BK BH 1983/480
BK BH 1983/480
1983.12.01.
Nem valósul meg a rablás, ha az alkalmazott erőszak nem értékelhető komoly ellenállás leküzdésére alkalmas fizikai kényszernek, avagy pedig a tetten ért tolvaj az erőszakot nem a dolog megtartása, hanem a menekülés érdekében fejti ki [Btk. 321. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat rablás bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt ítélte el.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott vagyon elleni bűncselekmények miatt többször volt büntetve. A vádbeli napon a késő esti órákban vezetői engedély nélkül a tulajdonában levő személygépkocsival különböző szórakozóhelyeket keresett fel, és nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. A hajnali órákban a vádlott gépkocsijával az étterem előtt levő parkolóban a sértett személygépkocsija mellé állt. A kocsi pillangó ablakát kifeszítette, majd azon benyúlva a gépkocsi ajtaját kinyitotta és onnan különböző ingóságokat vett ki és tett a saját gépkocsija hátsó ülésére. Éppen a fejtámlákat vette ki a sértett kocsijából, amikor őt a sértett barátja tetten érte, aki éppen akkor ért a helyszínre. A vádlott kezéből az egyik fejtámlát a tettenérő elvette, ugyanakkor viszont a vádlott a nála levő másik fejtámlával feléje ütött, de sérülést nem okozott. Közben odaért a sértett is, aki felírta a vádlott gépkocsijának a rendszámát. Amikor a vádlott a sértettet meglátta, a továbbiakban semmi támadó tevékenységet nem fejtett ki. A vádlott ezt követően a már kocsijába pakolt ingóságokat visszaadta a sértettnek, a gépkocsijába ült és a helyszínről eltávozott. A vádlott által elvett tárgyak összértéke 1680 forint körül volt, a kár megtérült.
A vádlott a cselekmény elkövetése idején enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotába volt.
A vádlott cselekményének a minősítése részben téves. A vádlott vagyon elleni cselekménye lopás bűntettet valósította meg az alábbi okok miatt.
Az ítélkezési gyakorlatot tükröző, a Btk. 321. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a rabláshoz akaratmegtörő erőszak (vis absoluta) kell, amely a dolog elvételének megakadályozását a sértett részéről kizárja. Nyilvánvaló, hogy a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésében írt rablás is csak lenyűgöző, ellenállást megtörő erőszak esetén valósul meg.
Az adott esetben viszont a vádlott nem tett mást, mint a testi sértés okozására alkalmatlan (puha) anyagból készült fejtámlával a tettenérő tanú felé ütött. Ez a cselekmény a rabláshoz megkívánt lenyűgöző, akaratmegtörő erőszaknak nem tekinthető.
Ezen túlmenően egyéb körülmény is kizárja a rablás megállapítását.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a Btk. 321. §-a (2) bekezdésében írt rablás csak akkor állapítható meg, ha a tetten ért tolvaj az erőszakot a dolog megtartása érdekében alkalmazza. Nem valósul meg rablás akkor, ha az erőszakot a menekülése érdekében fejti ki, még akkor sem, ha az eltulajdonított dolog nála maradt.
Az adott esetben nem lehetett azt megállapítani, hogy a vádlott a tettlegességet kifejezetten a nála lévő dolog megtartása érdekében alkalmazta volna, márpedig a Be. 61. §-ának (4) bekezdése szerint csak a kétséget kizáróan bizonyított tényeket lehet az elkövető terhére értékelni.
Egyébként az eljárás adatai arra utalnak, hogy a vádlott ijedtében, illetve menekülése érdekében alkalmazott erőszakot. Erre kell következtetni abból is, hogy az ütést követően az összes nála levő ingóságot a tulajdonosnak szó nélkül visszaadta, valamint az érdektelen tanúnak a tárgyaláson tett az a vallomása, hogy szerinte a vádlott megijedt és ösztönösen reagált úgy, hogy őt a fejtámlával megütötte.
Ezért a másodfokú bíróság a vádlottnak az ingóságok eltulajdonítására irányuló cselekményét a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének b/1 pontja szerint minősülő lopás bűntettében állapította meg. (Kaposvári Megyei Bíróság Bf. 642/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás