GK BH 1983/506
GK BH 1983/506
1983.12.01.
A külkereskedelmi bizományos kártérítési felelősséggel tartozik a megbízójával szemben, ha nem tájékoztatja arról, hogy a külkereskedelmi szerződés az általános szabályhoz képest rövidebb igényérvényesítési határidőt tartalmaz [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (2) bek.].
A felek import-gyógyszeralapanyag beszerzésére bizományi szerződést kötöttek, amelynek teljesítéseként a felperes megrendelője részére vasúti fuvarozó 1979. július 30-án a küldeményt kiszolgáltatta, és ekkor megállapították, hogy a tételből 75 kg hiányzott. A felperes a hiány tényét bizonyító okmányokat 1979. szeptember 30-án vagy október 3-án az alperes részére megküldte, és megbízta őt, hogy érvényesítse követelését a külföldi szállítónál. A felperes 1981. november havában tudta meg, hogy az alperes nem intézkedett a követelésének behajtása érdekében, ezért a keresetében ügyviteli mulasztásra alapított kártérítés címén 58 711 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a külföldi szállítóval kötött külkereskedelmi szerződés szerint a hibás vagy hiányos teljesítésből származó igényeket 2 hónapon belül kellett bejelentenie, a perbeli esetben pedig a felperes csak az igényérvényesítésre előbb előírt határidő eltelte után bízta meg őt a követelésének érvényesítésével. Utalt arra is, hogy a felperes igénybejelentésének dátuma sem egyértelmű, mert azon a szeptember 30-i és október 3-i időpont is szerepel.
A felperes az alperes által előadottakat nem vitatta, azt azonban sérelmezte, hogy az alperes nem tájékoztatta őt a külkereskedelmi szerződésben foglalt igényérvényesítési határidőről, és ügyviteli mulasztását állította azért is, mert egy távoli ország szállítójával az általános szabályoktól eltérően, terhesebb tartalmú külkereskedelmi szerződést kötött.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes igénybejelentésének idején a követelés már nem volt érvényesíthető a külföldi féllel szemben. Az a körülmény pedig nem róható az alperes terhére, hogy a felperes a belföldi megrendelőjének a hiányzó termék ellenértékét anélkül fizette ki, hogy meggyőződött volna a követelés behajthatóságáról.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és változatlanul hivatkozott arra, hogy az alperesnek őt értesítenie kellett volna a külkereskedelmi szerződés tartalmáról. A kifogások bejelentésére előírt határidő pedig a szerződés lényeges része. Állította, hogy az alperes a külföldi szállítóval előnytelen megállapodást kötött az igényérvényesítési határidő vonatkozásában, hiszen a KGST ÁSZF is három hónapot biztosít a kifogások bejelentésére. Fellebbezéséhez egyébként csatolta a konkrét külföldi szerződésre vonatkozó általános szállítási feltételeket is, amelyből megállapítható, hogy az általános szabályok szerint az igénybejelentésre előírt határidő 3 hónap. Hangsúlyozta, hogy bár a két hónapos határidő eltelte után jelentette be a követelését, az alperesnek azonban meg kellett volna kísérelnie a követelésének behajtását, hiszen közismert, hogy számos hasonló esetben a külföldi szállító elismerő nyilatkozatot tett.
A fellebbezés alapos.
Az nem vitatható, hogy a felperes megrendelője a perbeli küldeményt 1979. július 30-án vette át a fuvarozótól. Azt valóban nem lehet megállapítani, hogy a felperes 1979. szeptember 30-án vagy október 3-án jelentette volna be a kifogását, mert az igénybejelentő levelének keltezése e vonatkozásban ellentmondó. Az azonban nem vitatható, hogy legkésőbb 1979. október 3-án a felperes a kifogását bejelentette, a mennyiségi hiányt bizonyító okmányokat megküldte, és megbízta az alperest követelésének érvényesítésével. Kétségtelen, hogy ez időben a külkereskedelmi szerződés szerinti 2 hónapos határidő már eltelt, és az alperes felelősségét amiatt nem lehet megállapítani, hogy az elkésett kifogást nem érvényesítette. A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 21. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a bizományos köteles a megbízót a külkereskedelmi szerződés tartalmáról tájékoztatni. Az alperes maga sem állította, hogy a felperest a külkereskedelmi szerződés megkötésének idején az általános szabályoktól eltérő igényérvényesítési határidejéről tájékoztatta volna. Alaptalan az alperesnek arra történt hivatkozása, hogy a felperesnek kellett volna nála érdeklődnie. Ilyen kötelezettsége ugyanis a felperesnek nem volt, és a jogszabályban írt kötelezettségét erre hivatkozással az alperes nem háríthatja át a felperesre. A felperes tehát azért nem tudott a lerövidített igényérvényesítési határidőről, mert az alperes a jogszabályban írt kötelezettségét megszegve erről őt nem tájékoztatta. A KGST ÁSZF, illetőleg a külföldi szállító államával kötött szállítási feltételek szerint az igényérvényesítésre előírt határidő 3 hónap. A fentiekből pedig következik, hogy az alperes ügyviteli mulasztása kétségtelen, amellyel összefüggésben keletkezett kárt az R. 23. §-a értelmében köteles megfizetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 291/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás