• Tartalom

PK BH 1983/487

PK BH 1983/487

1983.12.01.
A kiskorú javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegét gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben kamatozó tartós betétként kell elhelyezni. Törvényt sért az olyan ítéleti rendelkezés, amely az összeget közvetlenül a kiskorú részére rendeli kifizetni [Ptk. 347. § (4) bek., 354. §, 355. § (1) bek.; 1/1974. (VI. 24.) OM sz. r. 142. § (1) bek., 144. § (1) bek.].

A kk. I. r. felperes 1972. november 21-én született, szülei a II. és III. r. felperesek. Az 1969. június 1-jén született kk. I. r. alperesnek szülei a II. és III. r. alperesek. A peres felek egy utcában laknak, és más hasonló korú gyermekekkel együtt az I. r. felperes, valamint az I. r. alperes együtt szoktak játszani.
1981. augusztus 18-án délelőtt az I. r. alperes a többi gyermekkel az utcán levő „szivarfa” termésével egymást dobálták. Az I. r. felperes nézte a játékot. Ennek során az I. r. alperes egy olyan terméssel dobta meg az I. r. felperest, amelynek hegyes vége nem volt letörve és így az az I. r. felperes jobb szemébe fúródott. A sérülés következtében az I. r. felperes jobb szeme látását gyakorlatilag elvesztette.
A felperesek keresetükben az alpereseket a balesettel kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kérték kötelezni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A járásbíróság ítéletével az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy fizessenek meg az I. r. felperesnek 15 nap alatt nem vagyoni kár címén 40 000 forintot, míg a II–III. r. felpereseknek ugyanezen idő alatt 3200 forintot. Kötelezte az alpereseket 1000 forint perköltség, valamint 3017 forint illeték megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A járásbíróság álláspontja szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes szellemi és fizikai adottsága folytán a kárt okozó körülmények felismeréséhez szükséges belátási képességgel rendelkeztek, így a kártérítési felelősség megállapításánál a Ptk. 347. §-ának (4) bekezdése alkalmazandó. A bíróság álláspontja szerint a II–III. r. felperesek, illetve a II. és III. r. alperesek – felügyeleti kötelezettségüket felróhatóan megszegték. Minthogy pedig az I. r. felperes és az I. r. alperes felróható magatartásának súlya azonos, ugyanígy a II. és III. r. felperesek, valamint a II. és III. r. alperesek magatartásának, illetve a felügyeleti kötelezettség elmulasztásának súlya is azonos, a bíróság úgy rendelkezett, hogy a balesetből származó kárt a peres felek egyenlő arányban, tehát 50-50 %-os kármegosztással kötelesek viselni. A balesetből eredő vagyoni kár összegét az elsőfokú bíróság 6400 forintban határozta meg, és megállapította, hogy a jobb szem látásának elvesztése az I. r. felperes életét és a társadalmi életben való részvételét tartósan és súlyosan megnehezíti, s ezért a nem vagyoni kár összegét 80 000 forintban határozta meg. Az 50-50 %-os kármegosztásra figyelemmel ezen összegek 1/2 részének megfizetésére kötelezte az alpereseket.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. r. felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítést 80 000 forintra, a II–III. r. felpereseknek járó kártérítést 6760 forintra emelte fel, és ennek megfelelően módosította a perköltség, valamint lerovandó illeték összegét is.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem merült fel adat arra, hogy a II. és III. r. felperesek felügyeleti kötelezettségüket elmulasztották, de nem állapítható meg az sem, hogy az I. r. felperes a balesetet okozó játékban részt vett. Így tehát kármegosztás mellőzésével az alperesek teljes kárfelelősségét megállapította. Ennek megfelelően a felmerült vagyoni és nem vagyoni kár teljes összegének a megfizetésére az alpereseket kötelezte.
A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítés fizetése módjára vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1974 (VI. 24.) OM sz. rendelet 142. §-ának (1) bekezdése értelmében a kiskorút megillető készpénzt – a munkával szerzett keresményt kivéve – a gyámhatóság székhelye szerint illetékes OTP-fióknál gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben kamatozó tartós betétként kell elhelyezni. A 144. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvből az OTP csak a gyámhatóság engedélye alapján teljesíthet kifizetést.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a nem vagyoni kártérítés összegét a kiskorú felperes részére rendelték kifizetni, és figyelmen kívül hagyták a fenti jogszabályi rendelkezést.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek törvényességi óvással nem támadott rendelkezéseit nem érintette, az ítéletnek a 80 000 forint nem vagyoni kár összegének fizetése módjára vonatkozó rendelkezését pedig hatályon kívül helyezte és úgy rendelkezett, hogy az alperesek a 80 000 forint nem vagyoni kárösszeget az I. r. felperes részére az OTP-fióknál gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe kamatozó tartós betétként kötelesek elhelyezni. (P. törv. III. 20 981/1982. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére