költségeknek csak egyharmadát tette ki. A létfenntartásához szükséges további pénzt elhagyott üvegek visszaváltásából fedezte, amikor pedig az ismerőse megbetegedett, az alkalmi munka végzésével is felhagyott.
A terhelt munkaképes, a kifejezetten nehéz fizikai munka kivételével bármely munka végzésére alkalmas.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet a közveszélyes munkakerülés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását azzal is, hogy a terhelt 1982. július 1-jétől 5-éig gépkocsivezetőként dolgozott, munkaviszonyát alkalmatlansága miatt szüntették meg. Hetente két alkalommal az éjszakai órákban a piacon végez rakodói munkát, és esetenként 200 forintot keres. 1982 augusztusában hetente négy napon keresztül négy-öt órán át végzett tetőfedőnél segédmunkai tevékenységet 20 forintos órabérrel. Ezenkívül gépkocsik lemosásáért alkalmanként élelmet kap.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt felmentése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint kétségtelen, hogy az alkalmi munkával szerzett jövedelme alacsony, mert az a kerületi bíróság ítéletének meghozatalakor 600 forint volt, jelenleg pedig 1200 forint körül van, ámde a terhelt szoba-konyhás főbérleti lakásának bére csupán havi 48 forint, így ezért és az igen alacsony igényeinek megfelelően étkezési és egyéb költségeit is a keresetéből biztosítja. A létfenntartását tehát a terhelt rendszeres alkalmi munkáért kapott összegekből fedezi. Az elmúlt hosszabb, többéves időszak alatt bűncselekményt nem követett el, ennélfogva életmódja – az állandó munkaviszonya hiánya miatt is – nélkülözi azt a társadalomra veszélyességet, amely a közveszélyes munkakerülés törvényi feltétele.
A másodfokú bíróság felmentő ítélete anyagi és eljárási szabályt sért.
A Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a bíróság a vád tartalmához kötve van: csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és ítéletét csak olyan tényállásra állapíthatja meg, amelyet a vád tartalmaz. A vád tárgyát pedig azok a tények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor mint megtörtént eseményt előad, feltéve, hogy ennek ellenkezője kifejezetten ki nem tűnik.
Az adott esetben tehát kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a terhelt a vádbeli időszakban munkakerülő életmódot folytatott-e.
Eljárási szabályt sértett ezért a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását kiegészítve, az első fokú ítélet meghozatala után tanúsított terhelti magatartást is figyelembe véve állapította azt meg, hogy a terhelt életmódja – az állandó munkaviszony hiánya mellett is – nélkülözi azt a társadalomra veszélyességet, amely a közveszélyes munkakerülés törvényi feltétele.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bűnösség megállapításánál figyelembe vette, hogy a terhelt hosszabb idő óta bűncselekményt nem követett el, a közveszélyes munkakerülés megállapíthatóságának ugyanis nem előfeltétele, hogy az elkövető más bűncselekményt is megvalósítson.
A Btk. 266. §-ába ütköző közveszélyes munkakerülés vétségét ugyanis – egyebek között – az a munkaképes személy követi el, aki munkakerülő életmódot folytat. Büntetőjogi szempontból munkakerülő életmódot az a munkaképes személy folytat, aki megélhetését biztosító munkát annak ellenére nem vállal, hogy nem rendelkezik a létfenntartását biztosító anyagi javakkal.
Ilyen esetben – az ítélkezési gyakorlat szerint – megalapozottan lehet arra következtetni: fennáll annak a veszélye, hogy az elkövető az életszükséglete kielégítése iránt kényszerítő erővel jelentkező igényét bűncselekmény elkövetésével vagy más jogellenes forrásból fogja biztosítani.
A vád alapján megállapított első bírói ítéleti tényállást alapul véve ezek az ismérvek maradéktalanul adottak. Kellő alapot nyújtanak annak a megállapítására, hogy a terhelt a vádbeli időszakban munkakerülő életmódot folytatott.
Mindezekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a terhelt nem követte el a közveszélyes munkakerülés vétségét, és őt az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a másodfokú bíróság felmentő ítélete törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte, s a terhelt bűnösségét a Btk. 266. §-ában meghatározott közveszélyes munkakerülés vétségében megállapította, és őt az elsőfokú bíróság ítéletében helyes tartamban kiszabott büntetésekre ítélte. (B. törv. II. 135/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás