BK BH 1983/60
BK BH 1983/60
1983.02.01.
Az a tanú, aki a feltett kérdésre adott válasszal magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, kizárólag a szorosan ezzel kapcsolatos kérdés tekintetében jogosult a vallomástétel megtagadására [Be. 66. § (1) bek. b) pont].
A kerületi bíróság a terheltet kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége miatt 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a munkahelyén egyéb teendők mellett anyagbeszerzéssel is megbízták. Aláírási jogkörrel is rendelkezett, utalványozási joga azonban nem volt.
A terhelt B. O. nevű munkatársával együtt 8 db gumiabroncsot vásárolt, amelyek közül 6 db ZSUK típusú, 2 db pedig BARKAS típusú gépkocsira volt felszerelhető.
A gyár telephelyén a terhelt a BARKAS típusú gumiabroncsokat a saját kocsijába tette be.
Néhány nap múlva B. O. a terhelt kérésére a 2 db abroncsot a terhelt Wartburg típusú személygépkocsijára szerelte fel.
Az okozott kár 1946 forint, amelyet a terhelt a büntetőeljárás során megtérített.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet az ellene emelt vád alól – bebizonyítottság hiányában – felmentette.
A másodfokú bíróság felmentő ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kerületi bíróság az ítéleti tényállást a terhelt tagadásával szemben B. O. és más tanúk – közöttük B. Z. – vallomására, valamint az okirati bizonyítékokra alapította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kerületi bíróság törvénysértően járt el, amikor B. O.-t úgy hallgatta ki, hogy nem figyelmeztette őt a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt mentességi jogra, amely pedig megilleti őt azért, mert kisebb értékre, bűnsegédként elkövetett sikkasztás vétsége miatt vele szemben is eljárást lehetne indítani.
A másodfokú bíróság ennek alapján bizonyítást rendelt el. Tanúként idézte B. O.-t, aki a mentességi jogra vonatkozó kioktatást követően a vallomástételt megtagadta.
A másodfokú bíróság határozatát tulajdonképpen erre a körülményre alapította. Indokai szerint ugyanis a bűnösség alapjául szolgált tényállás főként B. O. vallomásán alapul, mivel ő az egyetlen „ténytanú”, és vallomásának kiesése következtében a többi tanúvallomás – így B. Z. vallomása is – elvesztette a bizonyító erejét. Az okirati bizonyítékokat újraértékelve pedig azt állapította meg tényként, hogy „a két gumiköpeny sorsa ismeretlen”. Ezzel egyidejűleg a tényállásnak azokat a részeit, melyek a bűnösség alapjául szolgáltak, mellőzte.
A másodfokú ítélet több szempontból is törvénysértő.
A vád tárgyává tett tényekből és B. O. több vallomásából az tűnik ki, hogy ez a tanú nem volt tisztában azzal, hogy a terhelt milyen tevékenységének nyújt segítséget, mivel – vallomása szerint – a terhelt olyan értelemben tájékoztatta őt, hogy engedéllyel szerezte meg a gumiabroncsokat. Vallomásában tehát nem találhatók olyan részek, melyekkel önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná. A másodfokú bíróság által figyelembe vett mentességi jog tehát nem illette meg őt.
A másodfokú bíróság ezen túlmenően is tévedett a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt mentességi jog értelmezése során. Az említett törvény nem egy „általános mentességi okról” rendelkezik, ugyanis az a tanú, akit a mentességi jog megillet, nem a teljes vallomástételt tagadhatja meg, hanem csupán azokra a kérdésekre nem köteles válaszolni, melyek az ő (illetve hozzátartozója) esetleges büntetőjogi felelősségét érintik.
Ezt figyelembe véve a másodfokú bíróság tévesen járt el, még abban az esetben is, ha feltételezése helyes, tehát B. O. egyes kérdésekben a valóság feltárása esetén önmagát vádolta volna. Ezzel szemben a másodfokú bíróság akkor járt volna el törvényesen, ha a tanú meghallgatása során azokkal a konkrét részkérdésekkel összefüggően oktatta volna őt ki, melyekkel – feltételezése szerint – a tanú önmagát terhelően nyilatkozhatott volna.
A történteket vizsgálva egyértelmű, hogy ha B. O. úgy tudta, hogy a terhelt az abroncsokat legálisan szerezte meg, az események egyetlen részletének elmondásával sem kénytelen önmagát vádolni bűncselekmény elkövetésével. Ebből pedig levonható az a következtetés is, hogy a tanút esetleg abban a kérdésben illeti meg a mentesség, hogy mit tudott a gumiabroncsok megszerzésének jogosságáról.
Mindezekből következik az is, hogy a másodfokú bíróság törvénysértően rekesztette ki B. O. tanúvallomását a bizonyítékok sorából.
A leírtakon túlmenően a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, s ezáltal megsértette a Be. 163. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést. Leszögezte ugyanis, hogy B. O. vallomásának kiesése következtében a többi tanú vallomása nem rendelkezik bizonyító erővel. Az ítéletből azonban nem állapítható meg, hogy milyen alapon jutott erre a következtetésre, így miért fogadta el B. Z.-nek a terheltre nézve egyértelműen terhelő vallomását.
A Be. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság csak abban az esetben állapíthat meg az elsőfokú bíróság ítéletében foglalttól eltérő tényállást, ha az megalapozatlan. A kifejtettekre figyelemmel azonban ez a feltétel nem áll fenn, ezért a másodfokú ítélet megalapozatlan és törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítélet törvénysértő és megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte és az ügyet a másodfokú bírósághoz új fellebbezési eljárásra visszaküldte. (B. törv. III. 1021/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás