BK BH 1983/58
BK BH 1983/58
1983.02.01.
A 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségének megállapításánál a korábbi jogellenes távollét tartama alatt elkövetett fegyelemsértés miatti fenyítés nem vehető figyelembe, ha az elöljáró annak alkalmazásánál a szolgálati hely önkényes elhagyását nem értékelte [Btk. 345. § (1) és (3) bek.]
A katonai bíróság a honvéd vádlottat 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétsége miatt szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlottat a szolgálati helyének önkényes elhagyása miatt elöljárói megelőzően már két ízben fegyelmi fenyítésben részesítették. Ezek a fenyítések ma is érvényben vannak.
A vádlott a vádbeli napon a kerítésen keresztül, engedély nélkül elhagyta a laktanyát, a városban különböző helyeken italozott, és mintegy két óra elteltével a rendőrjárőr állította elő.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást – az iratok tartalma alapján – annyiban helyesbítette, hogy a vádlottnak korábbról hatályban levő két fenyítése közül az egyiket a rendészeti járőrrel szembeni tiszteletlen magatartása miatt szabták ki. Az iratok közt levő feljegyzésből megállapítható ugyanis, hogy a vádlott fél évvel korábban a szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, eközben az őt igazoltató rendészeti járőr tagjait sértegette, a helyőrségparancsnok azonban az azonos alkalommal megvalósított fegyelemsértések közül csupán a katonai rendészeti járőrre tett tiszteletlen megjegyzés miatt fenyítette meg, míg az önkényes eltávozás tényét nem vette figyelembe, hanem annak elbírálását az egységparancsnokra bízta. Az egységparancsnok viszont újabb fenyítést nem szabott ki. Így – bár a vádlottnak két érvényben levő fenyítése van – a fél évvel korábban kiszabott fenyítést a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségének megállapítása szempontjából nem lehet figyelembe venni.
A Legfelsőbb Bíróság a helyesbített tényállás alapján megállapította: a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségében a bűnösség megállapításának nincs helye.
A Btk. 345. §-ának (3) bekezdése szerinti vétség akkor valósul meg, ha a katona a 24 órát meg nem haladó időre önkényesen elhagyja szolgálati helyét, és az ilyen magatartás miatt korábban kiszabott két fenyítése érvényben van. Arra vonatkozóan, hogy mi értendő „ilyen” magatartáson, a bírói gyakorlat egységes. E körbe tartozik minden olyan magatartás, amikor az elkövető a szolgálati helyét engedély nélkül elhagyja vagy attól önkényesen távol marad.
A bűncselekmény megállapításához nem elegendő azonban az ilyen magatartás tanúsítása, hanem az is szükséges, hogy – egyéb fegyelemsértés esetén – az elöljáró amiatt is fenyítésben részesítse.
Nincs törvényes alap tehát a bűncselekmény megállapítására, ha a katona szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta vagy távol volt attól, de emiatt vele szemben fenyítést ténylegesen nem szabtak ki. Előfordulhat ugyanis olyan eset, amikor a katona jogellenes távolléte alatt más – esetleg súlyosabb – fegyelemsértést vagy fegyelemsértéseket követett el, és az elöljáró a fegyelmi fenyítést emiatt szabta ki, illetőleg az alapul szolgáló magatartásként ezt jelölte meg. Ilyenkor a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fenyítés kiszabásánál az elöljáró a jogtalan távollétet figyelembe vette-e, vagy sem. Ha az állapítható meg, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása a jogtalan távollét miatt is történt, tehát ezt a tényt az elöljáró – akár mint a fenyítés nemére vagy mértékére kiható tényezőt – figyelembe vette, a fenyítést úgy kell tekinteni, mint amelyet a jogtalan távollét miatt szabtak ki, még akkor is, ha a fenyítés kiszabásának jogcímeként ezt külön nem tüntették fel. Ez tehát a Btk. 345. §-a (3) bekezdésének alkalmazhatóságánál értékelhető.
Ha azonban az elöljáró kizárólag a jogtalan távollét alatt elkövetett súlyosabb vagy más fegyelemsértés, esetleg bűncselekmény miatt szabta ki a fegyelmi fenyítést, és a jogellenes távollétet egyáltalán nem értékelte, az ilyen fenyítést nem lehet úgy tekinteni, mint amely a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségében a bűnösség megállapítását megalapozná.
Ezzel áll összhangban a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 736. pontjának rendelkezése is, mely csupán azt tilalmazza: ugyanazért a fegyelemsértésért nem lehet több fegyelmi fenyítést kiszabni. Ha viszont a katona több fegyelemsértést követ el – akár egymáshoz kapcsolódva is –, nincs akadálya, hogy az elöljárók külön-külön fenyítést alkalmazzanak az egyes fegyelemsértésekért. Elképzelhető tehát, hogy az elöljáró a katonát csak a súlyosabb eset miatt fenyíti meg, míg az enyhébb megítélésű fegyelemsértést figyelmen kívül hagyja.
Az adott esetben a vádlottat a helyőrségparancsnok kizárólag a rendészeti járőrrel szemben elkövetett sértő magatartása miatt fenyítette meg. A jogellenes távolmaradását a fenyítés kiszabásánál nem vette figyelembe, sőt ezzel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy annak elbírálását az illetékes parancsnok hatáskörébe utalja. Minthogy azonban az önkényes eltávozás miatt a vádlott közvetlen elöljárója nem szabott ki fegyelmi fenyítést: a szolgálati hely engedély nélküli elhagyása miatt a vádlottal szemben csupán egyetlen fenyítés van hatályban, ez pedig nem elégséges a bűnösség megállapításához.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlottat a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Katf. III. 354/1982.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás