PK BH 1983/488
PK BH 1983/488
1983.12.01.
A lakásbérleti jogviszony folytatására nevelt gyermekként az unoka is feljogosítható. Az ennek megállapításához szükséges tényállást azonban fokozott körültekintéssel kell tisztázni. [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 80. § (2) bek.; 8. sz. Irányelv].
A G.-i háromszobás, komfortos tanácsi bérlakás bérlője a felperes nagyanyja volt. A felperes születése óta lakik ebben a lakásban. 1962-ig szüleivel együtt élt itt, s amikor ők önálló főbérleti lakásukba költöztek, a felperes nagyszüleivel maradt. A lakásban családtagként lakott továbbá a bérlő fia (a felperes nagybátyja) feleségével és gyermekével együtt.
A bérlő 1981. szeptember 2-án bekövetkezett halála után mind a felperes, mind a nagybátyja kérték a bérleti jogviszony folytatására vonatkozó joguk elismerését. A lakásügyi hatóság a bérleti jogviszony folytatására B. A.-t jogosította fel, a felperes igényét azzal az indokolással utasította el, hogy a volt bérlő gyermeke őt mint unokát megelőzi.
A felperes keresetében az államigazgatási határozat megváltoztatását arra hivatkozással kérte, hogy ő az elhunyt bérlőnek nem csak unokája, de nevelt gyermeke is volt, ezért a vér szerinti gyermek bérlőtársaként, vele egy sorban jogosult a bérleti jogviszony folytatására. Személyes meghallgatása során előadta, hogy súlyos reumás betegsége miatt gyerekkora óta rendszeresen gyógykezelésre szorult, fűzőt kellett hordania, egészségi állapota és a kedvezőbb iskolába járási lehetőség miatt maradt nagyszülei lakásában, amikor onnan szülei elköltöztek. Az új főbérleti lakásba szülei állandó lakosként őt is bejelentették, ténylegesen azonban velük együtt soha nem lakott, hanem nagyszüleivel, majd nagyapja halála után nagyanyjával élt együtt. Elismerte a felperes, hogy szülei viselték anyagilag neveltetésének költségeit, e célból pénzt adtak rendszeresen a nagyszülőknek. Kereseti tényállításainak bizonyítására tanúkat jelentett be.
Az alperes a kereset elutasítását, a tényállás tisztázása érdekében tanúk meghallgatását kérte.
Az elsőfokú bíróság B. A.-t kioktatta a perbe való beavatkozás lehetőségére, ő azonban ezzel a jogával nem kívánt élni.
A kerületi bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a lakásügyi hatóság jogerős határozatát hatályon kívül helyezte, és az államigazgatási hatóságot új határozat hozatalára kötelezte. Az ítélet indokolásának a lényege, hogy „a bíróság álláspontja szerint nem zárható ki hogy a felperes amellett, hogy a bérlő unokája volt, egyszersmind nevelt gyermeknek minősüljön az eset összes körülményeit figyelembe véve”. Elsősorban B. A. vallomása alapján állapította meg a bíróság, hogy a felperes a volt bérlőnek nemcsak unokája, hanem ténylegesen nevelt gyermeke is volt. Ebben a minőségében pedig a volt bérlő gyermekével együtt egy sorban jogosult a bérleti jogviszony folytatására.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971 (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 80. §-ának (2) bekezdése értelmében a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt – többek között – a nevelt gyermeke folytathatja. A nevelt gyermek a nevelőszülők beleegyezésével kerül azok háztartásába, és a családi közösségben részesül tartásban, gondozásban. (A Legfelsőbb Bíróság 8. sz. Irányelvének a 11. sz. Irányelvével módosított szövege.)
Helyes az eljárt bíróságnak az az álláspontja, hogy nevelt gyermek lehet az unoka is. Az ennek megállapításához szükséges tényállást azonban körültekintéssel kell tisztázni az adott perben annál is inkább, mert a felperes és szülei egy városban laknak, és a szülők a felperes neveltetéséhez – közelebbről nem tisztázott módon és összegben – hozzájárultak. A felperes 1962-ig együtt élt a szüleivel, következésképpen a nagyszülők nevelőszülői s az akkor 14 éves kiskorú neveltgyermeki minősége csak ezt követően jöhet szóba.
A felperessel e perben ellenérdekű B. A. tanúvallomása ugyan megerősíti a felperes arra vonatkozó tényelőadását, hogy nevelt gyermekként élt együtt a bérlővel. A tényállás teljes felderítése érdekében azonban nem lett volna mellőzhető a felperes szüleinek, valamint a felperes által kihallgatni kért többi tanúnak, de az alperes által bejelentett tanúknak a kihallgatása sem.
A bizonyítás e hiányossága miatt a jogerős ítélet megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21 006/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás