PK BH 1983/492
PK BH 1983/492
1983.12.01.
Örökség visszautasítása esetén a közjegyzőnek meg kell nyilatkoztatnia az öröklésből kiesett személy gyermekeit arra vonatkozóan, hogy kívánnak-e örökölni [Ptk. 600. § f) pont, 607. § (3) bek.; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 52. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1981. augusztus 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt.
Az örökhagyó után törvényes öröklésre két gyermeke jogosult: G. J.-né és Sz. J. G. J.-né 1982. január 30-án meghatalmazást adott örököstársának, a következő szöveggel: „Meghatalmazom öcsémet, hogy engem... teljes joggal képviseljen, aki javára az örökség engem illető részéről teljes egészében lemondok, vele szemben semmi igényt nem támasztok”.
A hagyatéki tárgyaláson megjelent Sz. J. örökös kijelentette, hogy a hagyatékot – az általa képviselt örököstársa nevében is – visszautasítja, felajánlja az államnak. Előadta, hogy gyermeke nincsen, G. J.-nének viszont van két gyermeke, akik közül a leány elmegyógyintézetben tartózkodik, a fia pedig Egerben lakik, „de biztos, hogy ők sem akarnak örökölni”.
A közjegyző ezt követően hirdetményt bocsátott ki, amely az arra vonatkozó felhívást tartalmazta, hogy aki a hagyatékra örökösként igényt tart, azt nála tizenöt napon belül jelentse be. Miután a hirdetményre senki sem jelentkezett, az állami közjegyző az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanokat törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak adta át.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A G. J.-né által Sz. J. részére adott meghatalmazásból kitűnik, hogy G. J.-né nem akart örökölni. Ezért Sz. J. jogosult volt örököstársa nevében is az örökséget visszautasítani.
A Ptk. 600. §-ának f) pontja értelmében kiesik az öröklésből az, aki az örökséget visszautasította. A Ptk. 607. §-ának (3) bekezdése értelmében az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
Ehhez képest G. J.-né örökös visszautasító nyilatkozata folytán az öröklésre két gyermeke vált jogosulttá, akik azonban a hagyatéki eljárás során nyilatkozatot nem tettek. Sz. J. meghatalmazása csak arra terjedt ki, hogy G. J.-né nevében nyilatkozzék, nem vonatkozott arra, hogy G. J.-né két gyermeke nevében is nyilatkozatot tegyen. Ezért az az előadása, hogy ezek sem akarnak örökölni, nem vehető figyelembe. A közjegyzőnek a hirdetmény kibocsátása helyett meg kellett volna nyilatkoztatnia G. J.-né gyermekeit is (illetőleg amennyiben az elmegyógyintézetben levő leánya cselekvőképtelen, a törvényes képviselőjét) arra vonatkozóan, hogy kívánnak-e örökölni vagy az örökséget vissza akarják-e utasítani.
Az 1981. szeptember 8. napján készült hagyatéki leltárból egyébként az tűnik ki, hogy az örökhagyónak házastársa is volt. Az 1981. november 3-án felvett póthagyatéki leltár viszont az örökhagyó házastársára vonatkozóan nem tartalmaz adatot, illetőleg az örökhagyót özvegyként tünteti fel. A nem egybehangzó adatokra figyelemmel tisztázni kellett volna, hogy az örökhagyó után maradt-e túlélő házastárs.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte és az állami közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 019/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás