PK BH 1983/489
PK BH 1983/489
1983.12.01.
Semmis a lakás-használatbavételi díj kikötése, ha a lakással rendelkező szerv a vállalati bérlakást határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig utalja ki. Ilyen esetekben, ha a bérlő a bérleti jogáról a lakással rendelkező szerv javára lemond, pénzbeli térítésre nem tarthat igényt [Ptk. 200. § (2) bek.; 2/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 2. § (3) bek. és 13. §; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 88. § (3) bek.].
A felperes anyaggazdálkodó az alperes vállalat alkalmazásában. A munkáltató munkavállalóját a vállalati bérlakás bérlőjéül jelölte ki. A felek a lakás használatára vonatkozóan 1979. június 4. napján lakásbérleti szerződést kötöttek, a szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy munkaviszonyát a megállapodás megkötésétől számított 10 évig fenntartja. A szerződés 19. pontja rögzítette, hogy ha a felperes munkaviszonya 10 éven belül megszűnik, csak szükséglakásra tarthat igényt.
Az 1979. június 4-én kelt külön megállapodásban a felperes – a lakás épületen belüli elhelyezkedése miatt 10%-kal csökkentett mértékű – 21 600 Ft-ban megállapított lakás-használatbavételi díj egy összegben történő megfizetését vállalta.
A felperes a lakást elfoglalta, és a lakás-használatbavételi díjat megfizette.
Időközben lakásigényének kielégítésére ingatlant vásárolt, ezért 1982. február 8-án – írásban – a lakásbérleti jogviszonyáról az alperes javára lemondott, és bejelentette igényét a lakás-használatbavételi díj háromszoros összegének megfelelő mértékű térítésre.
A lakást a felperes 1982. március 9-én a bérbeadó alperesnek visszaadta.
Az alperes a lakás-használatbavételi díj iránti igényt nem ismerte el, ezért a felperes a térítés összegének megállapítását a bíróságtól kérte: módosított keresete 144 000 Ft megfizetésére irányult.
A járásbíróság a perben fellépett ügyész indítványának megfelelően helyt adott a felperes keresetének, és az alperest a felmerült perköltségben is marasztalta.
Jogi álláspontja szerint – mivel a felek nem határozott időre, illetőleg feltételhez kötött lakásbérleti szerződést kötöttek, a lakásbérleti jogviszonyról való lemondáskor a felperes másik lakást nem kért, ezért – a lakásra vonatkozóan jogszabály alapján megállapítható lakás-használatbavételi díj háromszoros összegének megfelelő térítés megilleti.
Az ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása és a felperes költségekben marasztalása végett terjesztett elő fellebbezést.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az alperes fellebbezése részben – az alábbiak szerint – alapos.
A felek lakásbérleti szerződésének megkötésekor hatályos 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendeletnek a 18/1976 (VII. 23.) ÉVM sz. rendelet 4. §-ával megállapított 42. §-a szerint:
„(1) Vállalati bérlakás határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig akkor juttatható, ha a lakás felett rendelkezni jogosult állami szerv a bérlőt legfeljebb a vele fennálló munkaviszony, illetőleg … munkavégzés időtartamára kívánja kijelölni.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a vállalati bérlakás felett rendelkezni jogosult állami szerv a bérlő kijelölése során kikötheti, hogy ha a bérlő a vele fennálló munkaviszonyt a meghatározott idő, legfeljebb azonban tíz év eltelte előtt megszünteti, az elhelyezésére nem vagy csak szükséglakásra tarthat igényt.”\parAz első fokú eljárás adatai alapján megállapítható: az alperes a lakásbérleti szerződést azzal a feltétellel kötötte, hogy ha a felperes a vele fennálló munkaviszonyt tíz éven belül megszünteti, csak szükséglakásra tarthat igényt. E kikötés folytán a lakás kiutalása nem határozatlan időre vonatkozott, hanem a fenti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő – feltételhez kötött – lakásbérleti szerződést kötöttek a felek.
A lakásépítési hozzájárulásról és a lakás-használatbavételi díjról szóló 2/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 2. §-a (3) bekezdésének e) pontja a tanácsi bérlakásokra vonatkozóan akként rendelkezik, hogy nem kell lakás-használatbavételi díjat fizetni, ha a lakásügyi hatóság a bérlő részére a tanácsi bérlakást határozott időre, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig utalja ki. Ezt a szabályt a 13. § értelmében a vállalati bérlakásokra is alkalmazni kell.
A felek szerződésének a lakás-használatbavételi díjra vonatkozó kikötése jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, a bíróság hivatalból veszi figyelembe (Ptk. 234. §).
A Ptk. 239. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a szerződés részben érvénytelen, az egész szerződés megdől, kivéve ha a) jogszabály másképpen rendelkezik; b) a népgazdaság érdekei a szerződés többi rendelkezésének fenntartását teszik indokolttá; c) a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.
Az alperes vállalat a vállalati bérlakásokat munkaerő-szükségletének tartós kielégítése érdekében juttatja. Az alperes érdeke azt kívánja, hogy a vele munkaviszonyban álló dolgozói továbbra is a vállalati bérlakásokban lakjanak, és munkaerejüket – zavartalan körülmények között – a termelő munkában hasznosítsák. Ez egyben nyilvánvalóan népgazdasági érdek is. A felek között létrejött lakásbérleti szerződés a maga egészében nem érvénytelen, hanem csak a lakás-használatbavételi díj kikötésére vonatkozó részében, mert a népgazdaság érdekei a szerződés többi rendelkezésének fenntartását teszik indokolttá [Ptk. 239. § (1) b) pont].
A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ez a szabály irányadó részleges semmisség esetén is.
A felek által kötött szerződésnek a lakás-használatbavételi díjra vonatkozó része érvénytelen, s e vonatkozásban a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani oly módon, hogy az alperes a jogszabályellenesen beszedett lakás-használatbavételi díjat a felperesnek visszafizeti. Az alperes köteles megfizetni az összeg után járó évi 5% kamatot is [Ptk. 301. § (1) bek.), PK 32. sz.].
Figyelemmel arra, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendeletnek az 1/1974. (I. 9.) MT sz. rendelet 11. §-ával megállapított 88. §-a (3) bekezdése kimondja: „Ha a bérlő tanácsi, illetőleg vállalati bérlakásra határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig létesített lakásbérleti jogviszonyról … a lakással rendelkező szerv javára lemond, pénzbeli térítésre nem tarthat igényt.”
Ezért a járásbíróság a felperes javára tévesen állapította meg a lakás-használatbavételi díj háromszoros összegének megfelelő mértékű térítést; a felperes kizárólag az általa megfizetett lakás-használatbavételi díj visszatérítése erejéig érvényesítheti igényét.
A megyei bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét részben: a marasztalás összegének 21 600 Ft-ra és késedelmi kamataira való leszállításával – az alperes perköltségfizetésre kötelezésének mellőzésével – megváltoztatta. (Szekszárdi Megyei Bíróság Pf. 20 693/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás