BK BH 1983/54
BK BH 1983/54
1983.02.01.
A lopás vétségének elhatárolása a kifosztás bűntettétől [Btk. 316. § (1) és (3) bek., 322. § (1) bek. b) pont.].
A elsőfokú bíróság aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette és lopás vétsége miatt ítélte el a vádlottat.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a vádbeli napon a munkaidő befejezésével italozott, pénze elfogyott, ezért hazament lakására, és élettársától pénzt kért, élettársa azonban a kérést megtagadta. Emiatt vita és dulakodás alakult ki közöttük, ennek során a vádlott két kézre fogta a mintegy 3 kg súlyú, keményfából készült karszéket, és azzal felülről lefelé, nem nagy erővel a sértett fejére ütött. A sértett fején a bőr felrepedt, megijedt, kiszaladt a folyosóra, majd a folyosón összeesett.
Miután a vádlott a szobában egyedül maradt, magához vette a sértett személyi tulajdonában levő 1200 forint értékű karóráját.
A mentők a sértettet kórházba szállították.
A bíróság a karóra elvételét nem kifosztás bűntettének, hanem lopás vétségének minősítette. Álláspontja szerint ugyanis a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kifosztás akkor valósul meg, ha az elkövető az idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítás végett az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől veszi el. A mástól, illetőleg a b) pont szerinti személytől való elvétel akkor valósul meg, ha a másik személy közvetlenül jelen van, és az elkövető a dolgot pl. annak ruházatából, a testéről vagy a mellette levő táskából veszi el, és azt a sértett csak azért nem akadályozhatja meg, mert pl. részegsége miatt nem fogja fel a történteket, illetve az erőszak vagy a fenyegetés hatása alatt nem mer tiltakozni a dolog elvétele ellen. Közvetlenül a személytől való dologelvétel a feltétele tehát a kifosztásnak, amely nem azonos a távol levő sértett személyi tulajdonában levő dolog ellopásával. Minthogy az adott esetben a sértett jelen sem volt, a cselekmény nem kifosztásként, hanem lopásként minősül.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a lopás vétségeként értékelt cselekményt kifosztás bűntettének minősítette.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott vagyon elleni cselekményét lopás vétségének minősítette. A vádlott eltulajdonítási szándékkal azt követően vette magához az élettársa tulajdonában levő karórát, miután karszékkel őt fejen ütötte. A sértettnek volt annyi ereje, hogy a további bántalmazás elől a lakáshoz tartozó folyosóra ki tudott menekülni, s itt esett össze, ezért nem volt jelen, amikor a vádlott a karórát magához vette. A sértett ilyen állapotában nem volt képes a személyes ingóságait megvédeni, annak elvitelét megakadályozni.
A kifosztás bűntettének a megállapításához nem szükséges, hogy az elkövető a sértett testén levő ingóságot tulajdonítson el, hanem elegendő, ha az elkövető az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló ilyen személytől jogtalan eltulajdonítás végett vesz el idegen dolgot. A vádlott által alkalmazott erőszak folytán a sértett 21 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett, és a bántalmazás helyszínéről elmenekülve pár lépés után összeesett, a vádlott pedig az ilyen állapotban levő sértett karóráját tulajdonította el a konyhaszekrény tetejéről, majd a helyszínről eltávozott.
A kifejtettek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta és a vádlottnak a vagyon elleni bűncselekményét a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kifosztás bűntettének minősítette. (Nyíregyházi Megyei Bíróság 2. Bf. 141/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás