MK BH 1983/515
MK BH 1983/515
1983.12.01.
A leltározásnak az egység teljes készletének számbavételével kell megtörténnie. A nem ilyen módon, hanem csupán becsléssel végzett leltárfelvétel eredményeként megállapított hiányért a dolgozónak a leltárhiányért való anyagi felelőssége nem állapítható meg [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 5. § (3) bek.; 4/1968. (III. 11.) BkM sz. r. 8. § (3) bek.].
Az alperes által üzemeltetett étteremnek, amely többszemélyes, két műszakos, szabadkasszás rendszerű egység, a vezetője az I. rendű, míg helyettesei a II. és III. rendű felperesek voltak.
Az 1980. október 27-től 1981. január 15-ig tartó leltáridőszakban 173 317 forint leltárhiány keletkezett. Erre tekintettel az alperes gazdasági igazgatóhelyettese az 1981. február 17-én hozott határozatával az I. rendű felperest 57 773 forint, a II. és III. rendű felpereseket személyenként 57 772 forint megfizetésére kötelezte.
A felperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmeikben kérték a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésüket. Arra hivatkoztak, hogy az 1980. október 27-i induló leltár 92 000 forintos többlete okozta a leltárhiányt.
Az I. rendű felperes 1980. november 1-jei leltármódosító kérelméhez csatolt készletjelentés szerint a 218 549 forint összegű leltári értékkel szemben az egység árukészlete csak 156 986 forint volt.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmeket, amely ellen a felperesek keresetet terjesztettek elő. Ebben a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását kérték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát – az alperes gazdasági igazgatóhelyettesének a leltárhiány megfizetésére kötelező határozatára is kiterjedően – részben és akként változtatta meg, hogy az I. rendű felperest 47 773 forint, a II. és III. rendű felperest személyenként 47 772 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesek az esetleges leltárhiányért teljes anyagi felelősséget vállaltak, a beosztott dolgozók hozzájárulásukkal kerültek az egységbe. Mindezekre tekintettel a leltárhiányért felelősséggel tartoznak.
A megtérítés mértékének a meghatározásánál értékelte az igazságügyi könyvszakértőnek a többlethiány okozati összefüggésére tett megállapításait és az 1980. október 27-i vagyonmegállapító leltározás hiányosságait.
Tényként állapította meg, hogy az 1980. június 24-től 1980. október 27-ig tartó leltáridőszakban 107 840 forint árutöbblet és 2123 forint göngyöleghiány keletkezett. A perbeli leltáridőszakban keletkezett leltárhiány összegéből – ismertté vált okból – levonta az induló készletnél többletként felvett „jászberényi rizling” 7524 forintos és a kommersz kevert ital 4906 forintos összeget, és ezekkel a tételekkel csökkentette a leltárhiányt.
Megállapította továbbá, hogy 1980. október 27-én az I. rendű felperes tiltakozott a vagyonmegállapító leltár idejének rövidsége miatt, kérte, hogy azt ne egy délután végezzék el. Kérte a leltár megismétlését is, az alperes azonban ennek nem tett eleget, holott a rövid leltáridőszakban jelentős összegű leltártöbblet mutatkozott. A leltári jegyzőkönyvben R. I. leltárellenőr nem tüntette fel a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját.
M. M. italmérő, B. J. udvaros és K. I. ellenőrzési osztályvezető tanúvallomásai alapján tényként állapította meg továbbá, hogy a leltározás ideje alatt a konyha, az étterem és a bisztró üzemelt, ez pedig árumozgatással járt.
Bár a leltárfelvétel az egyes helyiségekben levő áruk számbavételével történt, azokat azonban úgynevezett „előgyűjtőre” vezették fel, amelyről az adatokat összevontan másolták át a leltárívekre. Miután az előgyűjtőt nem őrizték meg, tételes ellenőrzésre a későbbiekben már nem volt lehetőség.
A rövid idejű és gyors leltározásra tekintettel valószínűnek fogadta el B. J. és M. M. tanúvallomását arra, hogy a szárazáruraktárban „saccolással”, a bisztró részlegben pedig becsléssel vették leltárba, az árukat. Az utóbbiban csak felírták a polcokon levő árut, az italok visszamérése, fokolása elmaradt.
A 12 430 forint erejéig ismertté vált hiányt levonásba helyezte a megállapított leltárhiány összegéből, és az áruknak becsléssel történt számbavétele miatt további 17 000 forintot látott a felperesek javára jóváírhatónak.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az I. rendű felperest 40 000 forint, a II. rendű felperest 35 000 forint, a III. rendű felperest 25 000 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
Ítéletét az igazságügyi könyvszakértő kiegészített véleményében és a 4/1968. (III. 11.) BkM. számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak a leltárhiány mértéke megállapításával kapcsolatos álláspontját, egyúttal rámutatott arra, hogy szakértői módszerrel nem mutatható ki további okozati összefüggés a többlet és a hiány között.
Álláspontja szerint tévedett az alperes, amikor a felpereseket nem a munkabérük arányában kötelezte a leltárhiány megfizetésére. Az eltérő átlagkeresetekre tekintettel módosította személyenként a megtérítés mértékét.
Megállapította egyúttal, hogy az induló leltárnál az „üzemelés formai szabályait nem tartották be,… a leltározás teljes tartama alatt üzemelő egységben a leltárfelvétel az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tévedéseknél jóval nagyobb arányú tévedésre ad lehetőséget”, s miután az alperes az I. rendű felperest csak 57 773 forint megfizetésére kötelezte, a felperesek leltárhiányért való felelőssége csökkentett mértékű.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte a felpereseket az 1980. október 27-től 1981. január 15-ig tartó leltáridőszakban keletkezett 173 317 forint leltárhiány megfizetésére.
A felperesek kérelmükben és a peres eljárásban is állították, hogy a leltáridőszak – 1980. október 27-i – induló leltára nem a valóságos árukészletet tükrözte. A vendéglátó egység ugyanis a leltározáskor üzemelt, árumozgatás történt, és az árukat becsléssel, nem tételes méréssel vették számba.
A munkaügyi bíróság e körben a felperesek állításával egyező megállapítást tett, ebből azonban téves következtetésre jutott.
A 4/1968. (III. 11.) BkM számú rendelet 8. §-ának (3) bekezdése szerint a leltárhiányért anyagi felelősség csak az egység teljes készletének leltározása alapján állapítható meg. A leltározás azt jelenti, hogy annak az áruk tételes számbavétele útján kell történnie. A készletnek tételes felmérés nélkül – becsléssel történő – számbavétele nem tekinthető leltározásnak.
Az alperes leltározási szabályzata is elrendeli, hogy, az áru- és göngyölegkészleteket mennyiségi felvétellel kell megállapítani.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a szárazáruraktárban és a bisztróban levő áruk méréssel történő számbavétele elmaradt, helyette a leltározó „becsléssel” állapította meg azok mennyiségét, egyúttal elmulasztotta, a szeszes italok minőségének megállapítását is.
Ez önmagában a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alóli teljes mentesülésre ad alapot. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor ezt csupán mérséklő tényezőként vette figyelembe.
Nem kétséges továbbá, hogy a leltározás során a konyha, az étterem és a bisztró üzemelt.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a leltárfelvétel alatt az áru- és anyagkiadásnak, az árusításnak általában szünetelnie kell. Ettől eltérni csak akkor lehet, ha az üzlethez tartozó egyes helyiségek, raktárak árukészletének leltározása elkülönítetten és a reális leltáreredmény biztosítása mellett oldható meg. Ellenkező esetben a leltározás utólag már nehezen ellenőrizhető, pontatlanságot idézhet elő, és a kétszeres számbavétel lehetősége sem kizárt.
Az alperes leltározási szabályzata kötelező előírást tartalmaz a kétszeri leltárba vétel elkerülésére, amikor elrendeli, hogy „a leltározás ideje alatt minden eszköz- és árumozgatást meg kell szüntetni.”.
Minthogy ez a perbeli esetben nem történt meg – a leltározás során elkövetett egyéb lényeges szabálytalanságot (az áruk tételes számbavételének hiányát) is figyelembe véve –, még következtetni sem lehet azoknak az áruknak a pontos mennyiségére és értékére, amelyeket a felperesek 1980. október 27-én kezelésbe vettek.
Egyébként a leltározási jegyzőkönyv hiányos, abból nem állapítható meg a leltár kezdésének és befejezésének időpontja és az sem, hogy az egységhez tartozó egyes helyiségekben milyen értékű és jellegű áru volt (trafik, éttermi ital, vegyes-, húsos-, szárazáru, rövid ital, palackos ital stb.). Ezen túl a leltározási szabályzat szerint ún. ikerleltározást kellett volna a megnyugtató leltáreredmény érdekében végezni.
Miután a másodfokú bíróság elfogadta a munkaügyi bíróságnak a leltárhiány mértékét megállapító álláspontját, és ezzel összefüggésben az anyagi felelősség szempontjából mentesülésre okot adó körülmények helyett csak mérséklő tényezőket talált, a jogerős ítélet törvénysértő.
A megyei bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az elsőfokú bíróság ítéletét – a munkaügyi döntőbizottság határozatára is kiterjedően megváltoztatja és a leltárhiány megtérítésére kötelező határozatot hatálytalanítja. (M. törv. II. 10 177/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás