GK BH 1983/495
GK BH 1983/495
1983.12.01.
Ha a perbeli vita a felek szerződésének valamely kikötésével kapcsolatos, a bíróság csak a szerződés tartalmának teljes ismeterében hozhat megalapozott ítéletet [Pp. 3. §, 377. § (1) bek.].
A peres felek által 1977. december 13-án megkötött szerződésekben az alperes 1983. december 31-ig terjedő időre vállalta, hogy a felperestől a hulladékot, szemetet rendszeresen elszállítja, elhelyezi és ártalmatlanítja. A szolgáltatás ellenértékét szabadár-formában határozták meg oly módon, hogy egy 10 m3.-es tömörítős konténert egy-egy alkalommal 3850 Ft-ért, illetőleg 1978. februártól 1979. december 31-ig 3500 Ft-ért volt köteles az alperes kiüríteni. Az alperes azonban 1979. januártól 1980 szeptemberéig a szerződésben szereplő összegnél magasabb áron számlázott, ezért a felperes, 123 900 Ft visszafizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy a megállapodás értelmében a mindenkor engedélyezett érvényes díjat volt jogosult számlázni. Arra hivatkozott, hogy a hatóság engedélyével emelte fel a szemétszállítás díját 130 Ft/m3-ről 140 Ft/m3-re, tehát túlszámlázás nem történt, és az áremelésről a felperest nem is volt köteles értesíteni.
Az első fokon eljárt bíróság az árhatóság megkeresésével tisztázta az áremelés körülményeit és azt, hogy arra az alperes engedélyt kapott. Ezután hozta meg az ítéletét, amellyel a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes nem gazdagodott alaptalanul, mert engedélyt kapott a szemétszállítás díjának emelésére, és a felperestől beszedett díjak nem haladták meg az engedélyezett mértéket.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest 123 900 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a felek között létrejött 545/1977. számú megállapodás nincs ugyan az iratoknál, az egyező peradatok alapján azonban megállapítható, hogy a szerződést a felek nem módosították, közös megegyezés hiányában tehát az alperes a szabad árat nem volt jogosult felemelni. Rámutatott arra is, hogy a felperes teljesítése nem minősíthető a felemelt árat elismerő ráutaló magatartásnak.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállás szerint a peres felek 1977. december 13-án két megállapodást kötöttek. A csatolt szerződésre rá is vezették, hogy az csak az 545/1977. számú megállapodással együtt érvényes. Az alperes arra is hivatkozott, hogy az említett megállapodás értelmében jogosult volt a mindenkor engedélyezett áron számlázni. Ilyen tényállások mellett a bíróság nem elégedhetett volna meg annak rögzítésével, hogy az 1977. december 13-án kelt, együtt érvényes megállapodások egyike – az, amely a perben vitássá tett lényeges kikötést tartalmazta – nincs az iratokhoz csatolva.
Megalapozott ítélet csak a felek jogviszonyát szabályozó szerződések teljes ismeretében lett volna hozható. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróságnak az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék, és evégett hivatalból is gondoskodnia kell arról, hogy a felek a perben a jogaikat helyesen gyakorolják, és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A Pp. 377. §-ának (1) bekezdése alapján fel kellett volna hívnia az alperest a hiányzó okirat becsatolására.
Minthogy a jelenlegi, hiányos tényállás mellett a bizonyítás kiegészítésére van szükség, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a fellebbezési bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 064/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás