GK BH 1983/496
GK BH 1983/496
1983.12.01.
Nincs helye az egyezség megtámadásának olyan követeléssel kapcsolatban, amelyet a felperes az egyezség alapjául szolgált keresetében nem érvényesített [Ptk. 210. § (1) bek.].
A felperes megrendelő és az alperes vállalkozó között az elsőfokú bíróság előtt korábban peres eljárás volt folyamatban, amelyben a felperes az alperest 1 369 900 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A peres felek a szakértői vélemény alapján 1981. január 7. napján – a bíróság előtt – egyezséget kötöttek, amelyben az alperes kötelezte magát, hogy a felperes követelésének teljes kiegyenlítésére 975 000 Ft-ot megfizet. Az egyezséget az elsőfokú bíróság végzésében jóváhagyta, majd ezt a felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A felperes az 1981. július 13. napján beadott keresetében az alperessel létrejött egyezség érvénytelenségének megállapítását és az alperesnek 120 886 Ft megfizetésére való kötelezését kérte arra hivatkozással, hogy az egyezség megkötésekor tévedésben volt. A kereseti követelése ugyanis eredetileg 1 369 900 Ft volt, amely összegből a felek képviselői nemcsak 274 500 Ft-ot helyeztek levonásba, hanem még további 120 886 Ft-ot is, mely összegről a nevezettek a tárgyalás folyamán egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy az nem képezi a kereset tárgyát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, a felperes javítási költségként összesen 1 369 900 Ft-ot fizetett ki a termékek utólagos javítása miatt saját megrendelőjének, és ez az összeg képezheti a kereset tárgyát. A szakvélemény szerint a tervezési hibák miatt a felperes a költségekből 120 886 Ft-ot magára vállalt, majd további 274 500 Ft javítási költség eredete – okmányolás hiányában – bizonytalan volt, ezért kötötték meg a felek az egyezséget olyan értelemben, hogy az alperes 975 000 Ft-ot megfizet.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a javítási költségek egy része a felperes tervezési hibái miatt merült fel, ezért nem kívánta a 120 886 Ft javítási költséget az alperessel szemben érvényesíteni. Emiatt tettek a felek jegyzőkönyvben olyan nyilatkozatot, hogy a 120 886 Ft követelés nem képezheti a kereset tárgyát, ezek után került sor a felperes olyan nyilatkozatára, hogy a követelése 1 249 000 Ft.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1981. január 7. napján felvett tárgyalási jegyzőkönyv a következő nyilatkozatot tartalmazza: „a felek egyezően adták elő, hogy a szakértői vélemény 6. oldala 2. pontjában érintett 120 886 Ft nem a kereset tárgyát képezi”. A jegyzőkönyv másik oldalán pedig: „a felperes 1 249 000 Ft összegű követelését 975 000 Ft-ra leszállítja, melyet az alperes elfogad”. A felek bejelentik, hogy a fenti megállapodásuk „a felperes követelésének teljes kiegyenlítéséül szolgál”. Ugyanezen jegyzőkönyvben szerepel a szakértő nyilatkozata, amely szerint a javítási költség 274 500 Ft. A felek között létrejött ezt az egyezséget az elsőfokú bíróság végzésével jóváhagyta. A hivatkozott szakértői vélemény 6. oldalán 2. pont alatt, illetőleg 7. oldalán azt tartalmazza, hogy a 2616 óra produktív munkáért S. B. cég kiszámlázott 1 446 416 Ft-ot. „A felperes ebből magára vállalt 120 886 Ft-ot.” A különbözet 1 325 530 Ft.
Mindezekből az adatokból megnyugtató módon lehetett megállapítani, hogy az alperes a felperes tévedését nem okozta, mert a szakértői vélemény említett megállapítása és a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozat egybehangzó. Amennyiben a felperesnek 120 886 Ft követelése nem volt a per tárgya, nem lett volna annak akadálya, hogy a felperes ezt az összeget külön perben érvényesítse az alperessel szemben. Ha tehát ezt nem kellett levonni a felperes kereseti követeléséből, és az a követelésrész a felperest jogszerűen megillette, az egyezség megtámadása helyett a felperesnek módja lett volna ezen összeg megfizetése iránt újabb keresetet előterjeszteni. A tárgyalási jegyzőkönyvben elhangzott nyilatkozatok szerint egyértelműen az egyezség 975 000 Ft megfizetésére vonatkozott, és a jegyzőkönyv rögzítette, hogy a felperes kereseti követelése 1 249 000 Ft-ban áll fenn. Megtámadási okot azonban nem jelent, ha a jogosultnak a keresetben érvényesítetten felül olyan követelése is van, amelyre – szerinte – az egyezség nem terjed ki.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette. A felperes a keresetet egyoldalú nyilatkozattal szállította le 1 249 000 Ft-ra. Ezután került sor az egyezség megkötésére, amelyet összegszerűségében a szakértő véleménye is alátámasztott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 479/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás